2014. október 28., kedd

Ötös - folytatás

Csapatbajnokság

Szombaton a régi rendszerű csapatbajnoksággal folytattuk, aminek személy szerint nem sok értelmét látom, mert a csapat-lét kimerül abban, hogy mennyire sikerül a klubnak erős embereket összeraknia. Végre megszűnt az égi áldás és még a nap is sütött haloványan.
A Nagykőmázsa terep nem ígért extrém kihívásokat, bár szó esett egy ligetes labirintusról, amit sajnos az öreglány pályák messze elkerültek.
Bár ez a térkép nem igényelt sok hajtogatást, itt módom volt a rajtban némi átalakítással pótszimbólhoz jutni, miután a rendezők felhívták a figyelmemet, hogy ez a papír téphető. A pálya tetszett, nem volt unalmas, de nem is volt tökéletes: a 6-ra menet nehezen verekedtem át magam a sűrűn, a 7-re megzavart egy újabb kérdező, a végére rendesen meghaltam. A HSE szokás szerint verte családi csapatunkat, de hogy a BBB bejött elénk 25 másodperccel, ahhoz csak gratulálni tudok nekik. Az egyesületem F145-ben és N105-ben aranyat, F185-ben bronzot szerzett.

TrailO Váltó OB

Sok előkészület előzte meg az első hazai Váltó OB-t, Fehér Jancsi és Nemesházi Laci kitettek magukért. Szerintem a terepválasztás ideálisnak bizonyult, és a feladatok nehézségi szintjét is jónak, változatosnak találtam. (Mindig gond, hogy teljesen kezdők számára is élvezetes pályát kell kitűzni.) Az időpont sajnos nem volt tökéletes, mert számításon kívül hagytuk az OCSB eredményhirdetését: emiatt több csapatnak sietve, vagy félbehagyva kellett távoznia. (És mea maxima culpa, lányom lekéste az összetett bajnokság kihirdetését, szóval nem tiszteletlenségből nem állt fel a dobogó tetejére, hanem mert éppen junior TrailO bajnok lett pár utcával távolabb.)
Kétféle taktikával találkoztam: az első futó szétosztotta szám / hurok alapján két részre a pályát vagy végigment és megoldotta a számára szimpatikus pontokat. Mi az elsőt csináltuk, és én az 1-9 pontokat választottam, Aninak hagytam a pálya felső részét. Így - a kényszerű megszakítást figyelmen kívül hagyva - jól belefértünk a 100 perces időlimitbe. Fotók híján csupán pár megjegyzést szeretnék tenni minden ponthoz és zárójelben jelzem a helyes válaszok arányát, ami valamelyest mutatja a feladat nehézségét:
1. (33%) Tetszett, mert a ház előtt részt fehér erdőként ábrázolta a térkép, ha ezt észrevette a versenyző, rájött, hogy a bója nem a bokron, hanem egy külön nem ábrázolt fán van.
2. (58%) A nézőpontból nem lehetett azonosítani a bozótfoltokat, több irányból megnézve, a letiltott sétánytól mérve eldönthető volt.
3. (75%) Klasszikus "között" pont, nem volt plusz trükk.
4. (50%) Mérni nem, csak saccolni lehetett, meg kellett hozzá találni a betonozott terület valós szélét.
5. (58%) Könnyűnek látszó feladat, a kör pontosan foglalta magába a körsétányt, tehát a közepén kellett legyen a bója. Az ÉK-DNy irány jól látható volt, de a keleti sétány, melynek folytatásában a jó bója kellett legyen, alig-alig.
6. (50%) A feladat hasonló, egy hosszantian nem belátható útszakasz folytatását megtalálni. Érzésre válaszoltam, miután kizártam a Zéró lehetőséget.
7. (100%) A legsimább pont, csak a játszótéri elemeket kellett megszámolni hozzá.
8. (92%) Szintén sok jó válasz, mégis azt mondom ez a tökéletes Z. Oldalról és kicsit alulról nézve nem volt egyszerű azonosítani a crosspálya domborzati elemeit.
9. (25%) Ez bizonyult a legnehezebbnek, jómagam is ezt hibáztam el. Mert bár az A bója nem volt a mögötte ülő dombhoz jó helyen, de a töltés nem látszott teljes terjedelmében. Nem azért mondtam A-t, mert az volt a legmagasabb pontján, hanem mert a többi része nem látszott.
10. (33%) A nyereg legmélyebb pontja az egyik dombhoz közel volt és annak kb. a tengelyében lévő bóját kellett választani. De ahonnan ez egyértelműen látszott volna, ott a domb takarásába került. Nem volt könnyű.
11. (42%) Valószínűleg itt a szimból nem volt tökéletes, talán ÉK-i belső sarok helyett DNy-i kellett volna ide. A lényeg mégis ott rejlett, hogy a versenyző észreveszi-e a vonalat híd és bokor között, ami kiadta a jó bóját.
12. (92%) Tájoló használatával egyszerű feladat.
13. (33%) Nem kedvelem túlzottan az ilyen távolságbecslős pontokat, de odafigyeléssel megoldható volt. A kerítéssarok és ház túlsó sarka közti távot pontosan megmérve látszott, hogy a kör közepe nem féltávon, hanem attól kb. 3 méterre van. Féltávon a középső bója ült, a jó a következő, C volt.
14. (58%) Sajnos nem láttam ezt, de a rendezők állítják, hogy a bója nem a kúp mértani középpontjában volt. A jelenlegi szabályok nem írják elő ebben az esetben a zéró tolerancia alkalmazását, a várható szabályok pedig pontszerű tereptárgynál 1 métert fognak javasolni. Egyszóval ha a bója a jó helyzettől több mint 1 méterre volt, a pont rendben van. 
15. (67%) Rossz völgyecskében voltak a bóják, ezt sokan észlelték is.
16. (33%) Szomorú, hogy ezt sem láttam. Az érdekelne, hogy a térképen határozottnak jelölt jelleghatár a valóságban hogy nézett ki. Elvben akkor használható a jelleghatár trailo pontra, ha a lombkorona nincs magasan, ez viszont akkor nem futható fehér erdő, hanem x-es zöld. Na, megnéztem a googlemaps utcanézetet. A képen azt látom, hogy talán bozót volt inkább a pont körüli részen a növényzet, így ha eltekintünk a térképi ábrázolás kis hibájától, oké is lehetett. Valószínűleg az utcáról nézve nem volt könnyű megítélni a bóják helyét.
17. (33%) A bóják jelentős távolságban voltak a jellegfától, tulajdonképpen az 1-es pontnál alkalmazott trükk ismétlődött itt meg. Viszont messziről kellett nézni, egy másik erdőfolt hátráltatta a megoldást.
Fotó: Máthé István
A paralympiai kategória versenyzői sajnos távol maradtak. Juniorban Hajnal-Kálmán (SPA) kettős győzött a ZTC és a Spari másik csapata előtt. A felnőttek versenyét Erdős Gábor - Fehér Ferenc (ZTC) nyerte, második a BEAC (Madarassy-Biró) jobb időmérő eredménnyel, harmadik a DNS csapata (Márkus-Márkus) lett.

Egyesületi Váltóbajnokság

Az előzetes infók alapján ezt a terepet vártam leginkább és nem is csalódtam. Főként, hogy a szenior nők "kedvéért" a lakótelepi kiskör nálunk szinte kimaradt. Ez nem aratott osztatlan sikert, de nálam piros pont a rendezőknek.
Sokan elvéreztek a szokatlan méretarány (1:4000) vagy a számos téveszthető pont miatt. Nekem három apró kritikus megjegyzésem van: nem esett jól a rajtunk elcsúsztatása, a szimból elhelyezése nem volt ideális a lepedőnyi térkép hajtogatásakor és ami fontosabb, a térképek felfüggesztése nem volt arányban az anyag szakíthatóságával. 
A pályát imádtam, ilyen felbontásnál utólag látható, milyen sok kis bizonytalanságból és hibából tevődhet össze a hátrány. Végig összhangban voltam a térképpel és ez jó. Biztosan nem sikerült mindenkinek, mert ezen a napon is kaptam kérdéseket közben, melyeket elveimnek megfelelően válasz nélkül hagytam. Az élmény-tájfutó csapatunk hozta az elvárhatót, tehát jól éreztük magunkat. (Reálisan nézve az OEVB két női kategóriájában csak az rúghat labdába, aki rendesen edz.)

Összességében nagyon kellemes 3,5 napot töltöttünk Miskolcon, öt eltérő jellegű OB-t kaptunk, a rendezés nálam ötös. Az éjszakait és az egyesületit a terep miatt szerettem, a sprint váltót az izgalmas új forma miatt, a csapatot az eredmény miatt és a TrailO-t meg csak azért, mert szeretem.

Ötös

Talán nem okozok meglepetést azzal, hogy nem a rádióműsorról, hanem a múlt hétvégén rendezett öt országos bajnokságról fogok írni. Alaposabb visszaemlékezés nélkül is biztosan állíthatom, hogy ilyenben még sosem volt részem. Hogy lelkesedtem-e szeniorként az egymást követő futamokért? Maradjunk annyiban, hogy nem baj, hogy jövőre másképp lesz - bár meglepően nem esett rosszul.

Éjszakai OB

Negatívabb attitűddel nem is érkezhettem volna a Bükkbe: az időpont miatt remény sem volt a holdvilágra, az időjárás-előrejelzés nem ígért semmi biztatót, a terep szintes, a pályahossz nem kevés. Szörnyen rosszul viselem a hideget, így a 2-3 fok nem hozta meg a kedvemet és a rajtba menet a sárban csúszkálva le is fagytam. Aztán megtörtént az a csoda, ami miatt éjszakaira járok: szuper volt a pálya, az erdő, jó volt egyedül lenni benne (kategóriámból senkivel nem találkoztam, hála a 8 perces indítási köznek), összevárás nálam szóba se jöhet, mert nem félek egyedül a sötétben :) Na jó, amikor feltámadt az orkánerejű szél a 7-esre menet, ahol akkor senki nem járt közel s távol, egy pillanatra átfutott rajtam néhány korábbi rossz emlék...
Persze nem rohantam nagyon, féltettem a bokámat, szép kerülőket raktam bele - meg útvonal-választási hibát is: a 8-ra biztosan, a 7-re talán, bár a déli kerülő sokkal kellemetlenebb lett volna. Ebben (nekem) úgysem az eredmény a lényeg, hanem a teljesítés. Így nem sikerült a tavalyi sikert :) ismételni, 6. lettem (igaz ugyan, hogy 35-ben valószínűleg meg lett volna a dobogó is). Őszintén meg tudtam köszönni célba éréskor a rendezőknek a pályát.

(Ki tudja, mennyire hivatalos) Sprint Váltó OB

A rendezés kevés hiányosságai közül az egyik, hogy az értesítőben nem hívták fel a figyelmet a szállás megközelíthetetlenségére. Vagy mi voltunk felkészületlenek, esetleg bénák. Mindenesetre jó fél órát kerestük a bejáratot, miután a címen lévő zárt kapuról lepattantunk. Még szerencse, hogy találtunk informált helybélit, ill. nem adtuk fel, így végül jól megérdemelt jutalmunkat elnyertük.
A jól megválasztott versenyközpont (Komlóstető) és megtervezett program (egymást követő futamok) ellenére az élmény nem volt felhőtlen, hiszen folyamatosan zuhogott az eső.
A V14 kategóriában az első két futó tömegben érkezett, és elég nagy volt a kavarodás, csúszkálás, a harmadik futást a DTC I. zárta az élen, mögötte fél perccel a Spari I. Az átfutóra szinte együtt érkeztek, a kis körben a helyi versenyző hibázhatott, mert szűk perccel nyertek lányomék. 
V18-ban is sűrű volt az eleje, a második futóknál a MOMnak volt perces előnye a Tipo előtt, a harmadik menet végén a DTC és az SDS került az élre. Végül a salgótarjániak győztek, második helyre feljött a Spari csapata, harmadik a DTC lett. (Megjegyzés: a fiataloknál a PVSK és a Szegedi Vasutas távol maradt a versenytől.)
A következő etapban a felnőttek és az idősebb szeniorok versenyét nézhettük végig. Az első kört Nagy Virág nyerte, nyomában Novai Évi, Kinde Vanda, Varsányi Kinga. A fiúknál Tugyi Levente (DTC) és Bugic (SPA) futottak kiválót, de Gyurika sem panaszkodhat (SZV). A harmadik futásnál Tölgyesi Tamás és Bakó Áron még tartották csapataikat Kovács Ádám ellenében, de aztán Szerencsi Ildi Virággal nagy csatát vívva a Szegedet hozta elsőnek. Ezüst a Sparié, Bronz a DTC-é.
V165-ben az élen álló HSE diszkózott, de sebaj, van másik... így is két HSE csapat végzett az élen a Silvanus előtt. A 195-ös kategóriát csodálatos módon nyerték a rokonaim, nagyon büszke vagyok rájuk. Pedig rontották az esélyeiket, hiszen két nővel álltak ki a kötelező egy helyett. A kötetlen sorrend miatt a pályánkénti eredmények nem összehasonlíthatóak, de végül két perc előnnyel zárt a Düdü - Ágika - Aletta összeállítású csapat!
V105-ben Áko első helyen hozta a BEAC váltóját, közvetlenül a DTC és a Tapolca előtt. Második körben Gigi az élen tartotta a csapatot, a ZTC és a Göcsej előtt. Befejezésként Magyar Zsolt ledolgozta a DTC kétperces hátrányát, Mitró Zoli hozta a 2. helyre a ZTC-t, a BEAC lett a harmadik.
A legnépesebb V135 kategóriában indultunk családilag: Malac kezdett, aztán enyém volt a rövidke pálya (a képen), végül Ábelke zárt. Számomra a gondot a listán is kritizált cipőengedélyezés jelentette. Jól jött volna a szöges, de a szálláson hagytam. Úgyhogy biztonságosnak nem éreztem a haladást a néhol dagonya-szerű sárban. Hibám is volt, szemészeti, a 12-re menet nem láttam a nyitott déli kaput a térképen, így nagyot kerültem. A saját magunk elé állított célt teljesítettük, a 17. helyen végeztünk. A versenyt "mellesleg" a Postás nyerte a Gyöngyös és az ETC előtt, a másik csapatunk 8. lett.
folyt.köv.