2012. augusztus 27., hétfő

OOCup TrailO

Idén 3 napos TrailO verseny is tartozott a népszerű szlovén eseményhez, hála Kreso Kerestes igyekezetének. A VB-n kaptunk több versenykiírást erre a nyári időszakra, és habár nagyon vonzó volt a litvánok meghívója is, végül Szlovéniát választottuk a könnyebb megközelíthetőség miatt. 

Országaink hasonló helyzetben vannak a szakág fejlettségét, helyzetét, létszámát tekintve, ezért a versenyről igyekszem úgy írni, hogy az itthoni rendezők munkáját is segítse. Néhány megállapítás:
1. Az egyik nemzetközileg is legnépszerűbb tájfutó versenyüket választották, feltehetőleg, a külföldiek részvételét remélve.
2. A tájfutó esemény helyszínéhez és időpontjához igazodtak. Itt kell említsem az OOcup nekünk szokatlan, de igazán profi rajtidő-szervezését: tekintettel a nagy létszámra a rajt négy órán át működött, két helyszínen, az egy klubból érkezők közeli rajtidőket kapnak, de a gyerekfelügyelet okán írt kérésünket (két óra különbséggel indulhassunk) is azonnal teljesítették. Ettől valószínűleg mi töltöttük a legtöbb időt a versenyközpontokban, először futott egyikünk, majd a másik, hosszú rajtbamenetekkel, végül a trailo futam... Szóval a TrailO rajtolásra is bő intervallumot adtak (12-16 óra között), nem készítettek rajtlistát, mégsem kellett pár percnél többet várakozni az indulásra.
3. Jelentkezéskor lényegretörő, angol nyelvű értesítőt kaptunk és szóbeli eligazítást a rajt megközelítésére.
4. Három kategóriát írtak ki: elit, A és kezdő. Utóbbiakban csupán 6, ill. 9 nevező volt, a tömeg az elitben indult (52 fő). Az eredménylistában jelölték az open/para és senior/junior létet, de ezen kívül másként nem vették figyelembe. Összesen 4 paralympiai versenyző indult, ebből ketten szlovénok.
5. Korábbi véleményem erősödött, hogy nem kerekesszékes-központú náluk a szakág: a rajtok több kilométeres, nagy szintekkel járó túrával voltak megközelíthetőek. (Úgy is mondhatom, nem csináltak ebből akkora gondot, mint mi szoktunk.)
6. Másfelől a kezdőkre gondoltak, minden pálya előtt egyszerű, érthető modell pontok voltak kihelyezve.
7. A legfontosabb különbség a nevezési díj. Futamonként 12 eurót, 3 napra harmincat kértek. Tehát a nálunk szokásos 800 Ft körüli díjjal szemben 2700-3200 Ft-ot.

Megérte indulni? Mindenképpen. Főleg a versenyzési lehetőség és a nemzetközileg is színvonalas feladatok miatt. Biztos, hogy sok munka volt a térképekben, bár néhol pontosabbat vártam. Fotókat csak a 3. napról tudok mutatni, a programunkba nem fért bele, hogy még egyszer kimenjek fényképezni.

1. nap - Blatnice
A rajt közvetlenül a futóverseny befutópontjánál (kihelyezett cél volt kb. 1,5 km-re a VK-tól). Csodálkoztam is, hogy ilyen közel tették, aztán több magyar panaszolta, hogy az első bójacsokorhoz futott a saját pontja helyett. A pálya két időmérővel indult, aztán jött 17 pont. 4 hibám lett, két ponton vétettem amiatt, mert a tereprészletet éreztem (pl. dombon való elhelyezkedés), de távolabbi körben nem stimmelt pl. az úttól való távolság, ezért inkább Z-t mondtam. A napot Nick Barrable nyerte.

2. nap - Postojna
Egy felhagyott katonai területen ment a pálya, az objektumokat felhasználta a pályakitűző (itt már volt idén egy versenyük). 5 hibával végeztem, egy részükben nem voltam elég alapos, de a közeli Z-k nem tetszettek - azok a pontok, ahol a Z közelében volt elfogadható bója, amire az ember rábeszélhette magát. Ez a nap Libor Forsté volt.

