2012. június 11., hétfő

Scottish weather és egyebek

A VB csapat kisebbik része (vagyis én) szerencsésen hazaérkezett Skóciából. A többiek még egy kicsit kalandoznak Glasgow környékén. 
Szenzációs felfedezést osztok meg a kedves Olvasókkal: csodák nincsenek. Erre két bizonyítékom is van :)
Skóciában az előrejelzéseknek és a sokéves átlagnak megfelelően alakult az időjárás: a 12-14 fokot időnként jóval hidegebbnek éreztük a szél miatt, az eső is gyakran esett - bár a versenyt azzal az érzéssel fejeztük be, hogy mégis szerencsénk volt, mert fontos pillanatokban szünetelt a csapadék, sőt, pár percre még a nap is kisütött. Tehát a csodás meleg, száraz, egy-szál-polós idő elmaradt.
A másik tétel pedig, hogy a kiemelkedő teljesítmény együtt jár a felkészülésre szánt energiabefektetéssel. Ezt bizonyítja, hogy olyan versenyzők végeztek a dobogón, akik rendszeresen tudnak magas színvonalú pályákon, külföldi edzőtáborokban gyakorolni és ahol a trailo bázis létszáma lehetővé teszi, hogy minden világversenyre az aktuálisan legjobbak utazzanak.


A Világbajnokság mindkét napját a Dundeetól délkeletre fekvő Tentsmuir Forest-ben rendezték. A bemutató estéjén a versenyközpontot kissé megtépázta a viharos szél, és a verseny alatt is dolgozott. Mindenkit - rajtidő szerinti csoportokban - kisbusszal szállítottak a terep északi részébe. A pálya két időmérővel kezdődött -  ugyanazokra a bójákra néztünk rá openesek és parások egyaránt, de másfelől, más feladatokkal. A pálya 2,3 km-es volt, a pontok elég sűrűn helyezkedtek el, de a tömeg nem volt nagyon zavaró, mert az út jórészt elég széles volt. Az első, időmérőre vezető szakaszt leszámítva, kerekesszékkel is elég jól lehetett közlekedni. A képen ez az első, homokos rész látható, amit műanyag hálóval tettek járhatóbbá (valamint Miksa és csinos segítője).

Openben némi meglepetést okozott a fiatal amerikai Richard Ebright vezető helye, ami pechjére nem is bizonyult hosszú életűnek. Ugyanis az első pontot a finnek megóvták: így estére sokan - a magyar csapat összes tagja, de még a finnek paralympiai bajnoka is - elvesztettek egy pontot.
Teljesítményünk értékeléséhez mindenképpen számításba kell venni, hogy a futam a nehezebb pályák közé tartozott. Ezt legjobban az támasztja alá, hogy nem született maximális pont: openben a legjobbak 20 pontot értek el a maximális 22-ből (csak hárman), parában 18-at (ketten). Pedig egy-két tökéletes megoldás rendszerint szokott lenni. Ezzel együtt mindannyiunkat megviselt a gyenge szereplés: Tünde első világversenyén, életében először látva technikás pályát 6 pontot ért el; Miksa 11-et szerzett, de időtúllépés miatt egyet elvesztett, nekem a 14 pont után olyan kérdések zümmögtek a fejemben, hogy érdemes-e ezt így csinálni? (Kissé elkeserítő, mennyire más feltételek adottak a többi elit trailo versenyző számára...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése