2015. augusztus 30., vasárnap

KisVizslák tájfutó tábor

Június végén Nagykovácsiban első ízben rendeztünk tájfutó tábort, a nemrég alakult helyi tájfutó csoport évközi munkájának folytatásaként. Elsősorban az edzésekre járó csoporttagjainkra számítottunk, de kellemes meglepetésként további több mint húsz gyerek jelentkezett – ékesen bizonyítva, hogy az itteni fiatalok nyitottak a természet és a természetben végzett sportok iránt. Az önkormányzat által biztosított helyszín, a Faluház (régi Református templom) kitűnő bázisnak bizonyult – volt árnyék, hely az alkotásra és a félrevonulásra (no meg a babzsákcsatára), a kertben rohangálásra és íjászkodásra (köszönet az egyik lelkes tagunknak) és a kis konyhában elő tudtuk készíteni az uzsonnákat. A finom ebédet minden nap a Levendula hűvös pincetermében fogyasztottuk el.

Naponta két edzésen kóstolhattak bele a gyerekek a tájékozódási futásba a falu környéki erdőkben, Kastély-parkban, Békás-tónál, hűvösvölgyi Nagyréten. A párban teljesített hagyományos tájfutó pályákon kívül tartottunk csapatos pontbegyűjtőt a faluban, amihez nem ártott némi helyismeret, taktika és a feladatlap kitöltéséhez logika. Voltak labirintus pályák a Kaszálón és rengeteg gondolkodós feladat, szókereső, sudoku, térképjel-párosító, térkép-puzzle stb. Általában a kísérő tevékenységeink a tájfutás-térkép-természet jegyében teltek. A napi kreatív alkotás során a tájfutók legfőbb szimbólumát, a bóját készítettük el: gyöngyből, kartonból, gyurmából és vasalós gyöngyből. Alkottunk csapatzászlókat és jelvényeket, melyek közül egyet kiválasztottunk, hogy logóként szerepeljen a csapatpólón, amit utolsó nap mindenkinek kiosztottunk. Természetesen rendeztünk számháborút is a Kastély-parkban, ami egyébként több foglalkozásnak is helyet adott (ezúton is köszönjük). Sőt, ideális terepnek bizonyult a táborzáró váltóverseny számára, ami szintén különleges csemege volt a gyerekeknek és nekünk is.Volt eltévedés (mert az is kell!), győzelem és tisztes részvétel, sebes futások és megfontolt térképezések, szereztünk tapasztalatot a tájékozódásról, erdőről és együttműködésről, gyűjtöttünk karcolásokat, és sok jókedvű, vidám pillanatot.
 Köszönjük a fogadtatást és az Önkormányzat, valamint a lelkes segítők, szülők támogatását!Semmi kétség, jövőre ismét lesz tábor, de addig is várunk minden tájfutás iránt érdeklődő 6-14 éves gyereket szeptembertől az edzéseken.


2015. június 27., szombat

PreO day 2

Az első napinál sokkal jobb körülmények között, bár őrült melegben a nyílt golf pályán zajlott a PreO szám második fordulója. 26 feladat és két időmérő, plusz egy a csapatverseny miatt. Végig nagyon kellett koncentrálni, és az útvonal többnyire a füvön haladt, térképi helyére nem lehetett építeni.  Ezzel együtt sokkal jobb eredmények szulettek, nekünk is jobban ment.
Az opent az olasz Michele Cera nyerte 51 ponttal, aztán Antti Rusanen (50, Fin), Martin Jullum (50, Nor). Jómagam 18. helyen végeztem a mai két hibával összetettben, Mihók azonos ponttal, de hibák miatt rosszabb idővel a 22. helyre került.  Feri 41. lett.
Viktor végül a 40. hellyel kellett beérje, neki nagyon durva volt az első napi dagonya. Miksa is javított ma, a 26. hely szépen illeszkedik a stabil, erősödő eredményei közé.  A paralympiai kategóriát az ukrán Vladislav Vovk nyerte 47 ponttal, majd Ivica Bertol (Cro) és Soren Saxtorph (Den).
A csapatversenyt az ukránok nyerték Horvátország és Finnország előtt, mi Biró-Laaber-Mihaczi formációban a 10. helyen végeztünk, amivel teljesen elégedettek lehetünk.

2015. június 26., péntek

TempO döntő

Gyors hír a délelőtti döntőről:
Nagyon nehéz verseny volt a golfpályán, 7 állomás 5-5 feladattal. A finn Antti Rusanen nyert 242 mp.vel, 2. Jan Furucz 279, majd a norvég Braten. Mihók 10, tőle szokatlanul sok hibával a 18. helyen végzet, 482 mp.

Délután a holnapi napra készülünk a terepbemutatón.

2015. június 25., csütörtök

TempO selejtező - Karlovac

Az esti TOM-on a rendhagyó terepviszonyokon kívül kevés szó esett a pályáról, elmaradtak a "szokásos" óvások és kérdések. Immár mindenki a következő kihívásra, a TempO selejtezőre koncentrált. 
Reggel részleges csapattal utaztunk Karlovacba, mivel a TempOra eleve csak az openesek neveztek. A karanténben nekem szinte nem is kellett időt töltenem, a másik véglet, Mihók viszont 220-as rajtidővel néhány órácskát pihent a tornateremben. 
A pálya a város kellemes folyóparti pihenő övezetében vezetett. A rendezők jól lőtték be az indítási időközt, így 2,5 percenként rajtolva nem volt később sem csúszás. A feladatok izgalmasak, várakozásunktól eltérően még változatosak is voltak. A rendezők arra is nagyon ügyeltek, hogy a pontra érkezve ne jusson a versenyző plusz előzetes információhoz. Úgy látom, az esernyős módszer végleg meghonosodott a szakágban. 
Nekem nagyon tetszettek a domborzati feladatok, de morgolódtam a személyzet eltérő szövegén: más sorrendben és főképp más tempóban kérdezték a kötelezőt (mutatsz vagy beszélsz? egybefűzött vagy különálló (térképet kérsz)?) Némelyikük annyira rohant, hogy azalatt az idő alatt nem lehetett észlelni a hat bóját. Kisebb sokkot kaptam az első két állomáson eltöltött időmtől, kb. 50 mp., ezután igyekeztem gyorsítani, részben sikerült is. Viszont ennek tudom be, hogy a 7. állomáson elszámoztam a bójákat és két feladatra is rossz betűt mondtam, pedig a helyes bóját választottam ki. A 8. állomás pedig az elől indulóknak, így nekem is, kifejezetten unfair volt - mivel a folyó másik oldalán voltak a bóják, messze, az egyik ráadásul úgy árnyékban, hogy egyszerűen nem lehetett látni. Ez a hiány annyira összezavart, hogy minden feladatra rosszat vágtam rá. Végül annyian jeleztük a gondunkat ezzel kapcsolatban, hogy azt hiszem, a rendezők még óvás nélkül / előtt kivették a versenyből ezt az állomást. Nagy kár érte, mert igazán ötletes volt, négy tökéletes zéró feladat, amit azért lássuk be bárki nehezen mondana magabiztosan. 
Ezután városnézés és hosszas várakozás következett. Végeredményben a papírforma jött be: azok kerültek a 36 fős döntőbe, akik szoktak, tőlünk szerencsére Mihók továbbjutott 19. helyen, 291 mp-cel, három hibával. Nekem szintén három hibám lett (381 mp., 45. hely), Feri a 48. helyen végzett (400 mp.). A selejtezőt a cseh Tomas Lestinsky nyerte 188 mp-cel.
Ezután egy újítás következett: a döntős versenyzőket kiszólították és kis ajándék kíséretében kapták meg a holnapi rajtszámukat.
Hogy a szellemi fáradtságot fizikaival fokozzuk, Mihók és én elindultunk az ideszervezett sprintversenyen. Kellemeset rohantunk a belvárosban, de a legjobb a futás utáni fürdés volt a Korana folyó hűs habjaiban.

Holnap modelre megyünk, és Mihóknak szurkolunk a TempO döntőben Zagráb Blato nevű parkjában.
(A közzétett eredményekben még továbbra is rossz pontszámokkal szerepelnek a fiúk, Mihók és Feri is eggyel kevesebbet hibázott, mint amit számoltak nekik... intézkedés folyamatban.)

TrailO is an outdoor sport

Ez a mai nap mottója. A tegnap esti Team Officials Meetingen ezt is megkaptuk szóban / írásban, és miután jártunk már néhány ilyen összejövetelen, sejtettük, hogy ennek a közlésnek oka van. Egyéb jelek is arra mutattak, hogy nem lesz az 1. napi PreO futam sétagalopp – kezdetleges hidak, keskeny ösvény, aminek állapota erősen függ az éjszakai eső mennyiségétől és a tömegtől, hogy ki lehet menni az út szélére, ahol már stabilabb a terep… Igyekeztünk a srácokat nem nagyon megijeszteni, de azért reggel az első dolgunk volt megnézni, nem halasztották-e el a rajtot.
Éjszaka végig esett és reggel is még sokáig, bár egyre kisebb intenzitással. Viktor indult elsőként, Miksának és nekem már tetemes csúszás gyűlt össze a rajtoltatásban. A szó szoros értelmében is csúsztunk, már a pálya előtti időmérő megközelítése sem volt egyszerű. Gondolkodnom kell, hogy indultam-e valaha ilyen körülmények között versenyen; mert esőben már sokszor, de ez a mai pálya egy olyan ösvényen haladt, amin megállt a víz, így képezve folyamatos, hosszantartó dagonyát. Pedig pár hete le is gyalulták valami géppel, hogy jobban megfeleljen a kerekesszékeseknek. Hát, nem hiszem, hogy bármelyikük élvezte volna…
Még a mi dolgunkat is erőst hátráltatta, csúszkáltunk, figyelni és kerülgetni kellett; de a különböző típusú járművekkel mozgó sporttársaknak szörnyű volt. Beragadtak, irányíthatatlanná váltak a székek, a használóik pedig nyakig sárosak. Pedig a kirendelt segítők és rendezők nem kímélték magukat, időnként kisebb válságstáb állt össze, hogy egy-egy megfeneklett széket kimozdítson kétségbeejtő helyzetéből. Nagyon nehéz így koncentrálni, és a jó megoldásokhoz vezető egyik fontos „technikát”, a több irányból megfigyelést emiatt nemigen tudták alkalmazni. Örültek, ha előrehaladtak a következő nézőpontig, a többségnek esze ágában sem volt visszamenni valamit megnézni.
Nagy kár, hogy az időjárás gonoszul belerondított a játékunkba, mert egyébként a két szakaszra bontott, összesen 26 feladatból és két időmérő állomásból álló pálya jó (kifejezetten erre készült) térképen, izgalmas helyeken, kellő térképolvasási kihívással várta a rekordszámú indulót (utóbbi infót a megnyitó ünnepségen tudtam meg).
Az a gond, hogy az openben engedélyezett 140 perc még átlátható, beosztható, de a paralympiai kategóriában két menetben kiosztott összesen 60 perc extra időt (szumma 200 perc) nem lehet kihasználni. Ennyi ideig nem lehet koncentrálni folyamatosan, mozgássérült emberektől ezt pláne nem lehet elvárni, úgy, hogy közben vizet kapnak felülről, sarat alulról.
Egyébként nekem feküdt a terep, élvezetes is lett volna, a feladatokat is épp megfelelő nehézségűnek találtam. Az időmérőkön igyekeztem megfontolt lenni, így sikerült azokat hiba nélkül megúszni. 5 egész másodpercet hagytam a pályában; az időmérés egyébként SI rendszerrel történt. Az egészen ejtett három hibámmal elégedett vagyok. A többiek eredményét még számolási eltérések miatt kifogásolnunk kell. (Minden csúszott a verseny után is, nem volt még este hivatalos eredmény, későn kaptuk csak vissza a kartonunkat, térképeket, korrekciót kérni is csak holnap tudunk.)
Beérve a célban találtam a már fürdés utáni Viktort, és hamarosan érkeztek a többiek is, így közös erővel vetettük alá Miksát és kocsiját a bringásoktól importált módszernek, a slagozásnak.

