2014. július 15., kedd

PreO Relay demo

VB-beszámolóm zárásaként van szerencsém bemutatni a VB csapatversenyt felváltani hivatott PreO váltót, ami számomra a WTOC legjobb eseménye volt. Igaz, emiatt vállaltuk a feszített hazautat (Miksa egy hős!) és a késő éjjeli érkezést, de megérte.
Jártunkban többször elmentünk a Lavarone Lake mellett, igazán helyes tavacska, ahol a turisták strandolnak, kikapcsolódnak. Szerencsére nem nagy, így pontos infó híján a harmadik megközelítési próbálkozásra megtaláltuk a versenyközpontot. Elfoglaltuk (szó szerint) a rendezői parkolót és meghallgattuk az instrukciókat. 
Előzetesen két stratégia között vacilláltunk: első futó legyek én és osszam el a pontokat vagy a csapattagságot vállaló Tündét (ezúton is köszi) küldjük előre azzal, hogy amit elég biztosnak érez, azt a 7 pontot válaszolja meg. Utóbbi mellett döntöttünk, utólag szerintem a másik verzió éles versenyben jobb lehet.
A pálya 24 pontból állt és mint a térképen láthatjátok, volt egy északi hurok 8 ponttal, egy távolabbi rész (1-6), melyet egy elég nehezen járható úton lehetett megközelíteni és néhány közelebbi pont. A maximálisan felhasználható időt a hagyományos módon számolják (minden pont és 100 méter = 3 perc) azzal a kiegészítéssel, hogy a távot egy ideális útvonal adja (tehát beleértve a tagok visszamenését a váltóhelyre). Ez ebben az esetben szerintem így nézett volna ki:
1. 1-8 pontok 1400 méter
2. 9-16 pontok 900 m
3. 17-24 pontok 1450 m
3750 m > 112 perc + 72 perc = 184 perc
A rendezők gondolkodását nem ismerem, de a max. time 180 perc volt. Ez elsőre iszonyat soknak tűnt, aztán "jól" kihasználtuk.
Előzetesen kézbe kaptunk egy ügyesen összerakott kartont - tulajdonképpen négy kartoncsík volt egybetűzve, így az első futó mind a négyen átlyukasztott, érkezéskor a legfelsőt letépte, a társak ezáltal látták, melyeket oldotta meg.
A tömegrajt hangulatos volt, kicsit talán vicces is. A norvégok éjjel hazautaztak, a svédek pedig talán félreértésből, talán szándékosan egy szűk órával később érkeztek meg. Nálunk Tünde kezdett és megcsinált 7 feladatot (9 + 11-16 pontok), három hibával (ezt közben természetesen nem tudtuk). A váltást rendező segítette, figyelmeztetett a karton átalakítására és átadására, a térképre és a szúróra. Igen, az északon bevált saját szúróbélyegzőt alkalmazták, minden csapat kapott egyet. Hogy ez csak kényelmesebb volt így, vagy van jelentősége, nem tudom.
Miksa is nekigyürkőzött a feladatnak, Tündének pedig elvben ezután el kellett volna mennie a két időmérő feladatot megoldani. Valami rendezési gikszer itt is lehetett, mert az első futóknál ezt törölték. Így Tündének a karanténba kellett beülnie.
Egy idő után már aggódva vártam Miksát, mert Tünde 45 percet volt kint, ő pedig egy teljes órát. Mint kiderült, neki jutott a legnehezebben járható út. Tanulság: hasonló esetben haladásában nehezített csapattagnak csak abban az esetben szabad távoli pontokat adni, ha oda aszfaltút vezet. Az északi hurok sokkal jobb lett volna, ott csak kevés földút volt és jól járható. Miksa
beérkezésekor először a kartont ellenőriztem, hogy mely pontok hiányoznak. Sajnos komolyan vette a megbeszélteket és 9 pontot hagyott - a 8-as északi hurkot és a 8-ast, ami mellett többször elment és meg is oldotta. Tanulság: menet közben rugalmasan kell alakítani a stratégiát, mert szorosabb idő mellett emiatt kicsúszhattunk volna. A megoldótérkép alapján 2 hibát ejtett a 8 ponton, de szerintem a 3-ast utólag megváltoztatták és végül azért nem kaptunk hibapontot.
Egy kis szabálymagyarázat: a svéd javaslat szerint kis játékosság van a tagok által megoldható pontok számában:
  • az első futó megcsinálhat 8+/-1 pontot
  • a második is 7,8 vagy 9 feladatot oldhat meg, annak észben tartásával, hogy az utolsó tagnak is kell ennyi maradjon (tehát ha az első futó 7-et, akkor a 2. nem választhat 7-et - túl sok maradna, ha az első 9-et, nem választhat 9-et - túl kevés maradna)
  • a harmadik futóé a maradék (7,8 vagy 9)
A nekem jutó 17-24-es pontok tetszettek, egy tízes skálán 3-7-es nehézségűek voltak. (Fotók feladatként egy következő bejegyzésben.) Az időt majdnem teljesen felhasználtuk, talán 10 perc maradt. Nyilván tudtunk volna jobban sietni és jobban szétosztani, de nem volt kedvem
szaladni. Az időmérő könnyű volt, habár kicsit merész szerintem egy olyan kerítésvégre tenni pontot, ami a térképen alig észrevehető (ti látjátok?).
Az eredményeket nem tudtuk megvárni, mert menni kellett a csapat 5days-es felét összeszedni, de a 20 pontunk és 40 másodpercünk a 14. helyet jelentette az elindult 33 csapatból. Előttünk volt két vegyes nemzetiségű csapat is, sőt, a győztes is az Estonia-Spain váltó lett (23p), majd Finnország 1-es és Olaszország 1-es váltója (22p). Érdekesség, hogy a finn fiúk - láthatóan külön játékként - egy óra alatt megcsinálták a teljes pályát, futva.
Kezdettől tetszik a váltó ötlete, sokkal izgalmasabb a csapatversenynél, ezt ez a demó is bemutatta. Egy dologgal viszont nem értek egyet: úgy tudom, semmilyen előírást nem terveznek a csapatok összetételével kapcsolatban, tehát nem lesz kötelező paralympiai kategóriájú versenyző részvétele. Ez tovább növeli a bő kerettel érkező válogatottak előnyét. Az eddigi világbajnokságokon is látszott, hogy az egy paralympiai, nem kerekesszékes versenyzővel kiálló csapatok végeznek a pódiumon. Így semmi akadálya nem lesz, hogy tisztán openes csapatok taroljanak és a parások kiszorulnak az élversenyből (egy-két nagyon erős paralympiai kategóriájú, nem kerekesszékes, mobilis versenyzőt leszámítva). Ez nem helyes.

Mindenkit biztatok, hogy próbálja ki a váltót itthon, az első hazai TrailO váltó bajnokságon, októberben, Miskolcon. Egyelőre a svéd módszert javasoljuk, de a fejlesztés nyitott, van egy kicsit más finn ötlet is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése