2014. november 6., csütörtök

A homokkövek árnyékában

Nagy örömmel adom közre Miháczi Zoltán (Mihók) írását az ECTO 11-12. fordulójáról:

Október közepén Rumcájsz erdejében a jicini homokkövek között rendezték az European Cup of TrailO utolsó két futamát. A rendezők elkészítették a verseny online fotós változatát is (illetve egyelőre az első nap készült csak el), ezért aki próbálkozni is szeretne a feladatokkal, először itt tegye meg, és csak utána olvassa tovább a beszámolót. (Praktikus nyitva hagyni a cseh oldalt a továbbiakban is, és ott nézve olvasni Mihók tippjeit, mert a pontokhoz rendelt linkek nem hozzák be a konkrét képeket, ki is szedtem azokat. -Fru)
A rendezők közzétették minden pontnak a térképét, jó minőségű fotóját, megoldását némi cseh nyelvű magyarázattal.

Mivel hatalmas mezőnyök (80-90 fő) gyűltek össze és délutánra TempOt is terveztek, nagyon korai, 9 órás 0-idővel indult a szombati nap. A korai kezdés miatt ködös volt az időjárás, de ez csak a 8-9. pontnál és a vasárnapi második futamnál okozott nehézséget.

A fénykép gyakorlatilag visszaad mindent, amit a terepen lehetett látni, mozgással sem lehetett plusz információhoz jutni. A feladatokat nem volt kötelező számsorrendben megoldani, rögtön az elsőt nem is tudtam eldönteni. Az A kizárható volt, hiszen egyértelműen másik objektumon volt, de a B a fényképen is látható, hogy távolabb és lejjebb volt a sziklától. Kérdés, hogy a zéró tolerencia 2 méterén belül van-e. A 7-es pont után újra megnézve a Z mellett döntöttem. Hibásan. (Sötétedés előtt elfutottunk erre a vidékre fotózni, megnézni a területet, de ilyen magasra nem másztam fel, hogy közelebbről megnézzem.) A 2. pontnál ugyan a nagyobb szikla sem látszott tisztán, de látszott, hogy a pontok a gerincre vannak kihelyezve.

3. pont
A nehézséget, mint a nap folyamán végig, a jelentős magasságkülönbség okozta. Alig találtam meg a bóját, amit keresni kellett.

4-5. pont
A fénykép nem adja vissza a területet. Több kisebb nagyobb völgy szaladt le a hegyoldalon. A pontoktól ÉK-re fekvő szikláktól kellett számolgatni, de rá kellett érezni, hogy a helyesbítő mit, hogyan ábrázol.

6. pont
Egy jól átlátható pont, a megoldást keleti oldalról lehetett megtalálni, mivel a hosszan elnyúló sziklafal rámutatott a helyes megoldásra.

7. pont
Cseles pont, kicsit kisebb találati aránnyal. A pontmegnevezés sziklatorony és szikla között. Az A pont tökéletesen középen volt egy sziklatorony és egy szikla között, DE a sziklát nem ábrázolta a térkép. A pont köre által részben takart ÉK-DNY-i objektumok között kell a helyes megoldást keresni, azonban további csavarként – ugyan a DNy-i kis szikla egyértelműen azonosítható volt – az ÉK-i sziklatoronyból semmi nem látszott a bozótosban. (Helyette a 7-es szám melletti torony virított.) Esti futásomkor besétáltam a zöldbe. Szerintem hibás volt a pontmegnevezés, mert a nem látott sziklának csak vízszintes irányú kiterjedése volt, sziklatoronytól meglehetősen messze volt. Ennek ellenére az élmezőny gyakorlatilag nem hibázott a pontra.

8-9. pont
Itt a fotók meglehetősen idealizálják az állapotot, hiszen ránagyítottak az objektumokra. Valójában egyszerre láttunk derengeni a ködben nagyon messze, nagyon magasan 3 bóját. a völgy északi oldalán (8) beazonosíthatatlan volt bármely szikla a pont környékén, míg a déli oldalon (9) picit jobb volt a helyzet, ezért nagyjából ki lehetett számolni, hogy jó sziklán van a bója. A 8-asnál a B pontról gyanítottam, hogy az alsó sziklafalon van, innen távolság és iránybecsléssel elfogadtam az A-t, de nem voltam benne biztos egyáltalán. Az én esti fotóm közelebb van a valós látási viszonyokhoz, de a ködöt még hozzá kell képzelni..

10. pont
Kicsit közelebb a hazai feladatokhoz. A zöld foltocskák segítettek, az egyik legmagasabb találati arány volt itt.

12. pont
Jobb látási viszonyok mellett itt azonosíthatók voltak a sziklák. A B és C bóják térképen nem ábrázolt sziklán voltak. A völgyszáj bal oldala felé húzódva nagyon segített a déli oldalon húzódó, jól látható sziklafal.

13. pont
Egyszerűnek gondoltam, mégis benyeltem a második hibámat. De még a felrakott cseh nyelvű magyarázat alapján sem tiszta, miért Z. A megoldó alapján talán a lábánál kellett volna lennie. Gyakorlatilag 70 % körüli volt a találati arány minden ponton, itt 36%. (Megnyugtató, hogy nagy nevek is hozzám hasonlóan írtak A-t.)

14. pont
Jól belátható völgyben kellett számba venni az ábrázolt és nem ábrázolt sziklákat. Bár a gerinc segített az A bója kizárásában, a többi alulról nem volt annyira egyértelmű. A döntést a lenti szikla és az ösvény túloldalának sziklái alapján lehetett meghozni.

16-17. pont
Relatív könnyű pontok, nagy találati aránnyal. A 16-nál nem az elhaló és nehezen beazonosítható ösvényvégre kellett koncentrálni, hanem a környezetre, például a DK-ra lévő sziklafalhoz viszonyított magasságra. A 17 egyszerűen nem látható a völgyből. Ennek ellenére este megijedtem megtalálva a pont helyét jelző kis karót egy gödör szélén. Szerencsére ez nem az ábrázolt gödör volt.

18. pont
A sziklafal töréspontja és a lenti kisebb sziklák kiadják a helyes megoldást.

19-21. pont
A kihelyezett összesen hét bója helye alulról az útról nehezen volt azonosítható. A 19-es pont árkai gyakorlatilag követhetetlenek voltak. Ráadásul a mozgás sem segített, mert az ösvény északi oldalán levő rézsű szinte kis eltávolodás után is mindent kitakart. Ami segített, az a pontoktól délre a völgyben húzódó jelleghatár volt. Nehezen azonosítható, de utána jól követhető. Ezek után a kis völgyek és gerincek kiszámolásával azonosítható volt a 20-as pont megoldása. 19, illetve 21 megoldását a bóják és a 20-as pont helyes bójájának egymáshoz viszonyított távolsága, illetve iránya segítette. (19-nél a déli kis kúp eleve kizárta A-t és C-t, de B és Z közötti döntéshez nem volt más információ.)

22. pont
Könnyen átlátható, de cseles pontelhelyezés. Az előző pontnál felhasznált jelleghatárhoz képest egyértelműen rossz oldalon volt. A térképpel ellentétben a Cél nem a sátornál, a jelzett helyen volt, hanem a felső ösvényelágazásban. Nem is engedtek lejjebb, ahonnan még könnyebb lett volna a pont. A kerekes székeseknek a karton leadása után volt egy kis kihívás. A tényleges célhelyig meredek, gyökerekkel szabdalt úton kellett lemenni, nagyrészt segítséggel.
Időmérő:
Az egyszerű időmérőnél az elsőt sikerült benyelni. Az utazás után (70 km-re volt a terepi feladattól) nem sikerült koncentrálnom. Azonban jó bevezetés volt az ezután következő TempO selejtezőre.

Egy kis videó összeállítás a nap eseményeiből. (Keverve a futamot a délutáni TempO-val):
Ezen látszik, hogy a későbbi rajtidővel rendelkezőknél a köd elmúltával jobbak voltak a látási viszonyok.

Folytatás: amint közzéteszik a további futamok fényképeit, anyagát.

Mihók

2014. október 28., kedd

Ötös - folytatás

Csapatbajnokság

Szombaton a régi rendszerű csapatbajnoksággal folytattuk, aminek személy szerint nem sok értelmét látom, mert a csapat-lét kimerül abban, hogy mennyire sikerül a klubnak erős embereket összeraknia. Végre megszűnt az égi áldás és még a nap is sütött haloványan.
A Nagykőmázsa terep nem ígért extrém kihívásokat, bár szó esett egy ligetes labirintusról, amit sajnos az öreglány pályák messze elkerültek.
Bár ez a térkép nem igényelt sok hajtogatást, itt módom volt a rajtban némi átalakítással pótszimbólhoz jutni, miután a rendezők felhívták a figyelmemet, hogy ez a papír téphető. A pálya tetszett, nem volt unalmas, de nem is volt tökéletes: a 6-ra menet nehezen verekedtem át magam a sűrűn, a 7-re megzavart egy újabb kérdező, a végére rendesen meghaltam. A HSE szokás szerint verte családi csapatunkat, de hogy a BBB bejött elénk 25 másodperccel, ahhoz csak gratulálni tudok nekik. Az egyesületem F145-ben és N105-ben aranyat, F185-ben bronzot szerzett.

TrailO Váltó OB

Sok előkészület előzte meg az első hazai Váltó OB-t, Fehér Jancsi és Nemesházi Laci kitettek magukért. Szerintem a terepválasztás ideálisnak bizonyult, és a feladatok nehézségi szintjét is jónak, változatosnak találtam. (Mindig gond, hogy teljesen kezdők számára is élvezetes pályát kell kitűzni.) Az időpont sajnos nem volt tökéletes, mert számításon kívül hagytuk az OCSB eredményhirdetését: emiatt több csapatnak sietve, vagy félbehagyva kellett távoznia. (És mea maxima culpa, lányom lekéste az összetett bajnokság kihirdetését, szóval nem tiszteletlenségből nem állt fel a dobogó tetejére, hanem mert éppen junior TrailO bajnok lett pár utcával távolabb.)
Kétféle taktikával találkoztam: az első futó szétosztotta szám / hurok alapján két részre a pályát vagy végigment és megoldotta a számára szimpatikus pontokat. Mi az elsőt csináltuk, és én az 1-9 pontokat választottam, Aninak hagytam a pálya felső részét. Így - a kényszerű megszakítást figyelmen kívül hagyva - jól belefértünk a 100 perces időlimitbe. Fotók híján csupán pár megjegyzést szeretnék tenni minden ponthoz és zárójelben jelzem a helyes válaszok arányát, ami valamelyest mutatja a feladat nehézségét:
1. (33%) Tetszett, mert a ház előtt részt fehér erdőként ábrázolta a térkép, ha ezt észrevette a versenyző, rájött, hogy a bója nem a bokron, hanem egy külön nem ábrázolt fán van.
2. (58%) A nézőpontból nem lehetett azonosítani a bozótfoltokat, több irányból megnézve, a letiltott sétánytól mérve eldönthető volt.
3. (75%) Klasszikus "között" pont, nem volt plusz trükk.
4. (50%) Mérni nem, csak saccolni lehetett, meg kellett hozzá találni a betonozott terület valós szélét.
5. (58%) Könnyűnek látszó feladat, a kör pontosan foglalta magába a körsétányt, tehát a közepén kellett legyen a bója. Az ÉK-DNy irány jól látható volt, de a keleti sétány, melynek folytatásában a jó bója kellett legyen, alig-alig.
6. (50%) A feladat hasonló, egy hosszantian nem belátható útszakasz folytatását megtalálni. Érzésre válaszoltam, miután kizártam a Zéró lehetőséget.
7. (100%) A legsimább pont, csak a játszótéri elemeket kellett megszámolni hozzá.
8. (92%) Szintén sok jó válasz, mégis azt mondom ez a tökéletes Z. Oldalról és kicsit alulról nézve nem volt egyszerű azonosítani a crosspálya domborzati elemeit.
9. (25%) Ez bizonyult a legnehezebbnek, jómagam is ezt hibáztam el. Mert bár az A bója nem volt a mögötte ülő dombhoz jó helyen, de a töltés nem látszott teljes terjedelmében. Nem azért mondtam A-t, mert az volt a legmagasabb pontján, hanem mert a többi része nem látszott.
10. (33%) A nyereg legmélyebb pontja az egyik dombhoz közel volt és annak kb. a tengelyében lévő bóját kellett választani. De ahonnan ez egyértelműen látszott volna, ott a domb takarásába került. Nem volt könnyű.
11. (42%) Valószínűleg itt a szimból nem volt tökéletes, talán ÉK-i belső sarok helyett DNy-i kellett volna ide. A lényeg mégis ott rejlett, hogy a versenyző észreveszi-e a vonalat híd és bokor között, ami kiadta a jó bóját.
12. (92%) Tájoló használatával egyszerű feladat.
13. (33%) Nem kedvelem túlzottan az ilyen távolságbecslős pontokat, de odafigyeléssel megoldható volt. A kerítéssarok és ház túlsó sarka közti távot pontosan megmérve látszott, hogy a kör közepe nem féltávon, hanem attól kb. 3 méterre van. Féltávon a középső bója ült, a jó a következő, C volt.
14. (58%) Sajnos nem láttam ezt, de a rendezők állítják, hogy a bója nem a kúp mértani középpontjában volt. A jelenlegi szabályok nem írják elő ebben az esetben a zéró tolerancia alkalmazását, a várható szabályok pedig pontszerű tereptárgynál 1 métert fognak javasolni. Egyszóval ha a bója a jó helyzettől több mint 1 méterre volt, a pont rendben van. 
15. (67%) Rossz völgyecskében voltak a bóják, ezt sokan észlelték is.
16. (33%) Szomorú, hogy ezt sem láttam. Az érdekelne, hogy a térképen határozottnak jelölt jelleghatár a valóságban hogy nézett ki. Elvben akkor használható a jelleghatár trailo pontra, ha a lombkorona nincs magasan, ez viszont akkor nem futható fehér erdő, hanem x-es zöld. Na, megnéztem a googlemaps utcanézetet. A képen azt látom, hogy talán bozót volt inkább a pont körüli részen a növényzet, így ha eltekintünk a térképi ábrázolás kis hibájától, oké is lehetett. Valószínűleg az utcáról nézve nem volt könnyű megítélni a bóják helyét.
17. (33%) A bóják jelentős távolságban voltak a jellegfától, tulajdonképpen az 1-es pontnál alkalmazott trükk ismétlődött itt meg. Viszont messziről kellett nézni, egy másik erdőfolt hátráltatta a megoldást.
Fotó: Máthé István
A paralympiai kategória versenyzői sajnos távol maradtak. Juniorban Hajnal-Kálmán (SPA) kettős győzött a ZTC és a Spari másik csapata előtt. A felnőttek versenyét Erdős Gábor - Fehér Ferenc (ZTC) nyerte, második a BEAC (Madarassy-Biró) jobb időmérő eredménnyel, harmadik a DNS csapata (Márkus-Márkus) lett.

Egyesületi Váltóbajnokság

Az előzetes infók alapján ezt a terepet vártam leginkább és nem is csalódtam. Főként, hogy a szenior nők "kedvéért" a lakótelepi kiskör nálunk szinte kimaradt. Ez nem aratott osztatlan sikert, de nálam piros pont a rendezőknek.
Sokan elvéreztek a szokatlan méretarány (1:4000) vagy a számos téveszthető pont miatt. Nekem három apró kritikus megjegyzésem van: nem esett jól a rajtunk elcsúsztatása, a szimból elhelyezése nem volt ideális a lepedőnyi térkép hajtogatásakor és ami fontosabb, a térképek felfüggesztése nem volt arányban az anyag szakíthatóságával. 
A pályát imádtam, ilyen felbontásnál utólag látható, milyen sok kis bizonytalanságból és hibából tevődhet össze a hátrány. Végig összhangban voltam a térképpel és ez jó. Biztosan nem sikerült mindenkinek, mert ezen a napon is kaptam kérdéseket közben, melyeket elveimnek megfelelően válasz nélkül hagytam. Az élmény-tájfutó csapatunk hozta az elvárhatót, tehát jól éreztük magunkat. (Reálisan nézve az OEVB két női kategóriájában csak az rúghat labdába, aki rendesen edz.)

Összességében nagyon kellemes 3,5 napot töltöttünk Miskolcon, öt eltérő jellegű OB-t kaptunk, a rendezés nálam ötös. Az éjszakait és az egyesületit a terep miatt szerettem, a sprint váltót az izgalmas új forma miatt, a csapatot az eredmény miatt és a TrailO-t meg csak azért, mert szeretem.

Ötös

Talán nem okozok meglepetést azzal, hogy nem a rádióműsorról, hanem a múlt hétvégén rendezett öt országos bajnokságról fogok írni. Alaposabb visszaemlékezés nélkül is biztosan állíthatom, hogy ilyenben még sosem volt részem. Hogy lelkesedtem-e szeniorként az egymást követő futamokért? Maradjunk annyiban, hogy nem baj, hogy jövőre másképp lesz - bár meglepően nem esett rosszul.

Éjszakai OB

Negatívabb attitűddel nem is érkezhettem volna a Bükkbe: az időpont miatt remény sem volt a holdvilágra, az időjárás-előrejelzés nem ígért semmi biztatót, a terep szintes, a pályahossz nem kevés. Szörnyen rosszul viselem a hideget, így a 2-3 fok nem hozta meg a kedvemet és a rajtba menet a sárban csúszkálva le is fagytam. Aztán megtörtént az a csoda, ami miatt éjszakaira járok: szuper volt a pálya, az erdő, jó volt egyedül lenni benne (kategóriámból senkivel nem találkoztam, hála a 8 perces indítási köznek), összevárás nálam szóba se jöhet, mert nem félek egyedül a sötétben :) Na jó, amikor feltámadt az orkánerejű szél a 7-esre menet, ahol akkor senki nem járt közel s távol, egy pillanatra átfutott rajtam néhány korábbi rossz emlék...
Persze nem rohantam nagyon, féltettem a bokámat, szép kerülőket raktam bele - meg útvonal-választási hibát is: a 8-ra biztosan, a 7-re talán, bár a déli kerülő sokkal kellemetlenebb lett volna. Ebben (nekem) úgysem az eredmény a lényeg, hanem a teljesítés. Így nem sikerült a tavalyi sikert :) ismételni, 6. lettem (igaz ugyan, hogy 35-ben valószínűleg meg lett volna a dobogó is). Őszintén meg tudtam köszönni célba éréskor a rendezőknek a pályát.

(Ki tudja, mennyire hivatalos) Sprint Váltó OB

A rendezés kevés hiányosságai közül az egyik, hogy az értesítőben nem hívták fel a figyelmet a szállás megközelíthetetlenségére. Vagy mi voltunk felkészületlenek, esetleg bénák. Mindenesetre jó fél órát kerestük a bejáratot, miután a címen lévő zárt kapuról lepattantunk. Még szerencse, hogy találtunk informált helybélit, ill. nem adtuk fel, így végül jól megérdemelt jutalmunkat elnyertük.
A jól megválasztott versenyközpont (Komlóstető) és megtervezett program (egymást követő futamok) ellenére az élmény nem volt felhőtlen, hiszen folyamatosan zuhogott az eső.
A V14 kategóriában az első két futó tömegben érkezett, és elég nagy volt a kavarodás, csúszkálás, a harmadik futást a DTC I. zárta az élen, mögötte fél perccel a Spari I. Az átfutóra szinte együtt érkeztek, a kis körben a helyi versenyző hibázhatott, mert szűk perccel nyertek lányomék. 
V18-ban is sűrű volt az eleje, a második futóknál a MOMnak volt perces előnye a Tipo előtt, a harmadik menet végén a DTC és az SDS került az élre. Végül a salgótarjániak győztek, második helyre feljött a Spari csapata, harmadik a DTC lett. (Megjegyzés: a fiataloknál a PVSK és a Szegedi Vasutas távol maradt a versenytől.)
A következő etapban a felnőttek és az idősebb szeniorok versenyét nézhettük végig. Az első kört Nagy Virág nyerte, nyomában Novai Évi, Kinde Vanda, Varsányi Kinga. A fiúknál Tugyi Levente (DTC) és Bugic (SPA) futottak kiválót, de Gyurika sem panaszkodhat (SZV). A harmadik futásnál Tölgyesi Tamás és Bakó Áron még tartották csapataikat Kovács Ádám ellenében, de aztán Szerencsi Ildi Virággal nagy csatát vívva a Szegedet hozta elsőnek. Ezüst a Sparié, Bronz a DTC-é.
V165-ben az élen álló HSE diszkózott, de sebaj, van másik... így is két HSE csapat végzett az élen a Silvanus előtt. A 195-ös kategóriát csodálatos módon nyerték a rokonaim, nagyon büszke vagyok rájuk. Pedig rontották az esélyeiket, hiszen két nővel álltak ki a kötelező egy helyett. A kötetlen sorrend miatt a pályánkénti eredmények nem összehasonlíthatóak, de végül két perc előnnyel zárt a Düdü - Ágika - Aletta összeállítású csapat!
V105-ben Áko első helyen hozta a BEAC váltóját, közvetlenül a DTC és a Tapolca előtt. Második körben Gigi az élen tartotta a csapatot, a ZTC és a Göcsej előtt. Befejezésként Magyar Zsolt ledolgozta a DTC kétperces hátrányát, Mitró Zoli hozta a 2. helyre a ZTC-t, a BEAC lett a harmadik.
A legnépesebb V135 kategóriában indultunk családilag: Malac kezdett, aztán enyém volt a rövidke pálya (a képen), végül Ábelke zárt. Számomra a gondot a listán is kritizált cipőengedélyezés jelentette. Jól jött volna a szöges, de a szálláson hagytam. Úgyhogy biztonságosnak nem éreztem a haladást a néhol dagonya-szerű sárban. Hibám is volt, szemészeti, a 12-re menet nem láttam a nyitott déli kaput a térképen, így nagyot kerültem. A saját magunk elé állított célt teljesítettük, a 17. helyen végeztünk. A versenyt "mellesleg" a Postás nyerte a Gyöngyös és az ETC előtt, a másik csapatunk 8. lett.
folyt.köv.

2014. szeptember 1., hétfő

Virtuális TempO

Mint arról már sokat beszéltünk, a TrailO egyik - növekvő jelentőségű - formáját, a TempO-t akár képernyő előtt is lehet gyakorolni. A 3D érzékelés persze mindig többlet infót tartalmaz a monitorhoz képest, de mivel a TempO állomásokon is ülünk, így itt a legkisebb a távolság a versenyhelyzet és a számítógép között. Mindezt azért írom, hogy biztassalak Titeket egy kis játékra egy új virtuális TempO pálya kapcsán. A Dunas TempO-t portugálok tűzték ki, a menüsorban a Dunas TempO Virtual alatt találjátok az állomásokat, a térképrészletek között a kis nyilakkal lehet váltani. A megoldásokat a Mapas e Colucoes menüben lelitek meg. Jó játékot!

2014. július 15., kedd

Gondolatok egy nagy versenyző hibája kapcsán

A francia versenyző, Tero, azaz Thierry Gueorgiou a minap világbajnok lett a hosszútávon és két nappal később disqozott a középtávon, mert kihagyott egy pontot. Az eset után közzétette az ominózus átmenet térképrészletét a GPS útvonalával és a 'shortcut' megjegyzéssel. Nem tudom, mi játszódik le benne és mit fog tenni az ilyen kihagyások kiküszöbölésére (nem az első neki sem), de nekem ennek kapcsán az jutott eszembe, hogy pont az a szép a tájfutásban, hogy mindennek nagyon egyben kell lenni egy tökéletes versenyhez, annyira magas koncentráció és stressz mellett futnak az élversenyzők, amiben egy kis hiba már végzetes. Arra az egy futamra nézve. Épp ez az érdekes, hogy egy hiba, akár egy disq sem jelenti, hogy ne lenne több a futóban, ne lett volna ott a (közel) tökéletes verseny lehetősége. A francia versenyző az élő példa arra, hogy az aznapi teljesítményből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a képességeket illetően, főleg nem magunkra nézve negatívokat, nem érdemes dühöngeni ha a pálya 1%-án elvesztett kontroll tönkre vágja a 99%-on nyújtott formát. Az élvonalbeli futók a fizikai terhelés és a gondolkodás/kontroll ellenkező hatásainak olyan kombinációjával versenyeznek, ami már veszélyes: rendszerint nem a fizikai, hanem a mentális területen üt be a krach, a koncentrációból való kiesés, pillanatnyi technikai hiba, figyelmetlenség formájában. Megtörtént a hiba? Ha lehet, oldd meg helyben, minimalizáld a veszteséget és lépj tovább! Elemzés - igen, rágódás - nem!

És a történet vicces-tanulságos megközelítése (ötlet: Kovács Gábor, fotó: worldofo.com):

Ha szimbóltartót használsz, világbajnok leszel / ha nem használsz szimbóltartót, akkor könnyen kihagysz egy pontot és nem leszel világbajnok!

Mj: a TV adásban látszik, hogy a rajtban még rajta volt a kezén, valahol az erdőben elhagyhatta.

PreO Relay demo

VB-beszámolóm zárásaként van szerencsém bemutatni a VB csapatversenyt felváltani hivatott PreO váltót, ami számomra a WTOC legjobb eseménye volt. Igaz, emiatt vállaltuk a feszített hazautat (Miksa egy hős!) és a késő éjjeli érkezést, de megérte.
Jártunkban többször elmentünk a Lavarone Lake mellett, igazán helyes tavacska, ahol a turisták strandolnak, kikapcsolódnak. Szerencsére nem nagy, így pontos infó híján a harmadik megközelítési próbálkozásra megtaláltuk a versenyközpontot. Elfoglaltuk (szó szerint) a rendezői parkolót és meghallgattuk az instrukciókat. 
Előzetesen két stratégia között vacilláltunk: első futó legyek én és osszam el a pontokat vagy a csapattagságot vállaló Tündét (ezúton is köszi) küldjük előre azzal, hogy amit elég biztosnak érez, azt a 7 pontot válaszolja meg. Utóbbi mellett döntöttünk, utólag szerintem a másik verzió éles versenyben jobb lehet.
A pálya 24 pontból állt és mint a térképen láthatjátok, volt egy északi hurok 8 ponttal, egy távolabbi rész (1-6), melyet egy elég nehezen járható úton lehetett megközelíteni és néhány közelebbi pont. A maximálisan felhasználható időt a hagyományos módon számolják (minden pont és 100 méter = 3 perc) azzal a kiegészítéssel, hogy a távot egy ideális útvonal adja (tehát beleértve a tagok visszamenését a váltóhelyre). Ez ebben az esetben szerintem így nézett volna ki:
1. 1-8 pontok 1400 méter
2. 9-16 pontok 900 m
3. 17-24 pontok 1450 m
3750 m > 112 perc + 72 perc = 184 perc
A rendezők gondolkodását nem ismerem, de a max. time 180 perc volt. Ez elsőre iszonyat soknak tűnt, aztán "jól" kihasználtuk.
Előzetesen kézbe kaptunk egy ügyesen összerakott kartont - tulajdonképpen négy kartoncsík volt egybetűzve, így az első futó mind a négyen átlyukasztott, érkezéskor a legfelsőt letépte, a társak ezáltal látták, melyeket oldotta meg.
A tömegrajt hangulatos volt, kicsit talán vicces is. A norvégok éjjel hazautaztak, a svédek pedig talán félreértésből, talán szándékosan egy szűk órával később érkeztek meg. Nálunk Tünde kezdett és megcsinált 7 feladatot (9 + 11-16 pontok), három hibával (ezt közben természetesen nem tudtuk). A váltást rendező segítette, figyelmeztetett a karton átalakítására és átadására, a térképre és a szúróra. Igen, az északon bevált saját szúróbélyegzőt alkalmazták, minden csapat kapott egyet. Hogy ez csak kényelmesebb volt így, vagy van jelentősége, nem tudom.
Miksa is nekigyürkőzött a feladatnak, Tündének pedig elvben ezután el kellett volna mennie a két időmérő feladatot megoldani. Valami rendezési gikszer itt is lehetett, mert az első futóknál ezt törölték. Így Tündének a karanténba kellett beülnie.
Egy idő után már aggódva vártam Miksát, mert Tünde 45 percet volt kint, ő pedig egy teljes órát. Mint kiderült, neki jutott a legnehezebben járható út. Tanulság: hasonló esetben haladásában nehezített csapattagnak csak abban az esetben szabad távoli pontokat adni, ha oda aszfaltút vezet. Az északi hurok sokkal jobb lett volna, ott csak kevés földút volt és jól járható. Miksa
beérkezésekor először a kartont ellenőriztem, hogy mely pontok hiányoznak. Sajnos komolyan vette a megbeszélteket és 9 pontot hagyott - a 8-as északi hurkot és a 8-ast, ami mellett többször elment és meg is oldotta. Tanulság: menet közben rugalmasan kell alakítani a stratégiát, mert szorosabb idő mellett emiatt kicsúszhattunk volna. A megoldótérkép alapján 2 hibát ejtett a 8 ponton, de szerintem a 3-ast utólag megváltoztatták és végül azért nem kaptunk hibapontot.
Egy kis szabálymagyarázat: a svéd javaslat szerint kis játékosság van a tagok által megoldható pontok számában:
  • az első futó megcsinálhat 8+/-1 pontot
  • a második is 7,8 vagy 9 feladatot oldhat meg, annak észben tartásával, hogy az utolsó tagnak is kell ennyi maradjon (tehát ha az első futó 7-et, akkor a 2. nem választhat 7-et - túl sok maradna, ha az első 9-et, nem választhat 9-et - túl kevés maradna)
  • a harmadik futóé a maradék (7,8 vagy 9)
A nekem jutó 17-24-es pontok tetszettek, egy tízes skálán 3-7-es nehézségűek voltak. (Fotók feladatként egy következő bejegyzésben.) Az időt majdnem teljesen felhasználtuk, talán 10 perc maradt. Nyilván tudtunk volna jobban sietni és jobban szétosztani, de nem volt kedvem
szaladni. Az időmérő könnyű volt, habár kicsit merész szerintem egy olyan kerítésvégre tenni pontot, ami a térképen alig észrevehető (ti látjátok?).
Az eredményeket nem tudtuk megvárni, mert menni kellett a csapat 5days-es felét összeszedni, de a 20 pontunk és 40 másodpercünk a 14. helyet jelentette az elindult 33 csapatból. Előttünk volt két vegyes nemzetiségű csapat is, sőt, a győztes is az Estonia-Spain váltó lett (23p), majd Finnország 1-es és Olaszország 1-es váltója (22p). Érdekesség, hogy a finn fiúk - láthatóan külön játékként - egy óra alatt megcsinálták a teljes pályát, futva.
Kezdettől tetszik a váltó ötlete, sokkal izgalmasabb a csapatversenynél, ezt ez a demó is bemutatta. Egy dologgal viszont nem értek egyet: úgy tudom, semmilyen előírást nem terveznek a csapatok összetételével kapcsolatban, tehát nem lesz kötelező paralympiai kategóriájú versenyző részvétele. Ez tovább növeli a bő kerettel érkező válogatottak előnyét. Az eddigi világbajnokságokon is látszott, hogy az egy paralympiai, nem kerekesszékes versenyzővel kiálló csapatok végeznek a pódiumon. Így semmi akadálya nem lesz, hogy tisztán openes csapatok taroljanak és a parások kiszorulnak az élversenyből (egy-két nagyon erős paralympiai kategóriájú, nem kerekesszékes, mobilis versenyzőt leszámítva). Ez nem helyes.

Mindenkit biztatok, hogy próbálja ki a váltót itthon, az első hazai TrailO váltó bajnokságon, októberben, Miskolcon. Egyelőre a svéd módszert javasoljuk, de a fejlesztés nyitott, van egy kicsit más finn ötlet is.

2014. július 14., hétfő

PreO day2 - egy jobb nap

Az előző napi Campomulo arénát, bár a hegység másik oldaláról érkezve, de könnyen megtaláltuk. Innen újra a kisbuszos szállítás, talán kicsit rövidebb, mert jobb minőségű úton volt elérhető Campomuletto. Micsoda meglepetés: a rendezők nem változtattak a szisztémán, ami tegnap csúfos kudarcot vallott. Ugyanaz a két kisbusz, így hiába indultunk elől (sajnos, fordított eredménysorrendben), Miksának ismét várakoznia kellett. Mondjuk, most jót pörgetett a keréken, mert a védett arénában jobb volt várni, mint fent a hegyen (Campomuletto), a hidegben. 10 perc csúszás a rajttal, meg 5, újabb 5 percnél megérkeztek a térképek, várunk, fázunk, Miksa is felér, a rajt kb. 30-40 percet késett. 
Átfagyva kezdem az időmérőt, és nem nagyon értem. Sajnos így utólag sem, mert a megoldó térképen egyszerűen nincsenek jó helyen a bóják. A pálya megint 3 részes, szóval nyomkodni kell a stoppert rendesen. A pályakitűző Roberto Manea, megérdemli nevének említését, mert színvonalas pályát talált ki. A térképnyomtatás minősége más lapra tartozik, a hajtásoknál kezdett kikopni, és nekem se a bokor-jellegfa-erdő-bozót (mikor melyik?), se a növényzet határainak ábrázolása nem tetszett. Gyakran esetlegesnek találtam.
A 3-as ponton volt a leggyengébb a helyes válaszok aránya (19%), messze volt, se a szikla, se a mélyedés nem látszott jól. Én sok mászkálással megtaláltam a sziklát és attól jóval lejjebb volt a bója, így beletrafáltam a zéróba.
Hasonlóan kis eredményességet hozott az 9-es pont (35%), ahol szerintem tisztességtelen volt a Z. A "támadópontok" egy térképi jelénél a valóságban jóval kisebb szikla és egy megbízhatatlan fenyő"bokor", mindez egy 1mm-es völgyben. Ezért kell zéró tolerancia szabály, hogy ilyen pontot ne lehessen kitűzni.
Még elhibáztam az 5-ös köves gödröt, ami azért vicces, mert az ember örült, ha beazonosította a fenyő "bozótokat", a pont körüli mák nem egzakt sziklaábrázolás, csak amolyan kőmező jel szabadon értelmezve. Mások, akik helyesen zérót mondtak, többek között azzal indokolták, hogy a bója körül sima füves talaj volt, ehhez képest a megoldótérkép szinte a következő gödörhöz, a kis völgy tetejére rajzolta a bóját, ahol biztosan nem volt. Mivel biztosan láttam, hogy a két bozót között volt, csak minimális lehetett a jó helytől a távolság (zero tolerance!).
Az első részcél után jött az újabb időmérő, ahol a versenyzők negyede bírt megküzdeni a feladattal. Nekem lila köd, most is. Épphogy ki bírtam nyögni egy választ az idő lejárta előtt.
A második szakasz csupán három pontból állt, itt technikai okból kellett megszakítani a pályát a csapatidőmérők miatt. Az idő felmelegedett, ömlik rólunk a víz, jó a szünet a ruházat módosításához. A harmadik szakaszon még nyolc pont, ezekből egyet, a 14-est rontottam el, ami nem jó sziklán volt. Ezt készséggel elhiszem, de a megoldótérkép itt is hibás, ahova rajzolták a bóját ott nem lett volna látható egy óriási fenyőtől. A végén még beleléptem egybe a számos tehénlepényből és beestem a célba még épp időben. Miksa egy egész másodperccel lekéste egy eléje ugró és őt feltartó versenyző miatt az órája szerint, de szerencsére az SI mérése szerint épp bent volt. A rendezőknek a tegnapi kritikák nyomán mára már hőnyomtatót is sikerült szerezniük, így az időnket is kézbe kaptuk. 
Nem rövid karanténban ücsörgés után visszamentünk az arénába, ahol már javában zajlott a középtáv döntője. Hihetetlenül sokat kellett várni az eredményekre, a miskolci várakozás ehhez képest semmi sem volt. Végignéztük a futók viadalát. Este 6-kor, végleges eredmény híján, eljöttünk. Hogy az esti eredményhirdetés mennyit csúszott, nem tudom, mi sajnos logisztikai okokból (értsd: a napi 200 km után már nem volt erőm még egyszer felautózni a hegyre) kihagytuk. A napi versenyt openben Vitalij Kyrychenko nyerte Zdenko Horjan és Geir Myhr Oien előtt, parában John Crosby, Ola Jansson és Ivica Bertol volt a sorrend.
A paralympiai világbajnok Michael Johansson (SWE) lett, Jansson (SWE) és Crosby (GB) előtt, Miksa a 25. helyen végzett. A PreO open kategória nyertese Guntars Mankus Lettországból, majd Marit Wiksell (SWE) és Geir Myhr Oien (NOR). Nekem a 49. hely jutott. Mindketten javítottunk az első napi eredményünkhöz képest, Miksának 6, nekem 3 hibám lett a húszból.
A csapatverseny izgalmaiból idén kimaradtunk, bajnok Horvátország (Zdenko Horjan, Ivo Tisljar, Ivica Bertol), majd Svédország és Lettország.

Szigorúan titkos terep

A csütörtök újabb terepbemutató edzéssel kezdődött, ezúttal Campomulonál, Asiagotól pár kilométerre. Tudom, mindenben találok kivetnivalót, most éppen azt, hogy ha már a versenyeket nem lehet fotózni, legalább az edzőpályákat rögzíteni szoktam későbbi felhasználás, edzés céljából - viszont ez a terep egyelőre titkos volt, a középtáv és váltóverseny miatt fényképezni tilos. 
Rögvest az első pont annyira hibás volt, hogy elmerenghettünk rajta: hibás térkép, pontatlan pályabenyomás, esetleg téves szimból esetén mi a teendője "szegény" trailO versenyzőnek? Arra mindenképpen jó volt, hogy lássuk: magas sziklafalak, nyílt terep, domborzati elemek várnak ránk. Az időmérő feladatra várakozva leszakadt az ég... ahogy előző nap a WOC Long döntőn és amúgy is naponta többször.
A délutánunk meetingekkel telt. Az aktuális témákba beleláthattam a TOAC és TOC találkozóin, este pedig a csapatvezetői volt. Ahol a nemzetközi ellenőr (Lennart Wahlgren) az első nap és a modelen felmerült kérdésekre rövidebb-hosszabb gondolkodás után azt mondta, holnap nem lesz ilyen (pl. az észak vonalak rövidségére is). Ahhoz képest nem is hangoztak el erős kritikák, igaz, többnyire nem a versenyzők ülnek ott a TOM-on.
Ezen a napon a 5daysofItaly - ez esetben kísérőverseny - 4. futama zajlott, a footO-k hosszútávjának terepén. Anyukámnak minden nap komoly szemészeti és bokaízületi kihívás N50-ben, lányomnak többnyire túl rövid és egyszerű pályák 14-ben, ami után még időnként sípályán futásnak is szükségét érzi.

PreO 1. day

Egyáltalán nem volt a VB alatt időm további híradásra, így most pótolom a beszámolókat.
Reményeink ellenére a keddi TOM-on (csapatvezetői értekezlet) elhangzottakhoz még hozzájött egy extra szervezési malőr. A verseny helyszínére (Millegrobbe) időben érkezve kiderült, hogy a kötelező buszutat két olyan kisbusszal képzelték el, amiben összesen egy darab kerekesszékes volt szállítható. Bár akit csak tudtak, kiültettek ülésre, így is 20-25 perc alatt kb. 2 kerekesszékest tudtak kivinni - miközben a rajtlista szerint a paralympiai kategória 4 perces időközzel startolt. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz (pedig velünk volt egy :)), hogy átlássuk, ez csak jelentős késéssel lehetséges. Miksa kb. másfél órával később rajtolt, mint amire számított. A feszült várakozás nem tesz jót senkinek, ráadásul őt mindig hátrébb tolták, mert az ő széke a nagyobbak közé tartozik. Amúgy egyébként is csúszott a rajt negyed órát, de talán többet, a sok késés összemosódik már a fejemben.
A rajt után pár méterrel, egy oldalúton kellett az első négy feladatot megoldani. Nekem a 3-assal gyűlt meg a bajom: az út túloldalán lévő két fenyőből álló bozótnak valóban a közepetájához esett a magassága, de a segédszintvonal másik vége lehetetlennek tűnt, hogy érintse a nagyobb utat. Minduntalan kerestem a szabdalt terület jelével ábrázolt pöttyöket, mert így használva kicsit fura volt. Azért döntöttem a Z válasz mellett végül, mert a szóba jöhető bójának min. 13-14 méterre kellett volna lennie az úttól, és ennek még a fele sem volt meg.
Miksa nem látta a 6-osnál se a jó kőfalat, se a kúpot, olyan sűrű bozótban volt. Én is fel-le ingáztam, hogy észleljem, de egy olyan versenyző, aki nem tud a magasságán változtatni, kimondhatatlanul nagy hátrányban van ilyenkor (paralympiai kategória problémáiról még később szeretnék szólni). 
Az első szakasz végén elvették a térképet és sétáltunk ("indokolatlan megállás nélkül") pár száz métert. Az SI-s összidő-mérés próbája is volt ez: biztosan pontosabb (+), de versenyzőként rossz, hogy nem kerül felírásra a kartonra és a stoppert nem tudjuk ugyanakkor leállítani (-).
A folytatásban sokaknak hiányzott az első résznél talán könnyelműen kezelt idő, itt nehezebb pontok voltak. Miksával mindketten ugyanazokat rontottuk; 
8. "tisztán" láttam, hogy a B bója egy sziklafal tetején van, a sziklát nem, de logikusnak az A tűnt, a növényzet határai nem voltak pontosak és a bokrok elhelyezését is pontatlannak éreztem.
11. ezt megettük, de nem előzmény nélkül. Felhívnám a figyelmet, hogy az ISSOM 519 kőfal jelének pontok közötti távolsága 3,75 mm - ezzel szemben az út két oldalán eltérő közzel ábrázolták, így én először nem is tartottam kőfalnak. Az út felől nézve van ugyebár kőmező, aztán sziklák, aztán nagyobb sziklák - utóbbiakon voltak a bóják, de mivel az előző sziklák nem a térképnek megfelelő helyzetben voltak és a rét szélének távolságát továbbvetítve jó volt a táv, így elsiklottunk a zéró mellett.
12. a keresett sziklafalak nem látszottak. Bár az irány ÉK-ről nézve nagyjából jó volt, sokkal esélyesebbnek tűnt a zéró. Erre mondjuk, alig maradt egy kis időnk.
A térkép kapcsán megjegyzem, hogy baromi nehéz 1,5-2 cm-es északvonalakhoz tájolni, de mint minden, még ez is lehet rosszabb (l. day2).
Újabb cél után következett az időmérő (abból is eggyel kevesebb a tervezettnél). Miksáé elég könnyű volt, bár meredeken felfelé kellett nézni, ügyesen megoldotta. Az open TC2 valahogy nagyon nem stimmelt, szerintem nem csak én utáltam. Megjegyzés: a megoldótérképet nem csatolom, mert se a nézőpont, se a bóják nem jó helyre vannak rajzolva rajta (nem csak itt).
A verseny után 3 óvás érkezett, ha jól tudom, a 10-es és a TC2-es pontokra. Előbbit a zsűri megvizsgálta és mivel az általuk megnézett 4-5 lehetséges megoldási mód egyike se mutatott az A bójára, így kivették a versenyből. Bánatomra, mert így arányaiban még súlyosabb a négy hibám. Mindenképpen érdekes, hogy ezek szerint az óvás abban az esetben sikeres, ha sehogy nem lehet a jó válaszra jutni. (Én pedig azt gondolom, hogy ez az érvelés csak akkor állná meg a helyét, ha nem létezne zéró.)
A verseny után így éreztük magunkat:
Miksának 6 pontja és 37 másodperce, nekem 7 pontom és 80 mp-em lett a 11-ből. Ezzel megszűnt az esélyünk a mezőny első felében végezni. Sajnos bejött az, hogy a kényszerből lerövidített pálya rontja a versenyt...
Nem akarok dög lenni, de az mindenképpen érdekes, hogy elől nem a szokásos nevek végeztek: openben az olasz Elvio Ceresernek, a szlovák Dusan Furucznak és a japán Koji Chinonak ment. Parában Michael Johansson és Inga Gunnarsson, Kari Pinola nevei azért ismerősen csengenek.

2014. július 8., kedd

Módosítások a PreO versenyben

Izgalmas TOM-on vettünk részt ma este. A rendezők nem számítottak itt a hegyekben esőre, és mivel egy napja esik, a pálya harmadik része járhatatlanná vált, törölniük kellett. Ez számomra csak azért furcsa, mert az időjárás nem tűnik extrémnek vagy szokatlannak. Egyébként sem volt szimpatikus a három részből álló pálya, annál is inkább, mert most először SI-vel mérik a versenyzők idejét, és ez még nagyobb terhet ró a sportolóra (mert az idő kihasználása, de túl nem lépése elég fontos tényező). A kényszerű módosítás miatt a pálya megrövidült, csak 12 pont és két időmérő feladat lesz, ami szerintem növeli az eredmények esetlegességét. Továbbá nem tudnak a rajtba és a célba mosdókat telepíteni, így a kerekesszékes versenyzőknek az előrajt, kötelező buszozás, pálya, időmérőre várakozás, időmérők, kötelező útvonal, buszozás, karantén során nem jutnak WChez. Remélem, más gond már nem lesz, mert pl. a mai bemutatón (amit jó sok bolyongással és némi leleménnyel találtunk meg) a pontok többsége mélyedésben volt, és szerintem székből meglehetősen rosszul látszott. 

TempO selejtező és döntő / csak a verseny

A model pontjai - mint már említettem - nem adtak iránymutatást a versenyre nézve. Gondozott tóparton, számos mesterséges tereptárgy között mutatták be. Ehhez képest a selejtező, melynek rajtjába kisbusszal vittek ki, finom domborzatú hegyoldalban zajlott. Mivel a kizárás miatti plusz büntetésképpen a rajtlista végére soroltak, vártunk két órát a karanténban, és egymás után indultunk Miksával. 
Hat állomáson 4-4 megoldandó feladat. A pontok előtt a szokásos megállítások, ahol egyre nagyobb várakozási időkre kényszerültünk. Mivel itt nem szedték szét a mezőnyt két csoportra, és az állomásokat nehezen és lassan lehetett megközelíteni, eléggé feltorlódott a mezőny. Az esélyegyenlőség elvét sérülve éreztük: minden második pontnál volt csak esernyős takarás. Ahol nem jött esernyős ember (és néhol ahol jött, ott is), ott a kerekesszékesek kénytelenek voltak a talajra figyelni, a többiek viszont kedvükre nézhették a terepet és a bójákat. Az esetleges óvásokat nem tudom, miként bírálták volna el, mert az állomásokat rögtön utánam lebontották. 
Egyébként nagyon tetszett (volna), mert a terep technikás volt, sok domborzati részlettel. Jól ment (volna), 219 mp és 8 hiba (240), amivel 14. helyen jutottam volna a 24 fős döntőbe. Ezt ugyan sajnálom, mégis biztató, hogy már második alkalommal bejutottam volna. Ismerve Mihók képességeit, neki igazán feküdt volna a terep...
A legjobb eredményekkel Antti Rusanen (231), Martin Jullum (299) és Pinja Makinen (309) jutott a döntőbe. A döntőt Levico Termében, egy Habsburg-kastély kertjében rendezték. A megoldótérkép alapján azt gondolom, hogy ez a parkos jelleg jóval egyszerűbb, tehát gyorsabb pályát hozott. Sajnos megnézni nem tudtuk, mert nem derült ki, hogy lehetővé tennék-e a pálya megtekintését (szerintem nem). Ehelyett inkább elmentünk a sprint váltóra Trentoba. Nézőként úgy érzem, jól megrendezett, látványos verseny volt, sajnos az időjárás közbeszólt, és a negyedik futóknál már meglehetősen zuhogott. A kivetítőkön az esélyesebb nemzeti váltók track-je, térkép, részidők és a videós pontokról szép képek jöttek. Fanni nagyon jól kezdett, sokszor láttuk a kivetítőn, habár a kis körben valamit hibázhatott, majd a többiek szuper futásokkal a 15. helyre hozták a váltónkat. Ez a főtér, a rengeteg szurkolóval és szűk helyekkel igazán nagy pszichés terhet rakott a versenyzőkre, volt, aki tévedésből átfutásnál bedobta a térképét a gyűjtődobozba. A váltás megoldása is tetszett, nem tudom, ezt szabályzat írja-e elő, de a befutó versenyző kellett letépje és átadja a térképet a váltótársnak. Mondjuk azt nem tudom, ez félholt állapotban mennyire örömteli feladat, de megoldották.



A TempO bajnok végül Martin Jullum lett (Norvégia, 546 mp), Lauri Kontkanen és Pinja Makinen (mindketten Finnországból) előtt.


A versenyek megközelíthetősége

A legtöbb gondot a versenyhelyszínek megközelítése, megtalálása jelenti nekünk.Például: 


5days of Italy 2. nap: a bulletin négy oldala szól a versenynapról, benne fotók, térképrészlet a belvárosról, ortofotó a belvárosról, turisztikai térkép az egész városról, térképrészlet a célterületről (szélén árulkodó tóparttal), aréna GPS koordináták a belvárosi templomra mutatnak. Tehát akkor hová is kell mennie a versenyzőknek? A térképek egy részének ignorálásával, másik kettő egymásra vetítésével sikerült kisakkozni, hogy a tóparton van a cél...

A WOC nézőknek szánt ugyanezen bulletinben a sprint váltó helyéről csak annyi derül ki, hogy Trento. Ami egy elég nagy város (de megtaláltuk).
WTOC PreO 1. model: a bulletinben annyi szerepel: Place: Forte Verle (Levico Terme), valamint egy mondatban jelzik, hogy első világháborús helyszín volt. A honlapon szerepelt ez a térkép, ill. a bulletinben ez a másik. Aki ezek alapján megtalálja a helyszínt, zuhogó esőben, úgy, hogy a főútra nem raktak ki semmilyen táblát, az már nyertesnek érezheti magát. Igaz, ha bekanyarodunk a megfelelő helyen, jóval beljebb egy felirat megerősíti, hogy jó helyen vagyunk. A fenti összefoglaló térképvázlat készítőjének gratulálunk, a wikipediának pedig köszönjük, hogy ismeri ezt az erődítményt.
A model egyébiránt kicsit túl könnyűnek bizonyult és eléggé emlékeztetett a magyar VB terepére (Nagymező), bár itt szinte mindent szintvonalakkal ábrázolnak. Totálisan eláztunk, mert a tegnap kezdődött esős idő nem akar változni.

Értelmetlen útlezárás, kizárás, egyenlők és egyenlőbbek

Nehéz szívvel írom ezt a bejegyzést. Aki csak arra kíváncsi, miért szereplünk disq-kel a TempO eredménylistában, annak a fájdalmasan tömör lényeg: a teljes csapatot kizárták a TempO versenyszámból a terepletiltás megszegése miatt. Mivel tőlem szokatlanul kritikus lesz a bejegyzés, az elején leszögezem, a felelősség minket, pontosabban csapatvezetőként engem terhel.
Az történt, hogy a TempO bemutató helyszínére (nem verseny, edzési lehetőség) rossz irányból érkeztünk. A tájékoztatás meglehetősen hiányosnak mondható, ezt más - azóta szerzett - tapasztalatok is bizonyítják. A bulletinben, amit szombat este kaptunk kézhez, miután másodszorra felkerestük az irodát, és amely hivatalos szabálynak is tekinthető egyúttal, szerepelt egy mondat arról, hogy a helyszín csak San Cristoforo felől megközelíthető. (Ezzel szemben a helyszínen megvásárolható ételekről fél oldalon írnak.) A mellékelt térképvázlaton nem szerepelt, hol kell leparkolni és úgy egyáltalán a tiltás nem volt kiemelve. A bulletin egyik esemény kapcsán sem tartalmaz a megközelítésre nézve infót. 
Mivel a csapatunknak a rendezőség és a helyi iroda nem tudott elfogadható áron a VK közelében szállást kínálni és ennek intézése az utolsó pillanatig húzódott, így mi három különböző faluban tudtunk szállást foglalni. Ez eléggé megnehezíti a közlekedésünket, nagyon sokat kell kanyarognunk a hegyi utakon (a távolság minimális, de a terepviszonyok miatt ez órákig tart). Ez - és az információhiány - a személyes okai annak, hogy a GPS koordináták megadása alapján mentünk az edzésre. 
A rendezőség az úton semmilyen táblát, szalagot vagy embert nem helyezett el a versenyzők figyelmeztetésére. Ha valaki akár korábban, akár az edzésre menet bement Tennába és körbenézett, majd visszafordult és kerülve érkezett, semmilyen kárát nem látta. Mi szeltük a lezárt tereprészt, ezt nem is tagadtuk. Az más kérdés, hogy mint másnap kiderült, a lezárás teljesen értelmetlen volt: a selejtező egyetlen sátra látszódott volna az útról (ha akkor már kint lett volna a terepen), mi nem is néztük vezetés közben, de nem is nyertünk volna vele semmit. A model pontokat egyébiránt bárhol máshol kirakhatták volna, mert nem hasonlított a selejtező terepére. Ráadásul tegnap a teljes mezőnyt átszállították ezen a részen kisbuszokkal, a már kirakott pontok mellett. (A pályán pedig sokkal nagyobb egyenlőtlenségeket kreáltak, de erről később.)
A megnyitó ünnepségen a nemzetközi ellenőr szóban közölte a rendezőség döntését, ami ellen mi írásban tiltakoztunk, melyet szintén szóban később a zsűri elutasított. Plusz csavar, hogy a szintén kizárt spanyol versenyzőt a zsűri egyik tagja vitte keresztül kisbusszal ugyanezen az úton. Mindenkivel beszéltünk, akivel lehetett, a finn zsűritag egyetértett abban, hogy nem volt a bulletinben megfelelően jelezve, de ennyi. Túl sokan lefényképezték (!), hogy rossz irányból érkezünk.
Rettenetesen sajnáljuk, elsősorban Mihók miatt, aki csak ezért a versenyszámért utazott ide. 
Meglehetősen igazságtalannak érezzük, hogy bár rendre történnek kisebb "szabályszegések", meggyőződésem szerint nem szándékosan, valahogy mások nem kerülnek kizárásra. Sokéves versenyzésem alatt láttam már telefont vivő, terepre bemenő, karantént lekéső versenyzőt, az idei EB-n állítólag a svéd csapat keresztülment a versenyterepen, páran a TempO lezárt területén laktak és az erkélyükről látták a terepet... mi mégsem reklamáltunk sosem. És nem is szeretnénk olyanokká válni, akiknek az eredmény fontosabb az élménynél és az emberségnél. Ezért elhatároztuk, hogy ezentúl sem fogunk fényképezővel lesben állni, hogy bizonyítékot gyűjtsünk mások ellen. 

2014. június 25., szerda

VB csapat

Az MTFSZ elnöksége elfogadta a TrailO VB-re utazó válogatott csapatot. Sajnos az amúgy sem túl bőséges keret külső tényezők miatt tovább apadt, így idén nem tudunk a csapatversenyben indulni. A keret:

Miháczi Zoli - TempO
Laáber Miksa - TempO, PreO paralympiai
Biró Fruzsi - TempO, PreO open

Kedves gesztus, hogy mi is felkerültünk a 2014-es válogatott honlapjára: bestof.orienteering.hu És kaptunk szép válogatott pólót is (foto a honlapról).

poloalul


Jelenleg a VB-re való eljutást, szállást stb. intézzük, ámbár közben egyszer voltunk edzeni is a Bükkben. A 2009-es VB pontjainak már a kihelyezése is gondot okozott nekem, mert felnőtt a fű és a domborzattal sem találtam a közös hangot. Hogy mennyit fejlődött a kisszámú résztvevő, nem tudom, de a Nagymező szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból szeretem? de szeretem. (© Petőfi)

2014. április 20., vasárnap

Reklám

(Antonio Nunes da Costa)
Hihetetlen ez az António, most látom, hogy napokon keresztül reklámozott minket, a magyar csapatot, a fb oldalán, ilyen montázsokkal.
Egyébként a háza egy múzeum, Európa szerte gyűjtögetett össze szobrokat, használati tárgyakat, alkotásokat. A ház használaton kívüli részén restaurálásra váró bútorok, festmények, kincsek. És tart egy mechanikus kerekesszéket is, aminek szintén hasznát vettük egyik nap. A kert egy csoda, tavacskákkal, buja növényzettel, óriási tobozokkal, nyári konyhával és Brutus kutyával. Nagy mázli, hogy nem egy steril hotelben szálltunk meg, hanem rátaláltunk az ő birtokára Quinta do Anjoban, Lisszabontól kb.30 km-re.

2014. április 19., szombat

Zárszó helyett

szeretnénk megköszönni a biztató szavakat, támogatást és ügyintézést, amelyek hozzájárultak az Európa Bajnokságon való részvételünkhöz és eredményeinkhez:
  • Kimle község Önkormányzatának
  • Forstreuter Tündének és Péternek
  • a Magyar Tájékozódási Futó Szövetségnek
  • az ETOC rendezőinek
  • António Costa-nak, a Monte da Garca ház tulajdonosának
  • az ír és a portugál TrailO válogatottnak
  • valamint családjainknak


We would like to thank the encouraging words, support and help, which contributed to our participation in the European Championships and this nice experience:

Municipality of Kimle village
Tünde and Peter Forstreuter (our escorts)
the Hungarian Orienteering Federation
organizers of the ETOC
António Costa's, Monte da Garca house owner
Irish and Portuguese national trailO team 
and our families

2014. április 16., szerda

TempO döntő

Ma, szerdán reggel rendezték első ízben hivatalos EB számként a TempO-t. A helyszín ismét Quinta do Anjo golfpályája. Mihókkal kisétáltunk a karanténba, de beállnunk nem kellett, hiszen a 2-es és 3-as rajtszámmal az elején rajtoltunk. Vicces módját választották az esélyegyenlőség megteremtésének: az állomáshoz közeledő versenyzőt esernyővel "védték" a kilátástól.
A pálya jóval keményebbnek tűnt a selejtezőnél: 6 állomás, mindenhol 7 választási lehetőség és 5 feladat. A golfpálya adta domborzati és növényzeti feladatok, a jellegfák és bokrok beazonosítása. Mihók megjegyzése: nehézzé tette, hogy az esernyő miatt tényleg csak az idő indításakor láttuk meg a térképet és a bójákat, másrészt pedig az egyik állomáson, egy tó felett ülve, 3-3 bóját úgy helyeztek el balra-jobbra, hogy ide-oda nézve újra fel kellett venni a fonalat.
A pályakitűzés és a kivitelezés is tetszett, várakozni tulajdonképp nem kellett, hamar végeztünk. Hasonló időre volt szükségem, de sajnos 9 hibám lett a selejtező 3 tévedésével szemben, 680 körüli idővel a döntő végén végeztem. De nem is tőlem vártuk a jó eredményt :) Szóval Mihók még
gyorsítani is tudott, 6 hibája lett, 391 másodperce a fantasztikus 9. helyezést jelenti! Talán nem tudom érzékeltetni, mennyire szép eredmény ez, bár mint már írtam, a jelenlegi mezőnyben a döntőbe kerülés sem egyszerű.
 
A TempO európa bajnok Antti Rusanen (Finno.) lett valószínűleg két hibával, aztán Lennart Wahlgren és Marit Wiksell (Svédo.) még két svéd és két finn versenyző, a 8. helyen a fiatal olasz Stefano Raus. (Frissítés: Antti három hibát és átlagosan 5,5 mp/pont időt, Lennart négyet, és a leggyorsabb (4,5 mp) Marit hat hibát vétett.)
Szerencsére a futam után még egyszer ki tudtunk menni Miksával, ő is végigcsinálta a pályát, és mi is elemeztünk egy kicsit. Mára még egy Setúbal-városnézést terveztünk, aminek kapcsán a helyi tömegközlekedés akadálymentessége felvetett néhány kérdést. A portugál válogatott és a rendkívül kedves rendezők segítőkészségének hála kocsival jutottunk el a tengerpartra.
Setúbal igazán helyes belvárossal és parttal kellemes emlék marad, nem is szólva a nyolcféle halból álló helyi menüről. Vonatozás, kisebb túra és az utolsó esténk do Anjo-beli házunkban - holnap repülünk haza.

2014. április 15., kedd

ETOC PreO 2. nap

A tegnapi csapatértekezleten azt beszéltük meg, hogy ma mindenki javít egy kicsit, ill. Miksa tartja ezt a formát. Jelentem: ez maradéktalanul sikerült!
A mai rajt fél órát csúszott a rendezők EOC-on elkövetett hibája miatt. A "véletlenül" túl korán publikált hosszútáv döntő térképe helyett újakat nyomtattak, ezért nem tudták időben elkészíteni a mi térképeinket. (Hogy azokat miért ma reggel nyomtatták, nem tudjuk.)
Karcsi indult elsőnek a mai 20 pont megoldására, segítőjével Tündével, szépen tartotta az időkeretet és 8 pontot teljesített. Aztán esélyt kaptam én is a szépítésre, sokkal óvatosabban bántam a zéró válaszokkal, így is erről szóltak a hibáim, de sikerült kettővel megúsznom. Az időmérő meglehetősen keményre sikeredett, elég nagy a mezőny hibaszázaléka, nehéz volt rájönni a nézőpont helyére. Kis séta után jött a csapat időmérő, ami sokkal könnyebb volt, azt kevésbé rontottuk el. Miksa ma is gyönyörűen ment, 17 pontja a 18. helyet jelenti, de ami igazán fontos számunkra ebben, hogy most először sikerült stabilan két egymást követő nehéz versenyen egyaránt jó formát hoznia. Mihóknak szintén tereptárgy szélének iránya okozott gondot, egy hibával végzett - mivel ma jó néhány hibátlan futás volt, ez a 24. helyet jelenti. Mármint a mai napon, mivel a lényeg az összetett eredmény, ami távozásunkkor még nem volt kint.
Ami a mai napot még izgalmasabbá tette, a csapatverseny. Kevés információt raktak ki, de ahogy számolgattuk, 8-10. hely körül fogunk végezni. Figyelembe véve, hogy a nemzetek többsége két csapatot indíthatott, ez nagyon értékes eredmény lenne.
Saját számításaink szerint Parában Michael Johansson nyert (39 pont, SWE), Ola Jansson (38, SWE) és Laima Lazinskiene (37, LIT), akinek ezúton is nagyon gratulálunk! Miksa a 15. helyen végzett, ami a korábbi legjobb 26. helyéhez képest erős javulás.
Openben (szintén nem hivatalos eredmény) a két finn srác ma is tökéletesen jött, Jari Turto az európa bajnok jobb idővel. Mihók szerintünk a 19. helyen végzett, ami igazán jó eredmény.
Amit ne várjatok tőlünk, azok a fényképek, mert számomra érthetetlen okból a versenyzők nem csinálhatnak a verseny után képeket, csak a csapatvezetők mehetnek ki. Nem értem, miért kell a csapatokat és az otthon maradottakat megfosztani az utólagos elemzés lehetőségétől...
(Frissítés: a hivatalos végeredmény szerint paralympiai kategóriában Laima elé bejött 2,5 mp-cel Pekka Seppa, FIN. Openben a harmadik helyet a svéd Marit Wiksell szerezte meg, egy hibával és 21 mp-cel. Miháczi Zoltán végül 21. lett, Biró F. 65. A csapatversenyben a 10. helyen végeztünk, az ukránok és a csehek is jobb idővel elénk kerültek.

ETOC PreO 1. nap

Mint az első napi karanténban kifüggesztett listákból megtudtuk, történelmi sikert értünk el a TempO számban: bejutottunk a 36 fős döntőbe, és mindjárt ketten is. Az első selejtező csoportban a 17. helyen végeztem, 3 hibával és 416 mp. idővel (+ 2 mp-cel már kiestem volna), a kicsit erősebbre sikerült másik csoportból Mihók a 18. helyen jutott tovább 6 hibával, 390 mp-cel. Így aztán a szerdai TempO döntőt a 2-es és 3-as rajtszámmal várjuk.
Volt némi problémánk a segítőkkel, mert habár mi jeleztük, hogy a fiúknak segítség kell a pályán, nem derült ki, hogy a rendezők biztosítanak vagy a sajátjuk mehet velük - így Karcsi végül segítő nélkül vágott neki, de nagyon ügyesen elintézte a rajtban. A később (a rendezők által) utánaküldött Tündét más szervezők végül nem engedték ki a pályára. Miksa rajtjára szerencsére a bicajos különítmény (Mihók és én) is kiért és ő már nyugodt körülmények között rajtolt, Péter segítségével.
A pálya a völgyben futó jó minőségű úton zajlott, ezért az elektromos kocsikkal jól járható volt. Elég széles volt ahhoz, hogy ne legyenek "dugók", a versenyzők eloszlottak. Várakozásainknak megfelelően a bokrok, fák és bozótok beazonosítása adta a fő feladatot, kiegészülve néhány domborzati ponttal. Igen sok vonal adódott, amit figyelni lehetett. 16 pont után hosszú várakozás következett az időmérőre, és visszafelé, út térképpel még négy feladat.

Miksának nagyon jól ment, okosan versenyzett, 17 pontja a 11. helyet jelentette (az időmérőket ugyan elhibázta). Mihók pont és időegyenlőséggel a 18. helyre került, összesen két hibával (18 pont, 14 mp). Talán mondanom sem kell, hogy ezek fantasztikusan jó eredmények. Karcsit nagyon összezavarta a már említett és a rajtszámával kapcsolatos probléma, a rajtját is jelentősen lekéste, így sokkal kevesebb ideje volt, ezalatt 6 pontot gyűjtött. Nekem nagyon egyértelműen abból fakadtak a hibáim, hogy a nem tiszta zérókat, de amik azért zérónak tűntek, mert innen-onnan olyan szempontokat találtam, ahonnan nem stimmelt a pont, "bezéztem". 5 hibát hoztam így össze.
Openben finn fölény: Jari Turto és Antti Rusanen hibátlanul futott. Paralympiaiban nem volt hiba nélküli versenyző, két - jól ismert - svéd, Michael Johansson és Ola Jansson végzett egy hibával.
Levezetésnek eltekertünk a Pinhal Novo-ban lévő versenyközpontba, ahol sikeresen befejeztük (majdnem) a regisztrációnkat és meghallgattuk a meetinget. A legtöbb szó a teljesen egyértelműen hibás 15. pontról esett, ahol ugyan lehet, hogy a bozót keleti felén volt a bója, de ezt nem lehetett másképp látni, mint hogy a DK-i oldalon van. Érdekes módon, az északiakon kívül majd' minden nemzet egyetértett ebben, az óvást "természetesen" elutasították.

2014. április 13., vasárnap

TempO selejtező

Ma reggel láttuk hasznát a Quinta do Anjo falucskában lévő szállásunknak. Így a közeli golfpályán lévő selejtezőre sétálva mehettünk. A zárt terület egyik épületébe, a karantén helyére beérve várt minket a felirat: a köd miatt a rajtot egy órával eltolták. Nemsokára bejelentették, amit mi is láttunk, hogy a köd nőtt, újabb egy órát csúszik a rajt. Tehát elég sokat várakoztunk, majd kisbuszokkal elvittek pár száz méterre a rajtba.
A pálya öt állomásból állt, mindegyiken hat bója és öt feladat. A rendezők jól ismerték a feladatukat, mindenhol azonos volt a felvezető szöveg. Az állomásokra menve látszott két-három pont és a nézőpontra is elő lehetett egy kicsit készülni fejben, a térkép a homokos, picire vágott füves és egyéb növényzeti elemeket jól követhetően ábrázolta. Kellett figyelni a részletekre, de egyébként nem volt túl nehéz. Csak hát az óra....
Megnyitó - Tánc a falon
Mindhármunknak tetszett a pálya, Mihók átlagosan 40, Miksa 80, én 70 másodpercet töltöttünk az állomásokon. Sajnos, hogy milyen eredménnyel, azt nem tudjuk, mert még most (este) sincs hivatalos eredmény. Voltak óvások, és volt, hogy bent voltunk a döntőben - ennyit tudtunk meg sporttársaktól a megnyitón. Holnap kiderül.
A selejtező után elkirándultunk Palmelába a megnyitóra, hogy felvonulhassunk a magyar zászlóval, majd nagy sétát tettünk ebben a gyönyörű városkában, miközben a sprint döntő futói cikáztak a macskaköveken.