2013. július 15., hétfő

TrailO Világbajnokság zárszó

Túlélve a hazautat, röviden összefoglalom az eredményeket, köztük a magyar csapatét is.
Rendezés: nem volt semmi bosszantó esemény, jó pályák, rendkívül segítőkész rendező gárda, akik szívükön viselték a sorsunkat. Ha valami megjegyzést tehetek, az, hogy feleslegesen riogattak az út minőséggel kapcsolatban (ez is jelzi ugyan a figyelmességüket), és egy kicsit erősebb modelnek jobban örültem volna. A VB lebonyolítás kritikája: a Team Official Meeting rendszerét felül kéne vizsgálni, mert ezt egy kicsit feleslegesnek érzem. 

Egyéni verseny: 

1. nap 2. nap össz
1 Jana Kostova Czech 23 52 1 19 59 3 42 111
2 Pavel Dudík Czech 21 40,5 2 18 76 7 39 116,5
3 Soren Saxtorph Denmark 20 127 6 19 84,5 4 39 211,5
4 Yegor Surkov Ukraine 20 62 4 18 34 6 38 96
5 Matti Mäntyniemi Finland 19 171 9 19 34 2 38 205
6 Pavel Shmatov Russia 20 156 7 18 79 8 38 235
28 Miksa Laáber Hungary 14 175,0 26 10 178,0 30 24 353
33 Károly Tóth Hungary 5 196,5 35 8 96,0 33 13 292,5

forrás: woc.fi
Idén, lenyűgőző fölénnyel Jana Kostova volt a legjobb, honfitársa Pavel Dudik, és a dán Soren Saxtorph előtt. Vannak tehát új nevek az első hatban. Meggyőződésem, hogy Miksában sokkal több van a második napi eredményénél, de nem lehet, vagy legalábbis nem valószínű az év egyetlen nagy versenyén a legjobbat produkálni. Legfontosabb számára, hogy biztosabbá kell váljon az időmérőkön. Karcsival szemben nem lehetett semmilyen elvárás, első külföldi versenye és nagyon büszke vagyok rá, hogy tudott a második napon javítani. A listán érkezett egy kérdés vele kapcsolatban, ezért elmondom, hogy ő a "szokásosnál" is hátrányosabb helyzetben van a kategóriájában, mert nem csupán a járásban, hanem a lyukasztásban és a beszédben is akadályai vannak, és ez az időmérőkön, de a kirendelt segítőjével való kommunikáció miatt a haladásban is sokat számít. Ő nem olyan rég kezdett komolyabban trailo-zni, ezért a rendezői alaptrükköknek nem tudott ellenállni, de majd belejön.
woc.fi
Openben kevesebb hibával végeztek az élen, jellemzően azok, akik mindkét nap jól futottak, max. 1-2 hibát vétettek. A leggyorsabb a finn Turto lett, 50 mp döntött az élen a rutinos Martin Fredholm kárára. Hozzáteszem, akik idén fenn álltak, már korábban is voltak a pódiumon. Az viszont még nem fordult elő, hogy három finn is a hatban volt, szóval valamit azért számíthatott a hazai terep (ill. hazai térképészet). A cseh Tomas Lestinsky mentette a nem-skandinávok becsületét, egyben a paralympiai kategóriára is figyelve mutatja, hogy Csehországban valamit jól csinálnak...


1 Jari Turto Finland 24 32,0 1 20 78,0 10 44 110,0
2 Martin Fredholm Sweden 24 82,0 2 20 82,5 11 44 164,5
3 Antti Rusanen Finland 23 25,0 3 20 27,5 7 43 52,5
4 Lauri Kontkanen Finland 22 55,0 6 21 11,0 1 43 66,0
5 Stig Gerdtman Sweden 22 96,5 9 21 27,0 3 43 123,5
6 Tomáš Leštínský Czech 22 42,0 4 20 18,5 5 42 60,5
26 Fruzsina Biró Hungary 20 208,0 24 18 92,0 31 38 300,0

Bár nem voltak közel a tökéleteshez, a versenyeimmel nagyjából elégedett vagyok, a helyezéssel persze nem (bár sokkal jobb, mint tavaly, és Miksa is javított egy kicsit). Az időmérő hibákat nagyon fájlalom. Érdekes, hogy a 2. napit éreztem jobbnak, eggyel kevesebb hiba, de helyezésben az ért kevesebbet. Elég érdekesnek találom, hogy a 2. napon éppen azok a hibáim lettek, melyekre az óvások érkeztek (persze mind elutasításra került).

Csapatverseny:
Szoros küzdelem volt az élen, de talán nem lepődött meg senki, hogy a svédek nyerték a csapatversenyt. A horvátok ezüstérme szépen csillog, bár évek óta dobogón vannak, harmadikok lettek a dánok. Aztán Finnország, Norvégia, Litvánia. Minden okunk megvan az irigységre, habár esetünkben annak is örülni kell, hogy egyáltalán részt vettünk a csapatversenyben és megszereztük a 15. helyet (épp mint tavaly). Talán furcsán hangzik, de ez sem sikerül mindenkinek és ez jelzi, hogy Magyarországon van TrailO sportág.
woc.fi
Az eredményekhez hozzátartozik, hogy a dobogón csak egy kerekesszékes versenyző foglalt helyet, a pódiumon (1-6. hely) összesen két olyan fiú, aki a versenyt végig ülve teljesíti. Az eredménylistákban is látszik, a helyszínen meg pláne, hogy nem egyenlő feltételekkel versenyez a kétféle sportoló. A magyar csapat teljesítményéhez hozzá kell tenni, hogy rajtunk kívül csak egy csapat indult két kerekesszékes versenyzővel. (Az IOF TrailO bizottsága dolgozik a csapatverseny megreformálásán, bár szerintem, nem az esélyek (kategóriák és nemzetek között) kiegyenlítése a cél, de erről még később írok.)

TempO VB:
woc.fi
Ahogy az várható volt, a 24 fős döntő számunkra nem nyílt meg. Ahhoz képest nem is voltunk oly távol tőle, 510 másodperccel be lehetett jutni, nekem 568 lett, öt hibával. Sokkal több hiba is belefért, ha valaki gyorsabb volt.
Szerintem remek ötlet, hogy a döntő nem újraindult, hanem kaptak még 5 állomást (/3 feladatot). A világbajnok Pinja Mäkinen lett (FIN), talán a módszere is más, mert nem volt annyira sebes, mint a többiek az élen (azért elég gyors ő is), de összesen 1 rossz választ adott (39-ből). Ez igen! Az eredménylistában őt követők 5-8 hibát ejtettek a gyors válaszaik mellett, így lett ezüstérmes Marit Wiksell, a bronz Lauri Kontkanené.

Az eredményeinket annak fényében kell értékelni, hogy milyen csekély lehetőségünk volt a felkészülésre, más válogatottakkal szemben nem tudtunk külföldön versenyezni vagy edzőtáborozni, és egyikünk munkája sincs összefüggésben a térképészettel, tájfutással. Nincs csapatvezetőnk, mindent magunk intézünk. Az egyre erősödő nemzetközi trailo mezőnyben ezek olyan hátrányok, amelyek tulajdonképp csak a tisztes helytállást teszik lehetővé. Az bizonyos, hogy a legnehezebb körülményekkel megáldott válogatott a miénk.
Összességében jó volt Vuokattiban lenni, nagyon büszke vagyok a fiúkra, hogy vállalták a részvételt és a jelentős anyagi terhet, valamint a megterhelő hosszú utazást, pályaudvaron éjszakázást stb. és örülök, hogy nehézségeink ellenére még mindig ott vagyunk a nemzetközi trailo életben. És köszönöm Gergőnek, hogy segítette a fiúkat a túrán, nélküle nem ment volna!

2 megjegyzés:

  1. Tényleg, ahhoz képest, hogy a sport nagyon mostoha állapotban van támogatásilag itthon, hogy nem tudtok utazni és itthon nagyon kevés a verseny, ez hihetetlenül jó eredménynek számít. Gratulálok hozzá!! Ami a cseheket illeti, ez engem is meglep. Még nálunk is késõbb kezdtek és bár tudom, hogy ott az állami támogatás sokkal nagyobb és biztosabb, mint itthon, ettõl nem feltétlenül lesz ilyen hamar egy Kostova meg egy Dudik. Kiváncsi lennék, hogy mennyit edzenek, hogy mennyit utaznak és úgy általában hogyan állnak hozzá. Én még emlékszem, hogy amikor az õ VB-jükre készültek, akkor még egy másik formája a kerekes székes tájékozódásnak volt népszerü náluk amiben a tájékozódásnak nem volt olyan nagy szerepe, mint a TrailO-ban. Ügyesen álltak át.

    VálaszTörlés
  2. Amennyire én látom, egy nagyon összetartó csapatuk van, a versenyeik általában közel egymáshoz (és távol tőlünk, északon). Nincs amúgy sok verseny náluk sem, de sokkal többet tudnak utazni.
    Köszönjük a biztatást, jövőre remélem előrébb lépünk.

    VálaszTörlés