2012. június 17., vasárnap

Inside Orienteering cikk

Elolvashatjátok Clive Allen TrailO VB-ről írt cikkét az IOF lapjában, az Inside Orienteeringben itt. A címlapon cseh barátunk, Bohuslav :)

Interjú a TempO Trophy bajnokával

A lelkes és nagyon szimpatikus portugál csapatvezető, Joaquim Margarido tollából olvasható interjú Marit Wiksellel a portugál blogon.
A fiatal svéd lány a tavalyi VB-n és az idei EB-n is negyedik lett a TempO versenyben, nagyon kedveli, mert gyorsan kell gondolkodni és dönteni. A módszeréről annyit mondott, hogy keres egy biztos tereptárgyat a térképen és ahhoz helyezi el a terepen lévő bójákat.
Azért váltott tájfutásból trailora, mert a futás nem ment neki elég gyorsan, mivel szerette alaposan olvasni a térképet :)

2012. június 11., hétfő

Így is lehet

Az esti csapatértekezleten azt a célt tűztük ki a második napra, hogy mindannyian javítunk 3-4 pontot a teljesítményünkön. Szükségünk volt némi bátorításra és pszichológiai tréningre - szerencsére volt velünk szakember, aki ha máson nem is, de saját magán biztosan tudott segíteni...  
A 2. napi versenyközpont a már megismert és megkedvelt tisztáson volt. Innen ismét buszokkal mentünk el a rajtba. Most is az időmérőkkel kezdtünk, a spórlás (öt bójából megoldva mind a négy feladat) nem ment a minőség rovására.
 
A pálya vonalvezetése a tegnapi emberkével szemben ma inkább kígyóra hasonlított. De ennél sokkal lényegesebb, hogy javarészt keskeny erdei ösvényen kellett haladni, ahogy erre előre fel is készítettek minket. Szerintem ez Miksának nem volt olyan rossz, mert elég jó, vastag kerekű terepkocsijával tudott menni, nem volt vészes se a homok, se a kiálló gyökerek (de erről majd nyilatkozzon ő). Mindenkinek kis kellemetlenséget okozott, hogy a nézőpontokon nem lehetett hosszan bámészkodni, a rendezők utasításának megfelelően csak pár másodpercre álltunk meg, majd félrehúzódtunk gondolkodni. Az erdő viszont csodálatos volt!

A pálya nekem rettenetesen tetszett - mondjuk a tegnapi is -, nagyon élveztem. Az idő egyik nap sem volt sok (132 és 135 perc), a végén nagy sprintekre volt szükségem. Nem lehet azt mondani, hogy nem használjuk ki az időnket, most is pár másodpercet hagytam csak bent. Az immár általánosnak mondható, hogy az elején döcögősen indulunk, sok időt eltöltünk, amit aztán alig győzünk ledolgozni. Ezen a napon az időbeosztást nehezítette, hogy a 18. pont után következett egy nem mért átmenet, benne a csapatversenyben indulók időmérő feladataival. Más nemzeteknek gondot jelent, hogy megnevezzék, melyik versenyzőik számítsanak a csapatba - na, nálunk ilyen nehézség nem volt. Annál inkább fejtörést okozott az időmérő, elég technikásnak találtam.

A pontok amúgy kevéssé hasonlítottak a model feladataira - de ezt is elmondták a csapatvezetői meetingen. Nagyon finom domborzati elemek, néha lehetett a növényzetre is támaszkodni és többnyire nem túl távoli, és a kellemes sűrűségű erdőben jól látható bóják.
A második szakaszra (5 pont) se Miksa, se én nem tudtuk a tervezett időt meghagyni, az már elég rohanós lett. Konkrétan beestem a célba :)
Majd rövid sétával elértük a VK-t és már csak várnunk kellett az elég lassan kikerülő eredményeket.
Tünde, aki elsőként rajtolt, 12 pontot és 109 mp-et futott -  így a tegnapin jelentősen javított.
Miksát 13 ponttal rakták ki és 153 mp-cel (sajnos mindkét időmérőn hibázott), amitől elég szomorúak voltunk, mert ennél jobbnak érezte... Aztán kiderült, hogy majdnem minden parást hibásan számoltak, mert a terep miatt kapott plusz 15 percet nem rögzítették, így aki ezt kihasználta, 3 büntetőpontot kapott. Szóval 16 jó válasza lett, ami szép eredmény.
Az én eredményemet is elnézték, és bár a 23 pontnak is módfelett örültem, a 24 még jobban hangzik. (Ha nem éppen az egyik időmérőt hibázom el, az előkelő 5. helyet szereztem volna meg ezen a napon, így 12. lettem.) Boldog vagyok, hogy ha összetettben nem is sikerült a jó szereplés, legalább bebizonyítottam magamnak, hogy nem vagyok tök hülye a trailohoz.

Az összetett eredmény pedig (pont, mp):

Paralympiai kategória               1. nap        2. nap           Össz
1 Ola Jansson Sweden           18 41.5     24 96.5        42   138
2 Pekka Seppä Finland           17    18     24    57        41     75
3 Dmitry Kucherenko Russia   18 102      22 150        40   252.5
4 Evaldas Butrimas Lithuania  17   29      22    37       39     66
5 Ivica Bertol Croatia               16 97.5     23    80       39   177.5
6 Kari Pinola Finland               15 111      23    80        38   191.5
29 Miksa Laáber Hungary       10  82      16   153       26   235.5

Open kategória
1 Stig Gerdtman Sweden        20 31.5     24    87       44 118.5
2 Vitaliy Kyrychenko Ukraine  19 150      25      9        44 159
3 Sergiy Stoian Ukraine          19   25      24    35        43   60
4 Christian Gieseler Germany 18 29.5    25     39       43  68.5
5 Ian Ditchfield Great Britain   18 28.5    25     43        43  71.5
6 Mark Heikoop Netherlands  19 15.5     24    63.5     43  79
33 Fruzsina Biró Hungary       14 27       24    85.5      38 112.5
61 Tünde Forstreuter Hungary 6 46.5    12   109        18 155.5




Így tehát végül minden egyéni számot svéd versenyző nyert (ahogy tippeltem) és ugyanők a csapatversenyben másodikok lettek. Az összetett eredményekből is kitűnik, hogy egy napon jót futni kevés - azok állhattak a dobogóra, akik mindkét nap jól teljesítettek.
Openben az élen az döntött, hogy ki hibázott el a két nap alatt kevesebb időmérőt és a 3-7. helyeken is csak másodpercek. Mindenképp kiemelkedő az ukránok teljesítménye, a skandináv fölény némileg megtörni látszik. Ha jól tudom, Sergej Stojan először állt dobogón. A hazaiak be kellett érjék Ian Ditchfield ötödik helyével.

Paralympiai kategóriában Ola Jansson többedszerre nyert világversenyt. Mögötte is korábbi bajnokok, dobogósok sorakoznak: a finn Pekka Seppa, a tavalyi világbajnok Dimitrij Kucherenko, a litván Evaldas Butrimas.
A KKE országoknak nem sok babér jutott, bár a horvátok nyilván nagyon örvendenek a csapatban elért harmadik helyüknek, és szerintem a csehek is az ötödiknek. A csapatbajnokok a finnek lettek, szép egyenletes teljesítménnyel. A norvégoknak, dánoknak és a briteknek nem sikerült igazán jól a csapatverseny.





Scottish weather és egyebek

A VB csapat kisebbik része (vagyis én) szerencsésen hazaérkezett Skóciából. A többiek még egy kicsit kalandoznak Glasgow környékén. 
Szenzációs felfedezést osztok meg a kedves Olvasókkal: csodák nincsenek. Erre két bizonyítékom is van :)
Skóciában az előrejelzéseknek és a sokéves átlagnak megfelelően alakult az időjárás: a 12-14 fokot időnként jóval hidegebbnek éreztük a szél miatt, az eső is gyakran esett - bár a versenyt azzal az érzéssel fejeztük be, hogy mégis szerencsénk volt, mert fontos pillanatokban szünetelt a csapadék, sőt, pár percre még a nap is kisütött. Tehát a csodás meleg, száraz, egy-szál-polós idő elmaradt.
A másik tétel pedig, hogy a kiemelkedő teljesítmény együtt jár a felkészülésre szánt energiabefektetéssel. Ezt bizonyítja, hogy olyan versenyzők végeztek a dobogón, akik rendszeresen tudnak magas színvonalú pályákon, külföldi edzőtáborokban gyakorolni és ahol a trailo bázis létszáma lehetővé teszi, hogy minden világversenyre az aktuálisan legjobbak utazzanak.


A Világbajnokság mindkét napját a Dundeetól délkeletre fekvő Tentsmuir Forest-ben rendezték. A bemutató estéjén a versenyközpontot kissé megtépázta a viharos szél, és a verseny alatt is dolgozott. Mindenkit - rajtidő szerinti csoportokban - kisbusszal szállítottak a terep északi részébe. A pálya két időmérővel kezdődött -  ugyanazokra a bójákra néztünk rá openesek és parások egyaránt, de másfelől, más feladatokkal. A pálya 2,3 km-es volt, a pontok elég sűrűn helyezkedtek el, de a tömeg nem volt nagyon zavaró, mert az út jórészt elég széles volt. Az első, időmérőre vezető szakaszt leszámítva, kerekesszékkel is elég jól lehetett közlekedni. A képen ez az első, homokos rész látható, amit műanyag hálóval tettek járhatóbbá (valamint Miksa és csinos segítője).

Openben némi meglepetést okozott a fiatal amerikai Richard Ebright vezető helye, ami pechjére nem is bizonyult hosszú életűnek. Ugyanis az első pontot a finnek megóvták: így estére sokan - a magyar csapat összes tagja, de még a finnek paralympiai bajnoka is - elvesztettek egy pontot.
Teljesítményünk értékeléséhez mindenképpen számításba kell venni, hogy a futam a nehezebb pályák közé tartozott. Ezt legjobban az támasztja alá, hogy nem született maximális pont: openben a legjobbak 20 pontot értek el a maximális 22-ből (csak hárman), parában 18-at (ketten). Pedig egy-két tökéletes megoldás rendszerint szokott lenni. Ezzel együtt mindannyiunkat megviselt a gyenge szereplés: Tünde első világversenyén, életében először látva technikás pályát 6 pontot ért el; Miksa 11-et szerzett, de időtúllépés miatt egyet elvesztett, nekem a 14 pont után olyan kérdések zümmögtek a fejemben, hogy érdemes-e ezt így csinálni? (Kissé elkeserítő, mennyire más feltételek adottak a többi elit trailo versenyző számára...)

2012. június 6., szerda

Világbajnokság TempO Trophy

Szakadó esőben érkeztünk reggel a Dundee Camperdown Parkba, a TempO helyszínére. A parkban amúgy egy állatkert működik. A fogadóépületben és szabadtéren várakoztunk, és vártunk és vártunk, mivel a rajt 40 percet csúszott. De legalább nem spóroltak rajtunk és mindenki "rendes" pályát kapott. 8 állomásból állt, mindegyiken 3-3 feladat és 6 bója (plusz Zéró válasz). Egyszóval sima tippeléssel itt nem sokra lehetett (volna) menni. A pálya egy nagy tisztás körül futott, így a pontok részben a réten, részben a szomszédos sűrűben. Előbbinél a különböző méretű fák és a finom domborzat beazonosítása, no meg a távolság volt igen nehéz; utóbbiak közelebbi bójákat és többféle tereptárgyat hoztak. 
Akár kellemes pálya is lehetett volna, ha... ha nem kellett volna minden állomáson a csuromvizes székre leülni, nem kellett volna állandóan a szemüvegünket törölgetni és nem ragadtak volna egymáshoz a laminált térképlapok - de ezek a körülmények mindenkinek egyformán adottak voltak. A feladatokat mi kicsit könnyebbnek éreztük, amiben szerepe volt a rövidebb koncentrációs szükségletnek, hiszen itt csak három feladatig kellett figyelni.
Az első állomáson mind pórul jártunk, nem figyeltük, hol ülünk le, hirtelen az arcunkba kaptunk egy tisztáson kb. húsz beazonosításra váró fát. Én személy szerint utána több dolgot megfogadtam, no nem kell nagy dolgokra gondolni, de onnantól figyeltem a nézőpont helyére, még kezdet előtt kiraktam az asztalra a tájolómat, és párszor távolságot is mértem / becsültem. 
Végül nagyjából teljesítettük a várt eredményt: Miksa 11 hibával 851 másodperccel végzett, Tünde az első ilyen versenyén 10 hibával 780 mp-t. Mivel az indulók száma nemzetenként háromban korlátozva volt, és így a többfős csapatokból az erősebbek küzdöttek, érthető, hogy a fenti eredményekkel a lista utolsó negyedében végeztek. Nekem egy picit jobban ment, öt helyen hibáztam, 485 mp. lett az időm és ez a 26. helyre volt elég. Ugyan a sportban nincs értelme a "ha" kezdetű mondatoknak, engem vigasztal, hogy ha az első állomást nem rontom el annyira, és nem vesztek ott 80-90 mp-et, egész jó helyen végeztem volna. Persze a lényeg - azon túl, hogy az ilyen tapasztalatoktól fejlődünk -, hogy sokkal többet kéne ezt gyakoroljuk.

És mi történt az elején? A random rajtlista mellett sokáig Martin Jullum (Norvégia) vezetett a két hibájával és 268 mp-cel, de végül bejött elé Guido Michelotti (Olaszország) egy hibával és 233 mp-cel, győzőtt a tehetséges fiatal lány, Marit Wiksell (Svédország) két hibával, 220 mp-cel. Mit jelent ez? Hogy 160 másodperc alatt válaszolt meg 24 kérdést, átlagosan 6,6-ot gondolkozott. Hát, nagyon megérdemelte a győzelmet, gratulálunk!
Kiemelkedőt nyújtott még (és külön dicséretet kapott) Tomas Lestínsky cseh versenyző, mert bár icipicit lassabban (278 mp), de hibátlanul teljesített.


2012. június 5., kedd

Sikeres landolás


A magyar válogatott több irányból, izgalmas utazással a háta mögött megérkezett Skóciába, Dundee-ba. A rendezők nagyon segítőkészek (pl. kérés nélkül megszervezték, hogy nem a versenyközpontból indul majd a transzferünk, hanem értünk jönnek a Travelodge-hoz), a szállásunk - noha akciós volt - kitűnő. 
Holnap a TempO-val indul a program, ami nekünk inkább gyakorlás lesz, de azért igyekszünk. A csapat:
Laáber Miksa (paralympiai), Forstreuter Tünde és Biró Fruzsi (open), valamint Miksa segítője és mindenes, Péter.


Ha van kedvetek, nézzétek meg az EB-ről és a csákvári OB-ról készített preziket!