1.Michele Cera Italy 44 25
2.Antti Rusanen Finland 34.5 24
3.Dušan Furucz Slovakia 35 24
4.Guntars Mankus Latvia 43 24
5.Martin Fredholm Sweden 44 24
6.Jānis Rukšāns Latvia 59 24
14.Fruzsina Biró Hungary 65 23
17 / 25.Zoltán Miháczi Hungary 206 22 /23
49 / 52.Ferenc Fehér Hungary 68.5 17 / 18

1 Soren Saxthorp Denmark 71 23
2 Ivica Bertol Croatia 68 22
3 Pavel Shmatov Russia 145 22
30 Miksa Laáber Hungary 144 13
39 Viktor Beke Hungary 393 10

Holnap TempO selejtezőn leszünk Karlovacban, ezért – egy gyenge, de igaz párhuzammal – most egy Karlovacko-val hangolódunk rá.

2015. június 22., hétfő

Annyi mindent...

szerettem volna a tavasz folyamán leírni, de egy újítással áttértem a fejben blogolásra. Szóval vannak élménybeszámolók, trailO és sportpszichológiai cikkek itt bent (parietális lebenyem fodrai között), de ezek a saját esti meséim lettek, mert gép elé ülni rendszerint már nem volt kedvem. Mindenesetre holnap utazunk a VB-re szép nagy csapattal.

2015. február 5., csütörtök

Egy futás nélküli tájfutó hétvége margójára

A futás nélküliség nem volt kötelező, engem a minden második óvodást - és hozzátartozóit - leterítő aktuális kórság még megakadályozott a sporttevékenységben. Habár elég sűrű volt a program amúgy is. Volt ebben Marketing és Edzői Nap, minden előadásban találtam érdekeset, és kissé meglepetten állapítottam meg, hogy a legutóbbi egyetemi tanulmányaim óta sokat romlott az egy-hegyben-üléssel szembeni toleranciám. Nem baj, legalább jobban megértem a hozzám járó túlmozgásos gyerekeket...

Tájfutó szpíkerkedés: Zolika előadása remekül összeszedett volt, ezáltal tompítva a (eddig magamban tartott) kutatásmódszertani észrevételeim élét. Szeretem, ha a szpíker jól felkészült, sokat ad az élményhez (nekem), és azokkal értek egyet, akik szerint nem a hangos információ fogja eldönteni a versenyt.
Talán túlságosan is "ült" Elbert Gábor előadásának a címe: "Most még csak nekünk fontos". Számos érdekes ötletet hozott, saját tapasztalatot, ami mögött egy csomó munka van, ha valaki ezt az irányt akarja követni, annak jó tanácsadója lehet. Jómagam zsigeri irtózással tekintek mindenre, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja, talán nem is szeretném, hogy a tájfutás másnak is fontos legyen.
Ezt az érzetemet tovább erősítette az egyébként a Hosszútávú sportoló-fejlesztési programról beszélő TF docens Géczi Gábor, üzenete: örüljünk, hogy nincs pénz a sportágunkban, így nem szól bele a politika. Ami igaz, az igaz, én ennek nagyon tudok örülni.
Végül a napot Skuló zárta a pályázati gyakorlatról szólva; érdekes volt, bár nem látom jobban, hogyan lehetne a parasportunknak több zsét szerezni, de legalább tudom, hogy másoknak azért sikerül. A bemutatott pályázatok többsége már lefutott, de az elszámolásra-tervezésre adott tippeket.
Az edzői továbbképzésre is elmentem, habár kb. 15 éve szerzett végzettségemet a gyakorlatban nem használom mostanában. Az okosítást Lantos Zoli kezdte, aki mára láthatóan több szinttel feljebb lépett a tudatos (sport)táplálkozás terén, mint amikor én ámulva figyeltem a '80-as évek elején, ahogy a BEAC-os nagyok az edzőtáborokban tolják a zabpelyhes kását és ilyesmi, hírből se hallott "csodaszereket". Hozzám hasonló futottak-még szeniorok számára a sporttáplálkozás nem bír túl nagy jelentőséggel, de azért nem árt tudni, minek van tudományosan megalapozott háttere és mi csupán csak divat. 5 km-enként inni kell, vizet!
Ezután korábbi szövetségi kapitányok beszéltek, mindketten sok-sok tapasztalattal bírnak élversenyzők edzésében, talán kicsit sok volt a mondanivalójuk ilyen rövid időre.
Régóta szeretnék kicsit többet látni az egyik sikeres műhely munkájából, erre most Vöcsök lehetőséget adott, Gyakorlati edzéstippek címmel (avagy hogyan kovácsoljunk előnyt az elsőre nem túl kedvezőnek tűnő lehetőségeinkből). Meghallgatva már nem is tűnik számomra oly szörnyűnek a tornatermi edzés és haszontalannak semmiképp. Ugyan az is lehet, hogy mindenki így csinálja (akadálypálya, változatos technikai feladatok, motiváló kialakítás), én (egy rövid kosarazós időszakot leszámítva) utoljára már nagyon rég jártam tornatermi edzésre és ha azt mondom a BEAC edzéséről volt szó az egyébként fantasztikus Garay Sanyi bácsinál, néhányan biztosan tudják, hogy az milyen volt. Erősítést szolgált, nem technikai, mentális felkészülést és leírni is borzalom, reggel 5-kor kellett hozzá felkelni heti kétszer. Mai fejjel nem értem, hogyan tudtam ebben egyáltalán részt venni. Vissza a MOM-hoz: nagyon érdekesek voltak a feladatok, látszik a sok beletett munka; jóllehet némelyikről nehéz elképzelni, hogy lihegve, 2-3 perc alatt (amíg a párja fut) megoldhatóak - bár a gyerekek mentálisan sokkal fittebbek a hallgatóságnál.
Ezt követte Nemes Béla, alias Luca előadása a tejsavküszöb-sebességről mint edzésmódszerről. A Tájolóba írt cikke nagyon tetszett (Edző nélkül), ez valahogy kevésbé szólt hozzám. Az viszont bámulatos, hogy gyerekkorom csodált edzője (szintén BEAC, ugyebár) visszatért a futáshoz, és remélem, hamarosan tájfutni is látjuk.
Száva témáját (X-trainings) igen aktuálisnak érzem, sajnos már a folyosóról, félig távozva hallgattam, így nem volt módja teljesen meggyőzni, de hajlok arra, hogy sok sérülés megelőzhető lenne ezáltal. Ámbátor ha jól emlékszem, ő az unalmas edzések elleni védekezést említette legfőbb okként a más tevékenységek bevezetésére. Az említett okból Zoli előadását a Spari felemelkedéséről már nem láttam, de a gyakorlatban tapasztalom, mi vezetett ide (sok-sok munka). Nem látom, hogy az alternatív programomat miképp tudnám idekapcsolni, lévén hogy sorozatgyilkost üldöztünk egy szabadulószobában...
Szerencsére nem dolgom megítélni, hogy a Tájfutó Gála mennyire volt sikeres, a trailO közösség számára kellemes és megtisztelő volt. Egyrészt MMikitől meghívást kaptak a szakágban legtöbbet mozgolódók, ami igazán szép gesztus volt részéről, így a programon felül még válogatott megbeszélést is tarthattunk. Másfelől Mihók elnyerte a 2014. év TrailO versenyzője címet, a nemzetközi színtéren elért eredményei és a szakág szekerének előre vitele okán. Én pedig - aki elég rosszul viselem a meglepetéseket - váratlan, de megtisztelő módon Tájékozódási Futásért kitűzőt vehettem át (szerintem ahhoz képest egész jól vettem). 
Summa summarum jól telt a hétvége és már csak párat kell aludni az idénynyitóig, noha az ablakon kinézve még több köbméter havat látok.