2012. augusztus 24., péntek

O-holiday

Idén úgy alakult, hogy egy hosszabb nyaralás helyett néhány versenyen jártunk a gyerekekkel. "Szerencsétlenek" így jártak a tájfutó családjukkal, kicsi Sári lányomnak a nyaralás szó egyenlő a versennyel (Pannon kupa a kis nyaralás, Hungária a nagy). Jóval több helyre jutottunk el, mint azt eredetileg terveztem / reméltem, szóval jól telt a nyár. Mindet kedveltem valamiért és úgy látszik öregszem, mert időnként zsörtölődtem is. 

A TrailO VB után jött a Középtávú és Váltó OB a Bükkben, ahol a kedvencem, az Éjszakai OB kihagyása miatt is vigasztalódnom kellett. A terep nem igazán ilyen hadirokkantaknak készült, a selejtezőn Jusztitól kapott 20 perc sem ígért túl sok jót... A döntőben ugyan eltöltöttem egy kis időt a szerencsétlenül járt szlovák nő mellett meg a rajtszemélyzet értesítésével, de ez nem sokat rontott az eredményemen (bár most látom, hogy egy helyet talán jelentett). Simon Ági még jobban elvert (gratula neki), de elégedett vagyok a 10. hellyel.
Másnap a Váltóbajnokságon igazán boldogok voltunk: Dorka lányomék ezüstöt nyertek, mi pedig csodálatos módon (és köszönhetően a kiskör ..khm.. cseles pontjainak) még az egyébként verhetetlennek tartott Hegyisportos csajokat is megelőzve nyertünk. Úgyhogy megérte beszállni anyukámmal és nagynénémmel egy közös váltóba.
© Göcsej KTFE

A Balaton kupa legfőbb vonzereje a nevében is szerepel, kempingeztünk, strandoltunk és közben kicsit megpusztultunk. A keszthelyi sprint egész jó volt, bár a pálya második fele kissé egyszerű. 

© Göcsej KTFE
© Göcsej KTFE

Lehet, hogy tájbringára váltok?
A 2. napi pálya teljesítése viszont meghaladta az elhivatottságomat: kb. 40 fokban vágtunk neki és már az első átmenetben elment az életkedvem, amikor láttam, hogy ugyanott kell majd a 8-asra is mennem. Azért még elvonszoltam magam a 4-esre, közben elfutottam a cél mellett - már innen folytatni is komoly kihívás volt - és onnan bekocogtam. Komolyan ilyennek kell lennie egy 35A pályának? - tettem fel a kérdést párszor, majd levontam a tanulságot, hogy ebbe többet nem szabad neveznem. Bár később kiderült, lehet, hogy nincs is nekem való kategória...
Lányomék nyertek (MAT-BEAC-SPA)

A váltóversenyre szerencsére mix könnyűbe neveztünk a 3. futónkra tekintettel, aki most ismerkedik a sportággal. Túlélhető volt az átfutó utáni kilátó-túra, habár a térkép szerintem pályázhat a "legzöldebb hazai" címre.


Következő kirándulásunkat a Szlovák Karszt kupa motiválta. Hát ezek a terepek... már el is felejtettem, milyen szuperek. Itt jobban választottunk kategóriát, a 21BR tökéletesen megfelelt. Kassa mellett zajlott az 1-2. nap, párhuzamosan a JWOC középtávval és váltóval. Főképp utóbbi volt nagyon látványos és izgalmas, a magyar srácok szép futásokkal a 10. helyen végeztek. 
A hétvégét Szilicén töltöttük; a szebb időket látott gombaszögi kemping mellett elsuhanva felidéztük gyerekkorom egyik fontos élményét, mikor a hajtűkanyart levágó busz erősebbnek bizonyult nálunk, majd a kempingben lakó magyar tájfutók segítségével sikerült a gépjárművet (Zsiga) menetképes állapotba hozni. Haj, azok a régi szép idők :)
Ha kevésbé kellemeset kell mondjak, az ideiglenes kemping népsűrűsége egy kicsit magas volt számomra (sajnos a sátrak hangszigetelését még nem találták fel), és az időjárás sem kedvezett. Sajnos nincs megörökítve, ahogy a lányommal kapaszkodunk a sátorba, nehogy elrepüljön.

© VTC Molnár Péter
Következő állomásunk a Pannon kupa. Az ízlésemnek megfelelő 35BR pályákon futottunk - szokás szerint anyukám is, és bár a dobogós helyek elosztásába nem szóltunk bele, jól szórakoztunk. Különösen tetszett a Bakonybél - Szőlőgyöp, még nem jártam itt.



Augusztus elején részt vettünk az OO Cup-on, Postojnán. Itt se jártunk még, és mondhatom, tényleg fantasztikus terepeken futottunk. Töbör töbör hátán, no meg ezernyi szikla és jelentős szintek is. Öt nap alatt pontosan 6 órát töltöttem a pályákon, ezzel 10. lettem 35-ben, amúgy a 40 feletti induló között egy szlovén sem volt. Szlovákiához hasonlóan itt is végig koncentrálni kellett a pályán, és sajnos rosszabb szemmel nehezen volt kiolvasható a térkép, ez anyukámnak nagy hátrány. Három napon volt trailo verseny is (erről még írok) és sikerült némi kiegészítő programot is beiktassunk: leszaladtunk a tengerhez, ámultunk a Predjama várkastély elhelyezésén és Ljubljanába is beugrottunk az egyik ősünk nyomait keresve.

folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése