2014. július 15., kedd

Gondolatok egy nagy versenyző hibája kapcsán

A francia versenyző, Tero, azaz Thierry Gueorgiou a minap világbajnok lett a hosszútávon és két nappal később disqozott a középtávon, mert kihagyott egy pontot. Az eset után közzétette az ominózus átmenet térképrészletét a GPS útvonalával és a 'shortcut' megjegyzéssel. Nem tudom, mi játszódik le benne és mit fog tenni az ilyen kihagyások kiküszöbölésére (nem az első neki sem), de nekem ennek kapcsán az jutott eszembe, hogy pont az a szép a tájfutásban, hogy mindennek nagyon egyben kell lenni egy tökéletes versenyhez, annyira magas koncentráció és stressz mellett futnak az élversenyzők, amiben egy kis hiba már végzetes. Arra az egy futamra nézve. Épp ez az érdekes, hogy egy hiba, akár egy disq sem jelenti, hogy ne lenne több a futóban, ne lett volna ott a (közel) tökéletes verseny lehetősége. A francia versenyző az élő példa arra, hogy az aznapi teljesítményből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a képességeket illetően, főleg nem magunkra nézve negatívokat, nem érdemes dühöngeni ha a pálya 1%-án elvesztett kontroll tönkre vágja a 99%-on nyújtott formát. Az élvonalbeli futók a fizikai terhelés és a gondolkodás/kontroll ellenkező hatásainak olyan kombinációjával versenyeznek, ami már veszélyes: rendszerint nem a fizikai, hanem a mentális területen üt be a krach, a koncentrációból való kiesés, pillanatnyi technikai hiba, figyelmetlenség formájában. Megtörtént a hiba? Ha lehet, oldd meg helyben, minimalizáld a veszteséget és lépj tovább! Elemzés - igen, rágódás - nem!

És a történet vicces-tanulságos megközelítése (ötlet: Kovács Gábor, fotó: worldofo.com):

Ha szimbóltartót használsz, világbajnok leszel / ha nem használsz szimbóltartót, akkor könnyen kihagysz egy pontot és nem leszel világbajnok!

Mj: a TV adásban látszik, hogy a rajtban még rajta volt a kezén, valahol az erdőben elhagyhatta.

PreO Relay demo

VB-beszámolóm zárásaként van szerencsém bemutatni a VB csapatversenyt felváltani hivatott PreO váltót, ami számomra a WTOC legjobb eseménye volt. Igaz, emiatt vállaltuk a feszített hazautat (Miksa egy hős!) és a késő éjjeli érkezést, de megérte.
Jártunkban többször elmentünk a Lavarone Lake mellett, igazán helyes tavacska, ahol a turisták strandolnak, kikapcsolódnak. Szerencsére nem nagy, így pontos infó híján a harmadik megközelítési próbálkozásra megtaláltuk a versenyközpontot. Elfoglaltuk (szó szerint) a rendezői parkolót és meghallgattuk az instrukciókat. 
Előzetesen két stratégia között vacilláltunk: első futó legyek én és osszam el a pontokat vagy a csapattagságot vállaló Tündét (ezúton is köszi) küldjük előre azzal, hogy amit elég biztosnak érez, azt a 7 pontot válaszolja meg. Utóbbi mellett döntöttünk, utólag szerintem a másik verzió éles versenyben jobb lehet.
A pálya 24 pontból állt és mint a térképen láthatjátok, volt egy északi hurok 8 ponttal, egy távolabbi rész (1-6), melyet egy elég nehezen járható úton lehetett megközelíteni és néhány közelebbi pont. A maximálisan felhasználható időt a hagyományos módon számolják (minden pont és 100 méter = 3 perc) azzal a kiegészítéssel, hogy a távot egy ideális útvonal adja (tehát beleértve a tagok visszamenését a váltóhelyre). Ez ebben az esetben szerintem így nézett volna ki:
1. 1-8 pontok 1400 méter
2. 9-16 pontok 900 m
3. 17-24 pontok 1450 m
3750 m > 112 perc + 72 perc = 184 perc
A rendezők gondolkodását nem ismerem, de a max. time 180 perc volt. Ez elsőre iszonyat soknak tűnt, aztán "jól" kihasználtuk.
Előzetesen kézbe kaptunk egy ügyesen összerakott kartont - tulajdonképpen négy kartoncsík volt egybetűzve, így az első futó mind a négyen átlyukasztott, érkezéskor a legfelsőt letépte, a társak ezáltal látták, melyeket oldotta meg.
A tömegrajt hangulatos volt, kicsit talán vicces is. A norvégok éjjel hazautaztak, a svédek pedig talán félreértésből, talán szándékosan egy szűk órával később érkeztek meg. Nálunk Tünde kezdett és megcsinált 7 feladatot (9 + 11-16 pontok), három hibával (ezt közben természetesen nem tudtuk). A váltást rendező segítette, figyelmeztetett a karton átalakítására és átadására, a térképre és a szúróra. Igen, az északon bevált saját szúróbélyegzőt alkalmazták, minden csapat kapott egyet. Hogy ez csak kényelmesebb volt így, vagy van jelentősége, nem tudom.
Miksa is nekigyürkőzött a feladatnak, Tündének pedig elvben ezután el kellett volna mennie a két időmérő feladatot megoldani. Valami rendezési gikszer itt is lehetett, mert az első futóknál ezt törölték. Így Tündének a karanténba kellett beülnie.
Egy idő után már aggódva vártam Miksát, mert Tünde 45 percet volt kint, ő pedig egy teljes órát. Mint kiderült, neki jutott a legnehezebben járható út. Tanulság: hasonló esetben haladásában nehezített csapattagnak csak abban az esetben szabad távoli pontokat adni, ha oda aszfaltút vezet. Az északi hurok sokkal jobb lett volna, ott csak kevés földút volt és jól járható. Miksa
beérkezésekor először a kartont ellenőriztem, hogy mely pontok hiányoznak. Sajnos komolyan vette a megbeszélteket és 9 pontot hagyott - a 8-as északi hurkot és a 8-ast, ami mellett többször elment és meg is oldotta. Tanulság: menet közben rugalmasan kell alakítani a stratégiát, mert szorosabb idő mellett emiatt kicsúszhattunk volna. A megoldótérkép alapján 2 hibát ejtett a 8 ponton, de szerintem a 3-ast utólag megváltoztatták és végül azért nem kaptunk hibapontot.
Egy kis szabálymagyarázat: a svéd javaslat szerint kis játékosság van a tagok által megoldható pontok számában:
  • az első futó megcsinálhat 8+/-1 pontot
  • a második is 7,8 vagy 9 feladatot oldhat meg, annak észben tartásával, hogy az utolsó tagnak is kell ennyi maradjon (tehát ha az első futó 7-et, akkor a 2. nem választhat 7-et - túl sok maradna, ha az első 9-et, nem választhat 9-et - túl kevés maradna)
  • a harmadik futóé a maradék (7,8 vagy 9)
A nekem jutó 17-24-es pontok tetszettek, egy tízes skálán 3-7-es nehézségűek voltak. (Fotók feladatként egy következő bejegyzésben.) Az időt majdnem teljesen felhasználtuk, talán 10 perc maradt. Nyilván tudtunk volna jobban sietni és jobban szétosztani, de nem volt kedvem
szaladni. Az időmérő könnyű volt, habár kicsit merész szerintem egy olyan kerítésvégre tenni pontot, ami a térképen alig észrevehető (ti látjátok?).
Az eredményeket nem tudtuk megvárni, mert menni kellett a csapat 5days-es felét összeszedni, de a 20 pontunk és 40 másodpercünk a 14. helyet jelentette az elindult 33 csapatból. Előttünk volt két vegyes nemzetiségű csapat is, sőt, a győztes is az Estonia-Spain váltó lett (23p), majd Finnország 1-es és Olaszország 1-es váltója (22p). Érdekesség, hogy a finn fiúk - láthatóan külön játékként - egy óra alatt megcsinálták a teljes pályát, futva.
Kezdettől tetszik a váltó ötlete, sokkal izgalmasabb a csapatversenynél, ezt ez a demó is bemutatta. Egy dologgal viszont nem értek egyet: úgy tudom, semmilyen előírást nem terveznek a csapatok összetételével kapcsolatban, tehát nem lesz kötelező paralympiai kategóriájú versenyző részvétele. Ez tovább növeli a bő kerettel érkező válogatottak előnyét. Az eddigi világbajnokságokon is látszott, hogy az egy paralympiai, nem kerekesszékes versenyzővel kiálló csapatok végeznek a pódiumon. Így semmi akadálya nem lesz, hogy tisztán openes csapatok taroljanak és a parások kiszorulnak az élversenyből (egy-két nagyon erős paralympiai kategóriájú, nem kerekesszékes, mobilis versenyzőt leszámítva). Ez nem helyes.

Mindenkit biztatok, hogy próbálja ki a váltót itthon, az első hazai TrailO váltó bajnokságon, októberben, Miskolcon. Egyelőre a svéd módszert javasoljuk, de a fejlesztés nyitott, van egy kicsit más finn ötlet is.

2014. július 14., hétfő

PreO day2 - egy jobb nap

Az előző napi Campomulo arénát, bár a hegység másik oldaláról érkezve, de könnyen megtaláltuk. Innen újra a kisbuszos szállítás, talán kicsit rövidebb, mert jobb minőségű úton volt elérhető Campomuletto. Micsoda meglepetés: a rendezők nem változtattak a szisztémán, ami tegnap csúfos kudarcot vallott. Ugyanaz a két kisbusz, így hiába indultunk elől (sajnos, fordított eredménysorrendben), Miksának ismét várakoznia kellett. Mondjuk, most jót pörgetett a keréken, mert a védett arénában jobb volt várni, mint fent a hegyen (Campomuletto), a hidegben. 10 perc csúszás a rajttal, meg 5, újabb 5 percnél megérkeztek a térképek, várunk, fázunk, Miksa is felér, a rajt kb. 30-40 percet késett. 
Átfagyva kezdem az időmérőt, és nem nagyon értem. Sajnos így utólag sem, mert a megoldó térképen egyszerűen nincsenek jó helyen a bóják. A pálya megint 3 részes, szóval nyomkodni kell a stoppert rendesen. A pályakitűző Roberto Manea, megérdemli nevének említését, mert színvonalas pályát talált ki. A térképnyomtatás minősége más lapra tartozik, a hajtásoknál kezdett kikopni, és nekem se a bokor-jellegfa-erdő-bozót (mikor melyik?), se a növényzet határainak ábrázolása nem tetszett. Gyakran esetlegesnek találtam.
A 3-as ponton volt a leggyengébb a helyes válaszok aránya (19%), messze volt, se a szikla, se a mélyedés nem látszott jól. Én sok mászkálással megtaláltam a sziklát és attól jóval lejjebb volt a bója, így beletrafáltam a zéróba.
Hasonlóan kis eredményességet hozott az 9-es pont (35%), ahol szerintem tisztességtelen volt a Z. A "támadópontok" egy térképi jelénél a valóságban jóval kisebb szikla és egy megbízhatatlan fenyő"bokor", mindez egy 1mm-es völgyben. Ezért kell zéró tolerancia szabály, hogy ilyen pontot ne lehessen kitűzni.
Még elhibáztam az 5-ös köves gödröt, ami azért vicces, mert az ember örült, ha beazonosította a fenyő "bozótokat", a pont körüli mák nem egzakt sziklaábrázolás, csak amolyan kőmező jel szabadon értelmezve. Mások, akik helyesen zérót mondtak, többek között azzal indokolták, hogy a bója körül sima füves talaj volt, ehhez képest a megoldótérkép szinte a következő gödörhöz, a kis völgy tetejére rajzolta a bóját, ahol biztosan nem volt. Mivel biztosan láttam, hogy a két bozót között volt, csak minimális lehetett a jó helytől a távolság (zero tolerance!).
Az első részcél után jött az újabb időmérő, ahol a versenyzők negyede bírt megküzdeni a feladattal. Nekem lila köd, most is. Épphogy ki bírtam nyögni egy választ az idő lejárta előtt.
A második szakasz csupán három pontból állt, itt technikai okból kellett megszakítani a pályát a csapatidőmérők miatt. Az idő felmelegedett, ömlik rólunk a víz, jó a szünet a ruházat módosításához. A harmadik szakaszon még nyolc pont, ezekből egyet, a 14-est rontottam el, ami nem jó sziklán volt. Ezt készséggel elhiszem, de a megoldótérkép itt is hibás, ahova rajzolták a bóját ott nem lett volna látható egy óriási fenyőtől. A végén még beleléptem egybe a számos tehénlepényből és beestem a célba még épp időben. Miksa egy egész másodperccel lekéste egy eléje ugró és őt feltartó versenyző miatt az órája szerint, de szerencsére az SI mérése szerint épp bent volt. A rendezőknek a tegnapi kritikák nyomán mára már hőnyomtatót is sikerült szerezniük, így az időnket is kézbe kaptuk. 
Nem rövid karanténban ücsörgés után visszamentünk az arénába, ahol már javában zajlott a középtáv döntője. Hihetetlenül sokat kellett várni az eredményekre, a miskolci várakozás ehhez képest semmi sem volt. Végignéztük a futók viadalát. Este 6-kor, végleges eredmény híján, eljöttünk. Hogy az esti eredményhirdetés mennyit csúszott, nem tudom, mi sajnos logisztikai okokból (értsd: a napi 200 km után már nem volt erőm még egyszer felautózni a hegyre) kihagytuk. A napi versenyt openben Vitalij Kyrychenko nyerte Zdenko Horjan és Geir Myhr Oien előtt, parában John Crosby, Ola Jansson és Ivica Bertol volt a sorrend.
A paralympiai világbajnok Michael Johansson (SWE) lett, Jansson (SWE) és Crosby (GB) előtt, Miksa a 25. helyen végzett. A PreO open kategória nyertese Guntars Mankus Lettországból, majd Marit Wiksell (SWE) és Geir Myhr Oien (NOR). Nekem a 49. hely jutott. Mindketten javítottunk az első napi eredményünkhöz képest, Miksának 6, nekem 3 hibám lett a húszból.
A csapatverseny izgalmaiból idén kimaradtunk, bajnok Horvátország (Zdenko Horjan, Ivo Tisljar, Ivica Bertol), majd Svédország és Lettország.

Szigorúan titkos terep

A csütörtök újabb terepbemutató edzéssel kezdődött, ezúttal Campomulonál, Asiagotól pár kilométerre. Tudom, mindenben találok kivetnivalót, most éppen azt, hogy ha már a versenyeket nem lehet fotózni, legalább az edzőpályákat rögzíteni szoktam későbbi felhasználás, edzés céljából - viszont ez a terep egyelőre titkos volt, a középtáv és váltóverseny miatt fényképezni tilos. 
Rögvest az első pont annyira hibás volt, hogy elmerenghettünk rajta: hibás térkép, pontatlan pályabenyomás, esetleg téves szimból esetén mi a teendője "szegény" trailO versenyzőnek? Arra mindenképpen jó volt, hogy lássuk: magas sziklafalak, nyílt terep, domborzati elemek várnak ránk. Az időmérő feladatra várakozva leszakadt az ég... ahogy előző nap a WOC Long döntőn és amúgy is naponta többször.
A délutánunk meetingekkel telt. Az aktuális témákba beleláthattam a TOAC és TOC találkozóin, este pedig a csapatvezetői volt. Ahol a nemzetközi ellenőr (Lennart Wahlgren) az első nap és a modelen felmerült kérdésekre rövidebb-hosszabb gondolkodás után azt mondta, holnap nem lesz ilyen (pl. az észak vonalak rövidségére is). Ahhoz képest nem is hangoztak el erős kritikák, igaz, többnyire nem a versenyzők ülnek ott a TOM-on.
Ezen a napon a 5daysofItaly - ez esetben kísérőverseny - 4. futama zajlott, a footO-k hosszútávjának terepén. Anyukámnak minden nap komoly szemészeti és bokaízületi kihívás N50-ben, lányomnak többnyire túl rövid és egyszerű pályák 14-ben, ami után még időnként sípályán futásnak is szükségét érzi.

PreO 1. day

Egyáltalán nem volt a VB alatt időm további híradásra, így most pótolom a beszámolókat.
Reményeink ellenére a keddi TOM-on (csapatvezetői értekezlet) elhangzottakhoz még hozzájött egy extra szervezési malőr. A verseny helyszínére (Millegrobbe) időben érkezve kiderült, hogy a kötelező buszutat két olyan kisbusszal képzelték el, amiben összesen egy darab kerekesszékes volt szállítható. Bár akit csak tudtak, kiültettek ülésre, így is 20-25 perc alatt kb. 2 kerekesszékest tudtak kivinni - miközben a rajtlista szerint a paralympiai kategória 4 perces időközzel startolt. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz (pedig velünk volt egy :)), hogy átlássuk, ez csak jelentős késéssel lehetséges. Miksa kb. másfél órával később rajtolt, mint amire számított. A feszült várakozás nem tesz jót senkinek, ráadásul őt mindig hátrébb tolták, mert az ő széke a nagyobbak közé tartozik. Amúgy egyébként is csúszott a rajt negyed órát, de talán többet, a sok késés összemosódik már a fejemben.
A rajt után pár méterrel, egy oldalúton kellett az első négy feladatot megoldani. Nekem a 3-assal gyűlt meg a bajom: az út túloldalán lévő két fenyőből álló bozótnak valóban a közepetájához esett a magassága, de a segédszintvonal másik vége lehetetlennek tűnt, hogy érintse a nagyobb utat. Minduntalan kerestem a szabdalt terület jelével ábrázolt pöttyöket, mert így használva kicsit fura volt. Azért döntöttem a Z válasz mellett végül, mert a szóba jöhető bójának min. 13-14 méterre kellett volna lennie az úttól, és ennek még a fele sem volt meg.
Miksa nem látta a 6-osnál se a jó kőfalat, se a kúpot, olyan sűrű bozótban volt. Én is fel-le ingáztam, hogy észleljem, de egy olyan versenyző, aki nem tud a magasságán változtatni, kimondhatatlanul nagy hátrányban van ilyenkor (paralympiai kategória problémáiról még később szeretnék szólni). 
Az első szakasz végén elvették a térképet és sétáltunk ("indokolatlan megállás nélkül") pár száz métert. Az SI-s összidő-mérés próbája is volt ez: biztosan pontosabb (+), de versenyzőként rossz, hogy nem kerül felírásra a kartonra és a stoppert nem tudjuk ugyanakkor leállítani (-).
A folytatásban sokaknak hiányzott az első résznél talán könnyelműen kezelt idő, itt nehezebb pontok voltak. Miksával mindketten ugyanazokat rontottuk; 
8. "tisztán" láttam, hogy a B bója egy sziklafal tetején van, a sziklát nem, de logikusnak az A tűnt, a növényzet határai nem voltak pontosak és a bokrok elhelyezését is pontatlannak éreztem.
11. ezt megettük, de nem előzmény nélkül. Felhívnám a figyelmet, hogy az ISSOM 519 kőfal jelének pontok közötti távolsága 3,75 mm - ezzel szemben az út két oldalán eltérő közzel ábrázolták, így én először nem is tartottam kőfalnak. Az út felől nézve van ugyebár kőmező, aztán sziklák, aztán nagyobb sziklák - utóbbiakon voltak a bóják, de mivel az előző sziklák nem a térképnek megfelelő helyzetben voltak és a rét szélének távolságát továbbvetítve jó volt a táv, így elsiklottunk a zéró mellett.
12. a keresett sziklafalak nem látszottak. Bár az irány ÉK-ről nézve nagyjából jó volt, sokkal esélyesebbnek tűnt a zéró. Erre mondjuk, alig maradt egy kis időnk.
A térkép kapcsán megjegyzem, hogy baromi nehéz 1,5-2 cm-es északvonalakhoz tájolni, de mint minden, még ez is lehet rosszabb (l. day2).
Újabb cél után következett az időmérő (abból is eggyel kevesebb a tervezettnél). Miksáé elég könnyű volt, bár meredeken felfelé kellett nézni, ügyesen megoldotta. Az open TC2 valahogy nagyon nem stimmelt, szerintem nem csak én utáltam. Megjegyzés: a megoldótérképet nem csatolom, mert se a nézőpont, se a bóják nem jó helyre vannak rajzolva rajta (nem csak itt).
A verseny után 3 óvás érkezett, ha jól tudom, a 10-es és a TC2-es pontokra. Előbbit a zsűri megvizsgálta és mivel az általuk megnézett 4-5 lehetséges megoldási mód egyike se mutatott az A bójára, így kivették a versenyből. Bánatomra, mert így arányaiban még súlyosabb a négy hibám. Mindenképpen érdekes, hogy ezek szerint az óvás abban az esetben sikeres, ha sehogy nem lehet a jó válaszra jutni. (Én pedig azt gondolom, hogy ez az érvelés csak akkor állná meg a helyét, ha nem létezne zéró.)
A verseny után így éreztük magunkat:
Miksának 6 pontja és 37 másodperce, nekem 7 pontom és 80 mp-em lett a 11-ből. Ezzel megszűnt az esélyünk a mezőny első felében végezni. Sajnos bejött az, hogy a kényszerből lerövidített pálya rontja a versenyt...
Nem akarok dög lenni, de az mindenképpen érdekes, hogy elől nem a szokásos nevek végeztek: openben az olasz Elvio Ceresernek, a szlovák Dusan Furucznak és a japán Koji Chinonak ment. Parában Michael Johansson és Inga Gunnarsson, Kari Pinola nevei azért ismerősen csengenek.

2014. július 8., kedd

Módosítások a PreO versenyben

Izgalmas TOM-on vettünk részt ma este. A rendezők nem számítottak itt a hegyekben esőre, és mivel egy napja esik, a pálya harmadik része járhatatlanná vált, törölniük kellett. Ez számomra csak azért furcsa, mert az időjárás nem tűnik extrémnek vagy szokatlannak. Egyébként sem volt szimpatikus a három részből álló pálya, annál is inkább, mert most először SI-vel mérik a versenyzők idejét, és ez még nagyobb terhet ró a sportolóra (mert az idő kihasználása, de túl nem lépése elég fontos tényező). A kényszerű módosítás miatt a pálya megrövidült, csak 12 pont és két időmérő feladat lesz, ami szerintem növeli az eredmények esetlegességét. Továbbá nem tudnak a rajtba és a célba mosdókat telepíteni, így a kerekesszékes versenyzőknek az előrajt, kötelező buszozás, pálya, időmérőre várakozás, időmérők, kötelező útvonal, buszozás, karantén során nem jutnak WChez. Remélem, más gond már nem lesz, mert pl. a mai bemutatón (amit jó sok bolyongással és némi leleménnyel találtunk meg) a pontok többsége mélyedésben volt, és szerintem székből meglehetősen rosszul látszott. 

TempO selejtező és döntő / csak a verseny

A model pontjai - mint már említettem - nem adtak iránymutatást a versenyre nézve. Gondozott tóparton, számos mesterséges tereptárgy között mutatták be. Ehhez képest a selejtező, melynek rajtjába kisbusszal vittek ki, finom domborzatú hegyoldalban zajlott. Mivel a kizárás miatti plusz büntetésképpen a rajtlista végére soroltak, vártunk két órát a karanténban, és egymás után indultunk Miksával. 
Hat állomáson 4-4 megoldandó feladat. A pontok előtt a szokásos megállítások, ahol egyre nagyobb várakozási időkre kényszerültünk. Mivel itt nem szedték szét a mezőnyt két csoportra, és az állomásokat nehezen és lassan lehetett megközelíteni, eléggé feltorlódott a mezőny. Az esélyegyenlőség elvét sérülve éreztük: minden második pontnál volt csak esernyős takarás. Ahol nem jött esernyős ember (és néhol ahol jött, ott is), ott a kerekesszékesek kénytelenek voltak a talajra figyelni, a többiek viszont kedvükre nézhették a terepet és a bójákat. Az esetleges óvásokat nem tudom, miként bírálták volna el, mert az állomásokat rögtön utánam lebontották. 
Egyébként nagyon tetszett (volna), mert a terep technikás volt, sok domborzati részlettel. Jól ment (volna), 219 mp és 8 hiba (240), amivel 14. helyen jutottam volna a 24 fős döntőbe. Ezt ugyan sajnálom, mégis biztató, hogy már második alkalommal bejutottam volna. Ismerve Mihók képességeit, neki igazán feküdt volna a terep...
A legjobb eredményekkel Antti Rusanen (231), Martin Jullum (299) és Pinja Makinen (309) jutott a döntőbe. A döntőt Levico Termében, egy Habsburg-kastély kertjében rendezték. A megoldótérkép alapján azt gondolom, hogy ez a parkos jelleg jóval egyszerűbb, tehát gyorsabb pályát hozott. Sajnos megnézni nem tudtuk, mert nem derült ki, hogy lehetővé tennék-e a pálya megtekintését (szerintem nem). Ehelyett inkább elmentünk a sprint váltóra Trentoba. Nézőként úgy érzem, jól megrendezett, látványos verseny volt, sajnos az időjárás közbeszólt, és a negyedik futóknál már meglehetősen zuhogott. A kivetítőkön az esélyesebb nemzeti váltók track-je, térkép, részidők és a videós pontokról szép képek jöttek. Fanni nagyon jól kezdett, sokszor láttuk a kivetítőn, habár a kis körben valamit hibázhatott, majd a többiek szuper futásokkal a 15. helyre hozták a váltónkat. Ez a főtér, a rengeteg szurkolóval és szűk helyekkel igazán nagy pszichés terhet rakott a versenyzőkre, volt, aki tévedésből átfutásnál bedobta a térképét a gyűjtődobozba. A váltás megoldása is tetszett, nem tudom, ezt szabályzat írja-e elő, de a befutó versenyző kellett letépje és átadja a térképet a váltótársnak. Mondjuk azt nem tudom, ez félholt állapotban mennyire örömteli feladat, de megoldották.



A TempO bajnok végül Martin Jullum lett (Norvégia, 546 mp), Lauri Kontkanen és Pinja Makinen (mindketten Finnországból) előtt.


A versenyek megközelíthetősége

A legtöbb gondot a versenyhelyszínek megközelítése, megtalálása jelenti nekünk.Például: 


5days of Italy 2. nap: a bulletin négy oldala szól a versenynapról, benne fotók, térképrészlet a belvárosról, ortofotó a belvárosról, turisztikai térkép az egész városról, térképrészlet a célterületről (szélén árulkodó tóparttal), aréna GPS koordináták a belvárosi templomra mutatnak. Tehát akkor hová is kell mennie a versenyzőknek? A térképek egy részének ignorálásával, másik kettő egymásra vetítésével sikerült kisakkozni, hogy a tóparton van a cél...

A WOC nézőknek szánt ugyanezen bulletinben a sprint váltó helyéről csak annyi derül ki, hogy Trento. Ami egy elég nagy város (de megtaláltuk).
WTOC PreO 1. model: a bulletinben annyi szerepel: Place: Forte Verle (Levico Terme), valamint egy mondatban jelzik, hogy első világháborús helyszín volt. A honlapon szerepelt ez a térkép, ill. a bulletinben ez a másik. Aki ezek alapján megtalálja a helyszínt, zuhogó esőben, úgy, hogy a főútra nem raktak ki semmilyen táblát, az már nyertesnek érezheti magát. Igaz, ha bekanyarodunk a megfelelő helyen, jóval beljebb egy felirat megerősíti, hogy jó helyen vagyunk. A fenti összefoglaló térképvázlat készítőjének gratulálunk, a wikipediának pedig köszönjük, hogy ismeri ezt az erődítményt.
A model egyébiránt kicsit túl könnyűnek bizonyult és eléggé emlékeztetett a magyar VB terepére (Nagymező), bár itt szinte mindent szintvonalakkal ábrázolnak. Totálisan eláztunk, mert a tegnap kezdődött esős idő nem akar változni.

Értelmetlen útlezárás, kizárás, egyenlők és egyenlőbbek

Nehéz szívvel írom ezt a bejegyzést. Aki csak arra kíváncsi, miért szereplünk disq-kel a TempO eredménylistában, annak a fájdalmasan tömör lényeg: a teljes csapatot kizárták a TempO versenyszámból a terepletiltás megszegése miatt. Mivel tőlem szokatlanul kritikus lesz a bejegyzés, az elején leszögezem, a felelősség minket, pontosabban csapatvezetőként engem terhel.
Az történt, hogy a TempO bemutató helyszínére (nem verseny, edzési lehetőség) rossz irányból érkeztünk. A tájékoztatás meglehetősen hiányosnak mondható, ezt más - azóta szerzett - tapasztalatok is bizonyítják. A bulletinben, amit szombat este kaptunk kézhez, miután másodszorra felkerestük az irodát, és amely hivatalos szabálynak is tekinthető egyúttal, szerepelt egy mondat arról, hogy a helyszín csak San Cristoforo felől megközelíthető. (Ezzel szemben a helyszínen megvásárolható ételekről fél oldalon írnak.) A mellékelt térképvázlaton nem szerepelt, hol kell leparkolni és úgy egyáltalán a tiltás nem volt kiemelve. A bulletin egyik esemény kapcsán sem tartalmaz a megközelítésre nézve infót. 
Mivel a csapatunknak a rendezőség és a helyi iroda nem tudott elfogadható áron a VK közelében szállást kínálni és ennek intézése az utolsó pillanatig húzódott, így mi három különböző faluban tudtunk szállást foglalni. Ez eléggé megnehezíti a közlekedésünket, nagyon sokat kell kanyarognunk a hegyi utakon (a távolság minimális, de a terepviszonyok miatt ez órákig tart). Ez - és az információhiány - a személyes okai annak, hogy a GPS koordináták megadása alapján mentünk az edzésre. 
A rendezőség az úton semmilyen táblát, szalagot vagy embert nem helyezett el a versenyzők figyelmeztetésére. Ha valaki akár korábban, akár az edzésre menet bement Tennába és körbenézett, majd visszafordult és kerülve érkezett, semmilyen kárát nem látta. Mi szeltük a lezárt tereprészt, ezt nem is tagadtuk. Az más kérdés, hogy mint másnap kiderült, a lezárás teljesen értelmetlen volt: a selejtező egyetlen sátra látszódott volna az útról (ha akkor már kint lett volna a terepen), mi nem is néztük vezetés közben, de nem is nyertünk volna vele semmit. A model pontokat egyébiránt bárhol máshol kirakhatták volna, mert nem hasonlított a selejtező terepére. Ráadásul tegnap a teljes mezőnyt átszállították ezen a részen kisbuszokkal, a már kirakott pontok mellett. (A pályán pedig sokkal nagyobb egyenlőtlenségeket kreáltak, de erről később.)
A megnyitó ünnepségen a nemzetközi ellenőr szóban közölte a rendezőség döntését, ami ellen mi írásban tiltakoztunk, melyet szintén szóban később a zsűri elutasított. Plusz csavar, hogy a szintén kizárt spanyol versenyzőt a zsűri egyik tagja vitte keresztül kisbusszal ugyanezen az úton. Mindenkivel beszéltünk, akivel lehetett, a finn zsűritag egyetértett abban, hogy nem volt a bulletinben megfelelően jelezve, de ennyi. Túl sokan lefényképezték (!), hogy rossz irányból érkezünk.
Rettenetesen sajnáljuk, elsősorban Mihók miatt, aki csak ezért a versenyszámért utazott ide. 
Meglehetősen igazságtalannak érezzük, hogy bár rendre történnek kisebb "szabályszegések", meggyőződésem szerint nem szándékosan, valahogy mások nem kerülnek kizárásra. Sokéves versenyzésem alatt láttam már telefont vivő, terepre bemenő, karantént lekéső versenyzőt, az idei EB-n állítólag a svéd csapat keresztülment a versenyterepen, páran a TempO lezárt területén laktak és az erkélyükről látták a terepet... mi mégsem reklamáltunk sosem. És nem is szeretnénk olyanokká válni, akiknek az eredmény fontosabb az élménynél és az emberségnél. Ezért elhatároztuk, hogy ezentúl sem fogunk fényképezővel lesben állni, hogy bizonyítékot gyűjtsünk mások ellen.