2013. március 25., hétfő

Hosszú távon...

...ezt a fajta terepet nagyon unom - folytathatnám így is, de egyfelől ez igazán szubjektív, másfelől kezdjünk inkább valami pozitívummal.
Mindenképpen öröm, hogy a HOB nem maradt el, főleg, hogy nem szombat reggel jelentették be, hogy elmarad. Voltak ilyen félelmeim, miképp a "neki merjünk-e indulni gyerekekkel ilyen időjárási előzmények után?" kérdés is zümmögött bennünk a pénteki napon. Végül engedve a személyiségem mélyén meglévő bátorságnak és "nem adom fel!" érzületnek (utóbbira a verseny alatt is nagy szükségem volt), a munkát letéve a Nyírség felé vettük az irányt. Az M3-as webkamerái meglepő módon a valóságot mutatták, az erős szelet leszámítva semmilyen gondunk nem akadt. Ráadásul, most még az sem volt probléma, hogy Nyíregyházán kötöttünk ki, szöges ellentétben egy tavalyi esettel, amikor SzSzB megye fővárosában jöttünk rá, hogy nem is abban a megyében van a verseny...
Átvészelve a jelentkezés és a focipálya viszontagságait, örömmel nyugtáztam, hogy a kollégiumban korlátlan távhő-szolgáltatás van és nem fogunk éjjel fázni (kb. 30 fok volt a szobában), kevésbé lelkesen vettem tudomásul, hogy a lepedőt itt csak hírből ismerik. Vállalva, hogy másnap a terepen mindenhol hangyákat fogok látni, még a meccset is megtekinthettem a társalgóban. (A tökéletes befejezés nem jött ugyan össze.)
A kísérőverseny - köszönet és megjegyzések:
Régi vágyunk teljesült ismét, hiszen a rendezők vállalták a kísérőversenyt és így a bajnokságtól eltiltott kiskorúak is futhattak. Eme pozitívumot pár dolog sajnos fakította: szvsz azért nevez valaki 16-ba, mert szeretne hosszabb/nehezebb pályát futni, mint a 14-esek - itt sajnos a kettő megegyezett és az érintett szerint nagyon rövidke volt; a HOB értesítőből és a jelentkezéskor sem derült ki, meg a kifüggesztett rajtlistából sem (mivel az nem volt), hogy a kísérők rajtja 150-kor indul, ez némi fagyoskodást eredményezett a rajtban.
Az N35 pálya előnyei: túl lehetett élni, rengeteg őzet, nyulat láttam, nem ért bokáig a hó, már 30%-nál meg lehetett pihenni a frissítőn (értesítő szerint, valójában 45%-nál). Valamint, a legütősebb, hogy számomra ideális volt a vonalvezetés: az első 8 pont viszonylag sűrűn helyezkedett el, technikailag sem volt holt egyszerű (csak egyszerű), a 10-esről pedig már nem volt értelme nem a pontokat érintve bemenni a célba. Így - bár előzetesen kilátásba helyeztem a betlizést - végül teljesítettem a pályát. (Erre csak azért vagyok büszke, mert az alapozás nálam idén elméleti síkon megrekedt.) Az időeredmény nem méltó az említésre, elég az hozzá, hogy olyan tempót választottam, ami mellett épp nem fagytam bele a homokba és meg tudtam őrizni a lelkesedésemet.
Rajt: + kaptam szép pótszimbólt a kezemre; - a teljesen alkalmatlan fólia-szerű képződmény eltávolításakor azonnal kettészakadt a térképem, ami így elért egy jobban kezelhető méretet, de kizárta a 300 méternél nagyobb hibázást (mert akkor lementem volna a térképemről). Kérdéseimre, hogy van-e póttérkép és vízálló-e a papír, nem-nem volt a válasz.
Már az első pontra menet kiviláglott, mi lesz itt a fő dilemma: nyílt részen haladni dacolva a pofámba csapó széllel, réten-szántáson bukdácsolni vagy átkelni a bozóton, ültetvényen. Ahol lehetett, az utóbbit választottam. A tavasz és a vegetáció még nem ért ide, így a hármas zöldben is jól lehetett haladni, a bóják messziről látszottak és nem voltak pókok sem. Ennek további következménye - mármint a láthatóságé -, hogy a pálya kevés lehetőséget nyújtott a keverésre. A 4-es átmenet volt a legkritikusabb (szinte elérte egy 21B pálya technikai fokát): már a töbörből kimászva másképp állt a terep, mint a térképem, legalábbis a KNy-i útra kiérve rájöttem, hogy ha ebbe az irányba haladok, előbb érek Piricsére, mint a pontomra. Némi korrekció jobbra és rátértem egy szintén KNy-i útra, na az pedig a térképen egy elhaló ösvényecskének van ábrázolva, valójában kifutott egészen a pontom magasságában az ÉD-i útra. Tudtam, hogy ott vagyok, láttam a térképen, hogy egy töbör és mögötte dombocskán a magasles. Csakhogy a valóság egyáltalán nem hasonlított, töbör sehol. Még szerencse, hogy az engem beérő sporttársnők nem akadtak fenn ennyire és a nyomukban meglett a bója is. Többnyire nem húztam az időt az utakon való kerüléssel, tudva, hogy ott sem lennék gyorsabb.. így ahol ezt sraffozás nem tiltotta, irányban mentem. 
Gondolkodásra késztetett még a 7-es pont, mivel a 15000-es térképen még asztal mellett sem látom, mi van a pontközelben. A 8-as frissítőponton tálalt víz aztán úgy összezavart, hogy sikerült (!) útvonalválasztási hibát véteni: az átmenet felénél kimentem a völgy bal oldalára, teljesen feleslegesen mászva fel a dombra és ki a ponthoz vezető útra. Azon utánam induló vetélytársak, akikkel még nem találkoztam a pályán, feltehetően itt kerültek ki. Remélem, az olvasó felfigyelt a 9-es pont technikás elhelyezésére (mintegy 20 méterre az úttól)... a pálya hátralévő részében ez a tendencia érvényesült, böhöm felfogóvonalak, ordító tereptárgyak; a technikai feladat és hibázás esélye minimálisra tolva. A 14-es ponton újabb frissítési lehetőség, majd következett a másfél kilis átmenet, ahol tényleg majd' elpusztultam az unalomtól. Persze én tehetek róla, miért mentem ki az útra, ha irányban haladok, lett volna némi változatosság. Számoltam a kutyákat a tanyán, majd feldobtam magam azzal, hogy szándékosan sokkal hamarabb bevágtam a pont felé, így 10-féleképpen ábrázolt növényzetet szelhettem a pontomig. Én nem találtam ennyire változatosnak, viszont beleakadtam egy rózsabokorba. A 16-ra menet még megálltam egy percre a határkarónál, hogy a térképet alaposan egybevessem a tájjal, de aztán sajnos már tényleg be kellett mennem a célba.
A továbbiakat nem részletezem, a tájfutó kritiklista úgyis megírja. Nem szép ilyet mondani a rendezők rugalmas programátszervezése kapcsán, de az egy kicsit vicces fura volt, hogy éppen a 80-85 éveseknek kellett a szekérre felmászni. (És igen, volt aki hiányolta a további lovasfogatos szállítást - Sári lányom.) Mert természetesen édesanyám és néném gondoskodtak róla, hogy meg kelljen várni az eredményhirdetést - ilyen nagyon ügyesek és gyorsak :) -, bár a lehetséges nézők jelentős része eddigre már feladta.
Összességében könnyebben éltem túl ezt a HOB-ot, mint a tavalyit, dicséret illeti a rendezőket, hogy nem toltak ide hegyeket.
Az esemény záróakkordjaként, de semmiképpen nem összefüggésben a rendezvénnyel, hazafelé az autópályán szétrobbant a jobb hátsó kerék, jelentős károkat okozva a mi autónk karosszériájában. Szó szerint röhögőgörcsöt kaptam, mikor a kereskedő közölte a cserélendő alkatrészek árát.

2 megjegyzés:

  1. Az írásod hangulata javított a felrakott pályarajzok látványán...
    Andor

    VálaszTörlés
  2. És akkor még a nyírbátori szobrokról nem is szóltam - a sárkány díjnyertes, de a lóhoz kötözve vonszolt nő okozott némi fejtörést a gyerekeim kérdéseit illetően :)

    VálaszTörlés