2013. július 8., hétfő

Find your Flow in Finland!

A fenti szlogen a világbajnokság rendezvényeihez tartozik, bár úgy általában találó egy finn utazásra. Talán elsőre nem tűnik tipikus nyaralási úticélnak, pedig ideális, még akkor is, ha valaki nincs beoltva Skandinávia-szeretettel a tájfutás miatt. 
Amíg hólapátolás közben mások a mediterrán nyaralásról álmodoztak, mi a finn utunkat szerveztük - ezáltal jócskán csökkentve a költségeket (ez egy igen drága ország). A beszámoló első része csupán a családi csapat (három nő, három generáció) élményeiről szól, mert a TrailO válogatott egy héttel később érkezik.
Mindhárman először járunk Finnországban, anyukám, Aletta mintegy 47 éves "késéssel": ugyanis élversenyző korában, 1966-ban a rendkívül bonyolult számítási rendszer alapján neki kellett volna a finn VB-re kijutnia, mégsem ő ment.
Először kellemes napokat töltöttünk Turkuban, meglátogattuk a Naantaliban lévő Muumi-várost is, mert nagy kedvenceink a Múminok. Turku, habár az ország második legnagyobb települése, tágas, parkokkal teli, kellemes, folyó-szelte városka. Az egyik parkban olyan kültéri edzőhelyek voltak, erősitő gépekkel, és futóösvények, hogy nem is csoda, ha fiatal és idős egyaránt mozog. Egyébként is sokan bringáznak, görsíznek, kocognak.
Vonattal utaztunk Tamperébe, ami bár kisebb, sokkal nyüzsgőbb benyomást keltett. Itt az volt nagyon érdekes, ahogyan a hajdani ipari épületeket belakták és új funkciókkal ruházták fel. Itt is van egy múmin emlékhely, kiállítás a szerző, Tove Jansson eredeti rajzaiból. Ami feltűnő(en más), hogy nincs szemét és kutyagumi, az emberek rendkívül segítőkészek, és majd mindenki beszél angolul. Elképesztően kulturált és "természetesen" mindenhol lehet kerekesszékkel közlekedni.
Tamperéből bérelt kocsival folytattuk utunkat északkeletre. Jyväskylä mellett töltöttünk egy éjszakát az erdő közepén. Egy kisvárosban egyedülálló babamúzeumot láttunk: igazából nem is múzeum, hanem egy játszóház az erdőben, mesebeli szobákkal és házikókkal, babakészítő műhellyel. Itt volt egy tutajos élményünk is, magunk húzhattuk át a dróton mozgó tutajt az öblön. Egyébként is több helyen is fürödtünk, mert a tavak cseppet sem hidegek. Joenssuban egyáltalán nem volt szállás, helyes kisváros csodás fatemplommal és a környékbeli nyaralók ellátóhelye.
Kis távolságra, Alavi falvacska mellett az erdőben tartottak egy trailo versenyt Lauri szerevezésében (Open Selkie TrailO). A VB-n induló csapatok zöme elindult, mi csak a normál futamra maradtunk, a másnapi Tempo helyett inkább kirándultunk. A pálya egy jól járható úton haladt oda és vissza, 25 ponttal. Érdekes, hogy több feladatot is igen könnyűnek éreztem, mégis nyolc hibám lett. Főként zéró hibák, melyeket én nem éreztem annak, ill. elég messze voltak ahhoz, hogy nem feltételeztem. Az időmérőre sokat kellett várakozni, és elég egyszerű volt. Szerencsére a rendezőktől helyben kaptunk olcsó tornatermi szállást, így nem maradtunk fedél nélkül a finn viszonylatban is jelentős vihar idejére.
A következő napon felmásztunk Koli hegyére, ami - ha minden igaz - az ország legmagasabbika, de az időjárás nem kedvezett a kilátásnak. A finn kényelemre jellemző, hogy a parkolóból egy hullámvasút-szerűen közlekedő lift vitt fel, és persze a csúcsra lépcsőmentes utat is kialakítottak a rászorulóknak. Ezután még jártunk egy zsírkő-faragó üzemnél, kirándultunk, fürödtünk szigeten (ingyenes komp jár folyamatosan, híd helyett). Este elfoglaltunk a VB-szállásunkat, a versenyközponttól kb. 60 km-re, egy sípálya (amelyek itt a mi fogalmaink szerint elég viccesek) melletti erdei házikót, mindennel (pl. szaunával) felszerelve.
Vasárnap elindult a VB programja, amely itt meglehetősen sokakat vonz, részben köszönhetően a Kainu Orienteering Weeknek (kísérőverseny, KOW). Sotkamotól 20 km-re gyönyörű fenyvessel borított, kis domborzati elemekben gazdag terepen futottak a "nagyok": Fanni sajnos nem jutott döntőbe, pedig nagyon készült erre a távra, Zsolt viszont ott lesz a döntőben. Ennél sokkal több infóhoz nem jutottunk, mert a verseny végeztével a kijelző elsötétült, eredményeket nem találtunk (a lesérült Ádám helyére beugró fiatal Liszka Krisztián igen jó futást produkált).
A kísérőversenyen irgalmatlan tömeg indult, mi kiválasztottunk magunknak egy közepes távot a hatféle openből. Nagyon klassz pályát kaptunk, bár az EMIT használata okozott némi gondot - a puha talaj, finom domborzat fantasztikus élményt nyújtott. Dorka viszont élete első északi versenyét megnyerte! 13A-ban indult, nyolcvan fölötti résztvevővel és elmondása szerint élete eddigi legjobb pályáját futotta, hiba nélkül (bár pár mp-et vesztett az EMIT miatt) - 1 mp-cel nyert!
Hétfőn a sprint selejtezővel folytatódott a program, amit Vuokatti üdülőrészén (bár itt minden úgy néz ki, mint egy nyaralóövezet) rendeztek. Az aréna a tóparton, a kivetítőn főleg élőkép, kevés GPS követés. Fanni elindult és fantasztikus futással, 15. helyen bejutott a döntőbe. A fiúk is jól mentek, különösen B. Máté, aki holtversenyben a 15-16. helyen kvalifikálta magát, s Krisztián is csak 2 perc körül kapott a győztestől, úgy rémlik.
A rendezők biztosítottak egy nyílt futamot, de elég sokakat érdekelt, ezért kulturált több órás sor keletkezett. Dorka és Aletta lefutottak egy-egy férfi selejtező futamot, időeredményük egyelőre rejtély. (Mert itt nem adnak eredmény cetlit, nemhogy részidőset, amit mi otthon úgy megszoktunk már.) (kiegészítés: ezen az open sprinten majdnem kétezer ember indult el!)
A TrailO csapat is beregisztrált, még egy világversenyen sem ment ilyen gördülékenyen, mint itt. A fiúk (Miksa, Karcsi és segítőjük, Gergő) is szerencsésen megérkeztek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése