2012. augusztus 27., hétfő

OOCup TrailO

Idén 3 napos TrailO verseny is tartozott a népszerű szlovén eseményhez, hála Kreso Kerestes igyekezetének. A VB-n kaptunk több versenykiírást erre a nyári időszakra, és habár nagyon vonzó volt a litvánok meghívója is, végül Szlovéniát választottuk a könnyebb megközelíthetőség miatt. 

Országaink hasonló helyzetben vannak a szakág fejlettségét, helyzetét, létszámát tekintve, ezért a versenyről igyekszem úgy írni, hogy az itthoni rendezők munkáját is segítse. Néhány megállapítás:
1. Az egyik nemzetközileg is legnépszerűbb tájfutó versenyüket választották, feltehetőleg, a külföldiek részvételét remélve.
2. A tájfutó esemény helyszínéhez és időpontjához igazodtak. Itt kell említsem az OOcup nekünk szokatlan, de igazán profi rajtidő-szervezését: tekintettel a nagy létszámra a rajt négy órán át működött, két helyszínen, az egy klubból érkezők közeli rajtidőket kapnak, de a gyerekfelügyelet okán írt kérésünket (két óra különbséggel indulhassunk) is azonnal teljesítették. Ettől valószínűleg mi töltöttük a legtöbb időt a versenyközpontokban, először futott egyikünk, majd a másik, hosszú rajtbamenetekkel, végül a trailo futam... Szóval a TrailO rajtolásra is bő intervallumot adtak (12-16 óra között), nem készítettek rajtlistát, mégsem kellett pár percnél többet várakozni az indulásra.
3. Jelentkezéskor lényegretörő, angol nyelvű értesítőt kaptunk és szóbeli eligazítást a rajt megközelítésére.
4. Három kategóriát írtak ki: elit, A és kezdő. Utóbbiakban csupán 6, ill. 9 nevező volt, a tömeg az elitben indult (52 fő). Az eredménylistában jelölték az open/para és senior/junior létet, de ezen kívül másként nem vették figyelembe. Összesen 4 paralympiai versenyző indult, ebből ketten szlovénok.
5. Korábbi véleményem erősödött, hogy nem kerekesszékes-központú náluk a szakág: a rajtok több kilométeres, nagy szintekkel járó túrával voltak megközelíthetőek. (Úgy is mondhatom, nem csináltak ebből akkora gondot, mint mi szoktunk.)
6. Másfelől a kezdőkre gondoltak, minden pálya előtt egyszerű, érthető modell pontok voltak kihelyezve.
7. A legfontosabb különbség a nevezési díj. Futamonként 12 eurót, 3 napra harmincat kértek. Tehát a nálunk szokásos 800 Ft körüli díjjal szemben 2700-3200 Ft-ot.

Megérte indulni? Mindenképpen. Főleg a versenyzési lehetőség és a nemzetközileg is színvonalas feladatok miatt. Biztos, hogy sok munka volt a térképekben, bár néhol pontosabbat vártam. Fotókat csak a 3. napról tudok mutatni, a programunkba nem fért bele, hogy még egyszer kimenjek fényképezni.

1. nap - Blatnice
A rajt közvetlenül a futóverseny befutópontjánál (kihelyezett cél volt kb. 1,5 km-re a VK-tól). Csodálkoztam is, hogy ilyen közel tették, aztán több magyar panaszolta, hogy az első bójacsokorhoz futott a saját pontja helyett. A pálya két időmérővel indult, aztán jött 17 pont. 4 hibám lett, két ponton vétettem amiatt, mert a tereprészletet éreztem (pl. dombon való elhelyezkedés), de távolabbi körben nem stimmelt pl. az úttól való távolság, ezért inkább Z-t mondtam. A napot Nick Barrable nyerte.

2. nap - Postojna
Egy felhagyott katonai területen ment a pálya, az objektumokat felhasználta a pályakitűző (itt már volt idén egy versenyük). 5 hibával végeztem, egy részükben nem voltam elég alapos, de a közeli Z-k nem tetszettek - azok a pontok, ahol a Z közelében volt elfogadható bója, amire az ember rábeszélhette magát. Ez a nap Libor Forsté volt.

© Ivan Nagy
3. nap - Postojna
 A tegnapihoz közel, de erdei, domborzati elemeket használó pálya. Ez tetszett legjobban nekem, és itt lett a legkevesebb hibám (3 db).

3. pont: A versenyző feje takarja az E bóját. Sok ilyen, térképen nem ábrázolt szikla volt a terepen (B), igen nehéz volt a segédszintvonallal rajzolt kiflivéget észlelni, nekem nem is sikerült meggyőznöm magam, hogy a C jó helyen van.

4. Nehéz feladat sok szikla közül kiválasztani, melyik nagyobb, talán segített a töbörhöz viszonyított helyzetük. Nem tudom, versenyzői visszajelzésre-e, de a megoldást utólag módosították Z-re, mert a bója nem a DK-i oldalra került, hanem a délire. Én úgy éreztem, nem is azon a sziklán van...

5. Kreso megkedvelte az A klaszter pontokat, kaptunk belőle többet is. Nézőpont nélkül, a kép az árok és a töbör között állva készült. A baloldali bója a 4-es B-je. Őszintén szólva nem voltam 100% biztos az A válaszban, de bejött.

6. Érdekes pont volt, egy árok végén kicsi, sziklás, meredek falú gödör. Alaposan meg kellett nézni a bizonyossághoz. A képen az árok sem látszik, ahogy a C mögötti kis kiszélesedés sem (ez a gödör).
7. Itt minden stimmelt (nekem). Az ilyen töbör része pontokat mindig nehéz belőni, meghúzni a szintvonalat a terepen... de a távolságok segítettek. (C)


8. Hát ez a feladat kissé bonyolultra sikerült. A mezőny 70%-a rossz választ adott, ami azért jelez valamit. A gond, hogy nagyon rosszul látszott minden, a keresett sziklafal ott van (B), de a megoldótérkép szerint nem a fal végénél, hanem előtte úgy 1 méterrel áll a bója. És valóban látszik a fotón, hogy nem oda van rakva, ahol eléri a megfelelő magasságot a szikla, de épp ilyen esetekben, ahol nehéz leszúrni az állványt, megengedőbb a szabályzat. És ez nem is az a tiszta Z.

9. Ezt a képet azért raktam ide, hogy lássátok, mennyire nem látszott a terep... Lehetett tippelni a távolságot, odaképzelni kis völgyet, sziklát. Csöppet frusztrált, hogy nem látom, mekkorák a kövek. (A)

10. Ez klassz feladat volt - bár messze, de lehetett érezni, hogy a B-C bóják túl délre vannak. Itt úgy tűnik, mintha a B a nyiladék és a szikla között lenne, de méterekkel közelebb volt, mint a kívánt hely (Z).





12. Mennyit agyaltam ezen! Úttól és töbröktől való távolság, sziklák és kúp azonosítása. Aztán maradt az első megérzés, a Z. A bója felett volt a töbör oldalában egy sokkal nagyobb szikla (térképen háromszög), a bója így a fenti kis sziklán ült az alsó helyett.

16. Az a szép a trailoban, hogy távoli és pár méterre lévő pontokon ugyanúgy lehet tanakodni. Ez például közvetlenül ott volt az út mellett, mégis... kúp DK-i részén - mondja a szimból, ami a szikla felé eső oldal, a térképen kúp és szikla egybenőve, a valóságban is...  Oké, legyen A.

17. Egyszerű út/nyiladék elágazás, be kellett nézni innen-onnan. (A)

Az utolsó kép az időmérőn készült. A térképen bejelöltem a két feladatot; a fotó bal szélére kell odaképzelni az árok végét. Ebben csak egy nehézség volt, hogy az ember nem szívesen mond olyan bóját, amit nem lát rendesen (D).

Az összetett versenyt Nick Barrable (SWE) nyerte megérdemelten, őt követte klubtársa Sarah-Jane Gaffney (SWE), majd a kitűnő formában lévő Remo Madella (ITA). Utánuk a szintén élversenyző Libor Forst (CZE) és Mark Heikoop (NED) - majd Fruzsika. A 2. helytől csupán 1 pont és 10 mp választott el, ami figyelembe véve az összesen elérhető 57 pontot, nem sok. Ezért nem is vagyok elégedetlen, meg aztán itt az élmény volt a lényeg.

2012. augusztus 26., vasárnap

HK

A nyár fő programjának szántuk a Hungária Kupán való részvételt: néhány előzetes teszt után úgy döntöttünk, hogy tekintettel az öt napi futásra könnyebb kategóriákba nevezünk át. Ez kitűnő döntésnek bizonyult, bár néhol még a 35BR is soknak tűnt.
Dacára bizonyos pesszimista előjeleknek, mi tudtuk, hogy családilag levonulva Sárospatakra nem sülhet el rosszul ez a "nyaralás". Bár jobb lett volna, ha az előre lefoglalt szállásunk egybeesik a versenyközponttal, azért a Tengerszem kemping jó választás volt. Nagyon kulturált faházakban laktunk rokonok és klubtársak szomszédságában, a gyerekek élvezték a sövények közötti rohangálást, rollerezést, a strand is a közelben. Azért kicsit zavaró volt, hogy a VK és a szállások a város kb. 5 pontján voltak. Emiatt pl. az eredményhirdetéseken nem gyakran vettünk részt...

1. nap - Károlyfalva: a célhely közel ideális, bár az épphogy elszalagozott kis tótól a hideg rázott, mert a 2-5 éves korosztálynak szerintem veszélyt jelentett (ki is húztam egy bepottyant kislányt). A terep egész jó volt, bár sok helyen nem éreztem a térképet elég pontosnak. Ezen a napon látszott, ki mire számíthat a választott kategóriájában: én rögtön kaptam bő tíz percet a győztestől. 

© Nyírség TFSE
Tudtuk, hogy a minden napra kínált kísérő rendezvényekből nem tudjuk majd mindet kipróbálni, de az elsőre, a tájékozódási túra- versenyre már régóta ácsingóztam. Ráadásul a pálya érintette a végardói tengerszemet (legalábbis mi nagypapámtól ezen a néven ismertük meg a gyerekkori kéktúra során), ahová fel akartunk mászni a skacokkal. A két program kombinálása végül jelentős idő túllépéshez és így az eredményünk lerontásához vezetett. Már a rajtban találtunk egy olyan szabályt, ami nem feltétlen igazságos kedvező nekünk: a versenyidőt korcsoportonként szabják meg és míg nekem 87 percet, a semmivel nem lassabb anyukámnak bő két órát adtak... Ha a tengerszemnél a gyerekekkel eltöltött kb. egy órát levonom, akkor sem könnyen fértem volna bele az időbe. Szóval megállapíthatjuk, hogy bár túraversenynek hívják, a teljesítéshez elég gyors (futó) tempót kell diktálni. Ezt leszámítva nagyon izgalmas volt a pálya, menetirány felől rendszerint először álbóják jöttek. A feladat, hogy kiválasszuk a pontos helyen lévőt, nem bizonyult túl nehéznek. Hogy ez csak Fehér Jancsi kedvessége a tájfutók felé vagy sem, nem tudom. Innen nézve mondjuk a térkép kiszúrása nem tűnik túl modern eszköznek (szimból helyett), ez olyan hegyes tűvel történik, hogy igencsak nehezen láttam a lyukakat. A pályába illesztett feladatok - távolságmérés, irányfésű és templomtorony irányának lemérése - élvezetesek voltak. Ahogy a tengerszemes pihenő a gyerekekkel szintén.  Végül az A36 kategóriában indulva 102 hibapontot kaptam az időtúllépésért, 20-at az irányfésűre (nem követtem elég pontosan az irányt, közel voltak a bóják egymáshoz - kb. 300 méternyi távolság után úgy 10-20 méterenként), 3-at a távolságmérésre (csak pár méter eltérés a 320-ból), 5-öt az irányszögre (2 fok). A 130 ponttal 5. lettem, ha nem lépem át az időt, a CO2 fedőnevű csapat akkor is lenyomott volna pár ponttal. Ábel 2., Alimama 4. lett. Fix, hogy nem ez volt az utolsó túraversenyem :)
És akinek még nem volt elég, az éjszakai versenyen indulhatott Károlyfalván (tőlünk csak Dorka és Brigi).

© Nyírség TFSE
2. nap - Sátoraljaújhely: nem akarom bántani a rendezőket, ráadásul minden extra ötletet kedvelek, de már a verseny előtt borítékoltam, hogy a lanovkás rajtba menet lesz a gyenge pont... Tudom, a gyerekek felvigyázása csak egy szempont, de aki ezzel "küzd" nem fog egy órával korábban beállni a sorba. Végül kezdettől hatalmas tömeg volt a beszállásnál, pedig elvileg a libegő kapacitása megfelelt volna, csak hát a közben érkező turisták nem a sor végére álltak, hanem előre és aztán jött az a "100 fős csoport". Szerintem jó döntést hoztak a rendezők a szünet közbeékelésével, viszont hiba volt ezt lent nem közölni a várakozókkal. Nem jó érzés a libegőn ülni a rajtod időpontjában.... 
Sajnos a pálya sem tetszett eléggé. Persze nem kellett túl sok ész hozzá, hogy az ember megsejtse a downhill pályát, de nincs - legalábbis nekem - a térdemben tereptípus-kapcsoló. Vagy meredeken le vezetett a pálya, vagy éppen fel, ki a horhosokból, egyiken se tudtam jól haladni. A verseny után még lehetett kilátóba menni, bobozni, délután pedig mikrosprint a sárospataki iskolakertben. Lányomat és anyukámat kísérve profinak tűnt a rendezés: a 3-3 selejtezőcsoport miatt nem kellett várakozni. Talán nagyobb létszámra számítottak, mert szinte mindenki bejutott a két órával későbbi döntőbe. Az eredmények (az összes többivel együtt) elérhetőek az MTFSZ versenynaptárából indulva.

© Nyírség TFSE
3. nap - Füzérradvány: Sokat vártam a Károlyi kastély parkjától, különösen ettől a naptól. Rövidített, sprintes pályák a parkot övező erdőkben -  ezt imádom. Itt voltam legközelebb a sárga pólóhoz, de a másik Fruzsi (Farkas) nem járult ehhez hozzá. Ha nem állok meg egy kislánnyal térképezni, akkor sem nyertem volna, így rá sem foghatom :) Ezzel a hiánnyal - és a döbbenet meredek befutóval - együtt nálam ez a nap győzött.
El kell még mondjam, hogy ezer év tájfutás után is tudok újat tanulni: a dolog a kerítésmászással kapcsolatos. Ezen a napon többször bemondták a hangosba, hogy a tiltott helyeken való átmászást figyelni fogják. A cél közelében volt a kerítésen egy átjáró és attól délre már a kerítésen belül egy pont (13-as), amit a pályák jó része érintett. Ha a futó zúgott le a kerítés melletti ösvényen, könnyen elvéthette a bejáratot és továbbszaladva döbbent rá, hogy ezt elszúrta. Páran átmásztak, a többség kutyagolt vissza. (Nekem itt átmenetileg épp' működött az agyam, és bementem még időben.) Előbbieket meszelték, mivel ez már a célból is látszott, meg talán pontőr is volt. A probléma viszont az, hogy ez egy középtávú verseny volt, normál (nem sprint jelkulcsú) térképen, ahol a kétszálkás kerítés jele nem áthatolhatatlant (tilos keresztezni), hanem magast jelent (átlagos futó számára nehezen leküzdhető). (Na, ez volt számomra új infó.) A dolog szépséghibája, hogy se az értesítőben, se a nemlétező programfüzetben ez az egyedi tiltás nem szerepelt, az elvárható lila felülnyomás pedig hiányzott. (Hasonló a szöges stoplis tiltása - a többség tudta, de jó pár embert, köztük külföldieket küldtek vissza cipőcserére.)
Ha már itt tartunk, a programfüzet nagyon hiányzott. Aki nem nyomtatta ki az utolsó napokban felkerült részletes értesítőt, annak nehezebb volt a helyszíneket megtalálni, meg úgy általában csökkent a komfortérzete. Persze elképzelhető egy környezettudatos indok, de kétlem, hogy a házi nyomtatók energia- és anyagfelhasználása ne lenne annyival gyatrább, hogy még picit nagyobb példányszám esetén is "megérje" nyomdával legyártatni a füzeteket. További nagy hátrány, hogy azzal a sok szolgáltatóval, akivel a rendezők lebeszélték a karszalag utáni kedvezményeket, csak véletlenszerűen kerültünk kapcsolatba (bár a szpíker próbálkozott). (Már hazafelé indulva fedeztük fel, hogy az xy cukrászdában kedvezményt kapunk, ha előbb tudjuk, talán többször is mentünk volna.)

4. nap - Füzérradvány: újra itt, most a Korom-hegy terepen, csak a pályák vége ment a parkban. Lehet, hogy nem fog engem a pályakitűző szeretni ezért - én se szerettem őt kifejezetten... Direkt nem szoktam megnézni előre, ki tervezi a pályát, ne legyenek előítéleteim és elfogultság nélkül szidhassam. Na persze, igazából nem szoktam szidni, főleg nem a rokonait. De az első átmenetemben (jaj, már rögtön az elején, miért?) arra gondoltam, hogy 1) a pkt összekeverte a kategóriákat 2) nem tudja, mit jelent a BR 3) ez nem Brövid/rokkant, hanem lassú kivégzés. Kedves XY (most már tudom ki, de nem akarom bántani), mi nem a múlt héten hagytuk abba a napi két edzést és az élversenyzést, + ez a 4. nap. Miért kellett minket felzavarni a hegy tetejére és utána rögvest le? (Mj: a 6. pontnál pedig igazán nem találtam a hasonlóságot térkép és terep között.)
Délután következett a várva várt TrailO Csapatbajnokság, de ez már nem fér itt el részletesen. 
Este a kempingünkben a saját tornácunkról csodálhattuk a sörváltó küzdelmeit. Miután mi ezt a két tevékenységet csak elkülönítve szeretjük és képességeinkben nem érünk fel az élvonallal, néhány korai próbálkozást leszámítva a sörváltókat kihagyjuk. Ezúttal a kőbányaiak bizonyították, hogy nem véletlenül van ott a sörgyár (ó, azok a literes dolgozói tikettes sörök, mennyit jártunk oda :))

5. nap - Sárospatak: Különleges térképet kaptunk, már ami a méretét illeti. Sajnos sok más szépet nem említhetek, kevés volt rajta az élvezetes rész: a központi izgisebb blokkban csak két pontom volt, a várat csak kerülgethettük, az iskolakertig nem ment el a pályám. Az úton futások nem tetszettek :( Persze az egyszerű pálya még nem jelenti azt, hogy képes lennék hülyeségek nélkül teljesíteni: a focipályát rossz irányból kerültem, a 6-ra menet láttam, ahogy mások fennakadnak a kollégiumudvar bezárt kapuin, a 8-ra nem vettem észre egy picit rövidebb útvonalat, de az igazi baromságot a 11-esen műveltem. A 10-es jól láthatóan a kőfalon kívül, ezt a szimból is megerősítette. Aztán megálltam: úgy éreztem, a 11-es kör közepe fent van a várban, de ott nem látok embereket és be van sraffozva a fenti terület... viszont a sraffozás ezen az oldalon nem ér ki a falig... a szimból sziklafal belső sarka... de kívül sziklafal és alacsony kőfal (kövezett terület) találkozása van, fent viszont igazi belső sarok... megnéztem alaposabban, kizárt, hogy a kör közepe kívülre essen... Tépelődésem eredménye, hogy visszamentem a várba, ki a bástyára és pont híján szitkozódva újabb kerülővel a fal aljához. A célba érve rögtön megmértem (majd itthon is) és a kör közepe pontosan a falon van, ráadásul a fal egyenes szakaszán, 5 méterre az amúgy sem markáns saroktól. Persze az egész a trailo-s "szemem" miatt van.

Összességében jól telt a HK, köszönjük! Nem bántuk meg, hogy ilyen messzire utaztunk.

2012. augusztus 24., péntek

O-holiday

Idén úgy alakult, hogy egy hosszabb nyaralás helyett néhány versenyen jártunk a gyerekekkel. "Szerencsétlenek" így jártak a tájfutó családjukkal, kicsi Sári lányomnak a nyaralás szó egyenlő a versennyel (Pannon kupa a kis nyaralás, Hungária a nagy). Jóval több helyre jutottunk el, mint azt eredetileg terveztem / reméltem, szóval jól telt a nyár. Mindet kedveltem valamiért és úgy látszik öregszem, mert időnként zsörtölődtem is. 

A TrailO VB után jött a Középtávú és Váltó OB a Bükkben, ahol a kedvencem, az Éjszakai OB kihagyása miatt is vigasztalódnom kellett. A terep nem igazán ilyen hadirokkantaknak készült, a selejtezőn Jusztitól kapott 20 perc sem ígért túl sok jót... A döntőben ugyan eltöltöttem egy kis időt a szerencsétlenül járt szlovák nő mellett meg a rajtszemélyzet értesítésével, de ez nem sokat rontott az eredményemen (bár most látom, hogy egy helyet talán jelentett). Simon Ági még jobban elvert (gratula neki), de elégedett vagyok a 10. hellyel.
Másnap a Váltóbajnokságon igazán boldogok voltunk: Dorka lányomék ezüstöt nyertek, mi pedig csodálatos módon (és köszönhetően a kiskör ..khm.. cseles pontjainak) még az egyébként verhetetlennek tartott Hegyisportos csajokat is megelőzve nyertünk. Úgyhogy megérte beszállni anyukámmal és nagynénémmel egy közös váltóba.
© Göcsej KTFE

A Balaton kupa legfőbb vonzereje a nevében is szerepel, kempingeztünk, strandoltunk és közben kicsit megpusztultunk. A keszthelyi sprint egész jó volt, bár a pálya második fele kissé egyszerű. 

© Göcsej KTFE
© Göcsej KTFE

Lehet, hogy tájbringára váltok?
A 2. napi pálya teljesítése viszont meghaladta az elhivatottságomat: kb. 40 fokban vágtunk neki és már az első átmenetben elment az életkedvem, amikor láttam, hogy ugyanott kell majd a 8-asra is mennem. Azért még elvonszoltam magam a 4-esre, közben elfutottam a cél mellett - már innen folytatni is komoly kihívás volt - és onnan bekocogtam. Komolyan ilyennek kell lennie egy 35A pályának? - tettem fel a kérdést párszor, majd levontam a tanulságot, hogy ebbe többet nem szabad neveznem. Bár később kiderült, lehet, hogy nincs is nekem való kategória...
Lányomék nyertek (MAT-BEAC-SPA)

A váltóversenyre szerencsére mix könnyűbe neveztünk a 3. futónkra tekintettel, aki most ismerkedik a sportággal. Túlélhető volt az átfutó utáni kilátó-túra, habár a térkép szerintem pályázhat a "legzöldebb hazai" címre.


Következő kirándulásunkat a Szlovák Karszt kupa motiválta. Hát ezek a terepek... már el is felejtettem, milyen szuperek. Itt jobban választottunk kategóriát, a 21BR tökéletesen megfelelt. Kassa mellett zajlott az 1-2. nap, párhuzamosan a JWOC középtávval és váltóval. Főképp utóbbi volt nagyon látványos és izgalmas, a magyar srácok szép futásokkal a 10. helyen végeztek. 
A hétvégét Szilicén töltöttük; a szebb időket látott gombaszögi kemping mellett elsuhanva felidéztük gyerekkorom egyik fontos élményét, mikor a hajtűkanyart levágó busz erősebbnek bizonyult nálunk, majd a kempingben lakó magyar tájfutók segítségével sikerült a gépjárművet (Zsiga) menetképes állapotba hozni. Haj, azok a régi szép idők :)
Ha kevésbé kellemeset kell mondjak, az ideiglenes kemping népsűrűsége egy kicsit magas volt számomra (sajnos a sátrak hangszigetelését még nem találták fel), és az időjárás sem kedvezett. Sajnos nincs megörökítve, ahogy a lányommal kapaszkodunk a sátorba, nehogy elrepüljön.

© VTC Molnár Péter
Következő állomásunk a Pannon kupa. Az ízlésemnek megfelelő 35BR pályákon futottunk - szokás szerint anyukám is, és bár a dobogós helyek elosztásába nem szóltunk bele, jól szórakoztunk. Különösen tetszett a Bakonybél - Szőlőgyöp, még nem jártam itt.



Augusztus elején részt vettünk az OO Cup-on, Postojnán. Itt se jártunk még, és mondhatom, tényleg fantasztikus terepeken futottunk. Töbör töbör hátán, no meg ezernyi szikla és jelentős szintek is. Öt nap alatt pontosan 6 órát töltöttem a pályákon, ezzel 10. lettem 35-ben, amúgy a 40 feletti induló között egy szlovén sem volt. Szlovákiához hasonlóan itt is végig koncentrálni kellett a pályán, és sajnos rosszabb szemmel nehezen volt kiolvasható a térkép, ez anyukámnak nagy hátrány. Három napon volt trailo verseny is (erről még írok) és sikerült némi kiegészítő programot is beiktassunk: leszaladtunk a tengerhez, ámultunk a Predjama várkastély elhelyezésén és Ljubljanába is beugrottunk az egyik ősünk nyomait keresve.

folyt. köv.

Illusztris társaságban

Edgars Bertuks, az MTBO válogatott és Lauri Kontkanen megtisztelő társaságában :) jelent meg Joaquim Margarido velem a VB-n készített interjúja.

A csatolt kép pedig - talán utolsó VB-vel kapcsolatos momentumként - az a logóval ellátott "feles" pohár, amit postán elküldtek a rendezők nekünk (mert nem tudtuk a helyszínen átvenni). Bár sörhöz kicsi, de szép emlék marad...

2012. augusztus 11., szombat

CSOB

Forrás: www.fuzerradvany.hu
Több bejegyzés is bepötyögésre vár, de most a lényeg, hogy jövő hét szombaton (aug. 18.) lesz az idei utolsó bajnokságunk, méghozzá a Csapat
2 versenyzőnek kell összeállnia és egymástól függetlenül teljesíteni a pályát - egy izgalmasabb, váltó-szerű forma még feltalálásra vár -, az összetett eredmény adja a sorrendet. Talán enélkül el sem jutnátok Füzérradványba, a Károlyi kastély parkjába, úgyhogy GYERTEK, GYERTEK, GYERTEK és lássuk, ki ma a legjobb magyar trailo csapat!

Ez a verseny a Hungária Kupa nemzetközi tájfutó verseny keretében zajlik majd, ahol más érdekes formákat is kipróbálhattok vagy megnézhettek:
  • tájékozódási túraverseny
  • mikrosprint
  • mobilos
  • éjszakai
  • sörváltó