Az újrakezdés szó annyira pozitívan cseng, ha munkára vagy szerelemre gondolunk,
na de a futásban... fájdalmas. Tényleg. Sok újrakezdésben volt már részem, de
ez most kifejezetten kellemetlen. Nem véletlenül nem írtam mostanában, mert a
tavalyi szezon vége felé, túlélve a tájfutó bajnokságokat, megkezdtem a hosszas
pihenőfázist – és hónapokig tartottam is magam ehhez. Ezért egyrészt a
munkáimat hibáztathatom (amelyeket imádok), másrészt – noha egyáltalán nem volt
kemény a tél – sajnos az ízületeim utálják a hideget. Tiltakoznak ellene.
Viszont ez most annyira rosszul esik, hogy meg kell mondjam, még az is
felmerült bennem, hogy jövőre ráfanyalodok a teremben futásra – amitől
mérhetetlenül irtózom. No, majd meglátjuk, év végén emlékezni fogok-e erre a
tervemre...
Hálás vagyok a Borókának, mert elég vonzó volt ahhoz, hogy indulásra adjam a
fejem. Az idő csodás, az útvonal, a VK ismerős. Nem vagyok babonás, így nem
vonok le következtetéseket abból, hogy az idei első verseny rajtját lekéstem – kevés
időt hagytam rá és a rajtig szinte elpusztultam. Röhejes.
Sajnos a pálya elején és végén is futásra szánt szakaszok voltak. Közte
viszont igazán élvezetes tájékozódás, a feladat elterelte a figyelmemet a testi
tüneteimről.
Felületes szemlélőnek úgy tűnhet az útvonalról, hogy egész jól
megtaláltam a pontokat, de valójában volt benne keresgélés (nem vészes
mértékben) és időnként nekiszaladtam a bozótnak. Jó példa erre a 3-as és az
5-ös átmenet: többször azon kaptam magam, hogy körülölel a boróka. Persze elég makacs lévén
ilyenkor nem fordulok vissza, inkább átmegyek vaddisznóba és indulhat a kúszás-mászás.
Az 5-ös pontról kijövet előjött az alföldi-utakat-utálom érzésem és
csakazértsem az úton, hanem a bokrok között mentem, bár így tovább tartott.
Tűrhető kategóriába soroltam az első napi teljesítményt, de aztán jött a
második. Ez is klasszul indult, egész tudatosan sikerült az 5-ös pontig
eljutnom – szándékos volt az 5-re az út ismételt ignorálása, és végül is nem
lett annyival lassabb (L.Anditól 80 mp-t kapni nem vészes). Aztán a 6-osra
menet, a második fenyvesből kiérve meggyőződésem volt, hogy az északabbi
dombnál vagyok, és húztam délre, hogy megleljem az átjárót. A kis kerülőm déli pontján
világosodtam meg, de nem 100%-ban, ezért kerültem meg ilyen szép nagy ívben a
bozótost, hogy bizonyosságot leljek (ezt a következő ültetett fenyves adta
meg). (kb. 6 perc plusz)
Ami ezután jött, az fáj igazán:) A 7-es átmenetben
megtett utam látható a térképen (szinte biztosan be tudtam utólag rajzolni),
tulajdonképpen csak elcsúsztam egy kicsit az iránytól, na jó, nem kicsit… de a
gondot az okozta, hogy a térképkivágatom csak a lila vonalig tartott. Szóval –
szégyen ide vagy oda – lementem róla. A végképp nevetséges az, amit az utat
meglátva tettem: nem ám hogy kimentem volna rá, és konstatáltam volna, hogy ez NEM
LEHET a ponttól Ny-ra lévő út, nem, én keresgélni kezdtem a ligetesben. Végül –
legalább tíz perc keverés után – a bóját rejtő dombhoz érve még bemásztam a sűrűbe
teljesen feleslegesen.
Nem vagyok elkeseredve, mert mindenben van jó is: legalább hitelesen tudok a
keverésről a lányommal beszélgetni. Akit egyébként egy eléggé fals
térképrészlet tréfált meg (talán ő nem ezt a kifejezést használná). Mert a térkép ugyan ábrázolta a
rét-csíkot, csakhogy azon autók által is kijárt út volt, ezért újra-újra megpróbált a képzelt útról a bójához navigálni. A térkép egyébként
néhol kicsit kevésbé volt összhangban a növényzettel, mint arra korábbról
emlékeztem. A kétnapos családi versenyt a mindig remek formában lévő anyukám
nyerte 16 mp-cel – ő tud futni, én sokkal jobban látom a térképet.
Összességében szezonnyitónak remek verseny volt, befutás után meleg teával,
N21Br-ben megfelelő technikai színvonallal és szuper időjárással. Köszönet illeti
a rendezőket a 7500-as térképért is.
Nekem is úgy tűnt, mintha öregedne a térkép, míg a boróka egyre nől és sűrűbb lesz. Idén sokkal nehezebben találtam meg az átjárókat a múlthoz kápest. Ugyaakkor, szerintem a sokévi átlaghoz képest, idén volt a legtechnikásabb a pálya amit valaha a Kaskantyún futottam. Talán Neked az is belejátszott a vasárnapi keverésekbe, hogy aznap hirtelen nagyon hideg lett.
VálaszTörlés