© Ivan Nagy
3. nap - Postojna
 A tegnapihoz közel, de erdei, domborzati elemeket használó pálya. Ez tetszett legjobban nekem, és itt lett a legkevesebb hibám (3 db).

3. pont: A versenyző feje takarja az E bóját. Sok ilyen, térképen nem ábrázolt szikla volt a terepen (B), igen nehéz volt a segédszintvonallal rajzolt kiflivéget észlelni, nekem nem is sikerült meggyőznöm magam, hogy a C jó helyen van.

4. Nehéz feladat sok szikla közül kiválasztani, melyik nagyobb, talán segített a töbörhöz viszonyított helyzetük. Nem tudom, versenyzői visszajelzésre-e, de a megoldást utólag módosították Z-re, mert a bója nem a DK-i oldalra került, hanem a délire. Én úgy éreztem, nem is azon a sziklán van...

5. Kreso megkedvelte az A klaszter pontokat, kaptunk belőle többet is. Nézőpont nélkül, a kép az árok és a töbör között állva készült. A baloldali bója a 4-es B-je. Őszintén szólva nem voltam 100% biztos az A válaszban, de bejött.

6. Érdekes pont volt, egy árok végén kicsi, sziklás, meredek falú gödör. Alaposan meg kellett nézni a bizonyossághoz. A képen az árok sem látszik, ahogy a C mögötti kis kiszélesedés sem (ez a gödör).
7. Itt minden stimmelt (nekem). Az ilyen töbör része pontokat mindig nehéz belőni, meghúzni a szintvonalat a terepen... de a távolságok segítettek. (C)


8. Hát ez a feladat kissé bonyolultra sikerült. A mezőny 70%-a rossz választ adott, ami azért jelez valamit. A gond, hogy nagyon rosszul látszott minden, a keresett sziklafal ott van (B), de a megoldótérkép szerint nem a fal végénél, hanem előtte úgy 1 méterrel áll a bója. És valóban látszik a fotón, hogy nem oda van rakva, ahol eléri a megfelelő magasságot a szikla, de épp ilyen esetekben, ahol nehéz leszúrni az állványt, megengedőbb a szabályzat. És ez nem is az a tiszta Z.

9. Ezt a képet azért raktam ide, hogy lássátok, mennyire nem látszott a terep... Lehetett tippelni a távolságot, odaképzelni kis völgyet, sziklát. Csöppet frusztrált, hogy nem látom, mekkorák a kövek. (A)

10. Ez klassz feladat volt - bár messze, de lehetett érezni, hogy a B-C bóják túl délre vannak. Itt úgy tűnik, mintha a B a nyiladék és a szikla között lenne, de méterekkel közelebb volt, mint a kívánt hely (Z).





12. Mennyit agyaltam ezen! Úttól és töbröktől való távolság, sziklák és kúp azonosítása. Aztán maradt az első megérzés, a Z. A bója felett volt a töbör oldalában egy sokkal nagyobb szikla (térképen háromszög), a bója így a fenti kis sziklán ült az alsó helyett.

16. Az a szép a trailoban, hogy távoli és pár méterre lévő pontokon ugyanúgy lehet tanakodni. Ez például közvetlenül ott volt az út mellett, mégis... kúp DK-i részén - mondja a szimból, ami a szikla felé eső oldal, a térképen kúp és szikla egybenőve, a valóságban is...  Oké, legyen A.

17. Egyszerű út/nyiladék elágazás, be kellett nézni innen-onnan. (A)

Az utolsó kép az időmérőn készült. A térképen bejelöltem a két feladatot; a fotó bal szélére kell odaképzelni az árok végét. Ebben csak egy nehézség volt, hogy az ember nem szívesen mond olyan bóját, amit nem lát rendesen (D).

Az összetett versenyt Nick Barrable (SWE) nyerte megérdemelten, őt követte klubtársa Sarah-Jane Gaffney (SWE), majd a kitűnő formában lévő Remo Madella (ITA). Utánuk a szintén élversenyző Libor Forst (CZE) és Mark Heikoop (NED) - majd Fruzsika. A 2. helytől csupán 1 pont és 10 mp választott el, ami figyelembe véve az összesen elérhető 57 pontot, nem sok. Ezért nem is vagyok elégedetlen, meg aztán itt az élmény volt a lényeg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése