2012. május 20., vasárnap

ETOC day2

Egyelőre nem tudom, hogyan foglalhatnám össze a mai napot... Tapasztalatnak biztosan jó lesz. 

 Más megoldás nem lévén, ma ismét bringára ültem. A táv még csak hagyján, de sajnos nagy zuhét kaptam a nyakamba. A verseny Falu Gruva nevű részen, egy bánya körül zajlott. 
Valamelyest sikerült ráhangolódni a rajtba menet és az időmérő székébe a zérók gondolatától megszabadultan leülni. Nem tették meg azt a szívességet, hogy ma is könnyű TC-ket raktak. De legalább nem rontottam el. 
A pálya sűrűbb volt, nem kellett annyit kutyagolni. A domborzati elemek domináltak, más nem is volt, kúpok, orrok és két horpadás. Élveztem, hogy gyorsan tudom több irányból bemérni, voltak ötleteim és az idővel is jól voltam (ezen nagyon meg is lepődtem az utolsó állomáson). Aztán mégis lett három hibám és tudnék vitatkozni. Amit nem teszek, mert nincs értelme és elképzelhető, hogy valami más zavar van. Ugyanis többeknek volt gondja ugyanezen pontokkal - de csak a nem skandinávoknak. Ahogy kedves cseh sporttárs mondta, másképp rajzolják a térképet... Nem is sikerült Ivica Bertolon kívül más nem-északinak pódiumra kerülni. Végül azért sem szóltam, hogy plusz két hibával raktak ki; nem volt alaptalan, mert az első nézőpontnál fordítva lyukasztottam rá a kartonra, de a korrekciót a célban elfogadták. (Mellesleg kizárt, hogy egy menő svéd vagy norvég versenyzőt megbüntették volna ezért.) Sajna a helyezésem szempontjából tök mindegy (a 2. napon 58. helyett 48., összetettben 57. helyett 47. helyen végeztem volna).
Paralympiai kategóriában Ola Jansson nyert, openben szintén svéd figura és a csapatversenyben is ők taroltak. Félreértés ne essék, nem irigylem tőlük, ha valakik, ők megérdemlik. Eddig mindig úgy véltem, csak a pre-o itteni fejlettségének köszönhető, ha más európai nem kerül előre - de ma nem így éreztem. 
forrás: etoc2012.se
A versenyzők elmentek a váltót nézni, ami főképp a pasiknál volt hihetetlenül izgalmas, vagy elindultak hazafelé. Nem illendő, de az eredményhirdetést és bankettet én is kihagytam, utóbbi gondolom érthető, EH helyett meg inkább nekilódultam a rám váró 20 kilinek. Igazán érdekes a pályaelemzés lesz - hamarosan, csak előbb még vár rám egy hosszú utazás Budapestre.

2012. május 19., szombat

ETOC day1

Miközben Csákváron remélhetőleg izgalmas versengés során eldőlt a bajnoki cím, itt, Falunban lezajlott az összetett verseny első napja. A legfontosabb: imádtam a pályát, fantasztikus volt. Ami persze nem jelenti azt, hogy tökéletesen ment volna- de erről később.
A pálya több szakaszból állt: karantén - start 1 - 14 pont - cél 1 - nem mért séta- start 2 - 6 pont - cél 2 - 2 időmérő 1 állomáson. Ezt kétszer tettem meg, hogy tudjak majd nektek fotókat mutatni :)
Tudtam, hogy az időt nagyon kell figyelni - habár az első 14 pontra felhasználtam 77 percet, még a végén maradt is egy percem. A terepnek jó bemutatója volt a modell ugyanitt. Kár, hogy maradtak a 5,5 mm-es körök a térképen, ez kifejezetten zavaró volt a középpontok megállapításánál.
Végül négy hibám lett, ezek közül csak eggyel vitatkoznék. A 4-es és 12-es pontokra Z-t mondtam, de ezek igen nehezek voltak (frissítés: az eredményekből látom, hogy a 12-es szerepelt a leggyengébben, csak 60% tudta, pedig itt a 85-95 az általános). A 17-esnél viszont jól gondoltam a zérót, de gyáva voltam... A 6-os ponton a megoldó szerint a Z-t kellett volna kilyuggatni: a legészakkeletibb orrok közöttnek amit ők gondolnak.. nem hiszem el, hogy ott volt a kör közepe, amíg nem látom (még nem kaptam vissza a térképet). Úgy tűnik, ez másnak is gondot jelentett (67%).
Még egy dolgot szúrtam el - és itt jön a képbe, hogy egyszemélyes csapat vagyok, nincs, aki figyelmeztetne. Apróság, csak úgy ültem le az időmérő székbe, hogy elfelejtettem, itt nincs zéró válasz. Amúgy öt másodperces feladat lett volna, így kellett 29. Előző két napi tapasztalatok miatt, mindenképp hiba nélkül akartam a TC-n teljesíteni. Boldogan értem célba, mert noha tudtam, lesz pár hibám, a szégyenletes eredménytől nem féltem és élveztem a "futást". Ráadásul ma meg sem áztam. Persze többeknek is sikerült hibátlanul vagy egy hibával. Talán már írtam, hogy az Eb mezőny erősebb, mert nemzetenként hat indulót enged. Openben Marit Wiksell, míg parában Ola Jansson volt ma a legjobb. Openben 9 hibátlan és vagy 15 egy-hibás eredmény lett. (Már fent van a honlapon a lista és sajnos látszik, hogy mások nem gondolkoztak annyit az időmérőn.)

Aréna
 
Aztán átsétáltam a Lugnet arénába megnézni a sprint döntőt. Durva pszichés tehernek voltak kitéve a két körük között: a menet(jövet)irányból nem látható átfutót fogva bezúztak az arénába, majd fel egy meredek lépcsőn. Közben kézbe kapták a második térképet és volt pár méterük eldönteni, merre tovább. Fanni és Zsolt indultak, mindketten a negyven valahányadik helyen végeztek. Jutalmul hazahozhattak kocsival a tanyára :-) Holnap próbálok majd kicsit javítani, aztán szurkolok a magyar váltóknak.
Eredményjelző monitorok

2012. május 18., péntek

EB TempO Trophy

Ma lezajlott a II. Tempo Trophy Falun Lugnet síközpont mellett. Új lebonyolítási móddal próbálkoztak, és az esti meetingen nem érte a rendezőket nagy kritika. Nekem nem jött be. Az alapötlet,hogy szétbontják selejtezőre és döntőre, a gyorsítás érdekében praktikusnak tűnt. Négy 30 fős selejtezőből 5-5 ember jutott tovább, ami kevés, figyelembe véve, hogy itt nemzetenként hat fő indulhatott. Az eligazításon elmondták, hogy aki kiesik indulhat ugyan a public race-en (döntővel azonos pálya), de akkor ki kell fizesse. Ez szerintem nem fair, mivel ezt már kifizettük a nevezésünkkel. Végül erre amúgy se sokan jelentkeztek volna, mert addigra már elfogyott a lelkesedés. A 3-as rajtszámot kaptam. A selejtező 3 állomásból állt: az elsőn elfelejtettem felrakni a szemüveget és annyira más volt, mint a modell.. nem találtam el csak hármat az ötből. 
A döntő egyik állomása, háttérben a síugró sánc
Bánatosan tovább baktattam, a másodikon az instrukciós újítással találkoztam - hogy csökkentsék az időt, nem mutatják meg a bójákat. There are six flags, time starts now - mondta a csaj és már futó óránál kérdi "Are you ready?" I said No, because i see only four flags... Kellett pár másodperc, mire megleltem a bójákat és miközben azon járt az eszem, hogy ez túlzás, el is rontottam újabb két feladatot. Az utolsó állomás már jól ment, ha nem is villám módra. 
Ami eztán jött, nem volt álmaim netovábbja. Már a pálya előtt fagyoskodtam két órát, utána még hármat. Az eredmények szörnyű lassan jöttek, az idők érdekes módon változtak és nem akart a mért időmmel stimmelni... Pár rövid zápor, pár óra és már meg is volt a finalisták névsora. Örültem a pár kelet-európainak. Mindezt az időt egy ülőhely nélküli placcon kellett karanténban töltsük, még egy pohár vizet sem kaptunk. Azt hittem, megfagyok. Nem vártam meg a döntő eredményét és nem próbálkoztam a nyílt futammal sem. 
Aztán kihúztam estig a városban (ami egyébként nagyon kellemes hely), hogy megkapjam a holnapi rajtszámomat és busz híján hazagyalogoltam a nyolc-tíz km-re lévő szállásomra, Vikagardenbe. Jóéjt!
Egy fontos helyi szimbólum..
..és egy másik.

Paralympiai dij

A Paralympiai kategoria gyoztese egy 20.000 forint erteku szerviz utalvanyt is kap a Meyra Ortopedia Kft. jovoltabol. Hajrä!

2012. május 13., vasárnap

Kié lesz a Siven futófelső?

...és a többi díj, a bajnoki címek?

Jövő hét szombaton (19-én) Csákváron TrailO OB!

Régi vágyunk teljesült azzal, hogy sikerült a Diákolimpiára időzíteni az OB-t. Reményeink szerint sok fiatal indul majd pihenésképpen a két futam között, ezért is a kiemelt, értékes díj felajánlása a junior győztesnek. Ilyen felsőnk volt a tavalyi VB-n, de sokféle mintából, színből válogathat majd a boldog nyertes.

A helyszín ideális: a Kastélypark neve ellenére nagyrészt ligetes vagy erdő, kellemes benne a séta. Van ápoltabb része is, ott is lehet majd barangolni, bár az épület kórházként működik. Az utak kerekesszékkel is jól járhatóak, szerintem esőben is, bár az inkább ne legyen.
Határozott emlékképem van arról, hogy volt már ezen a terepen trailo sok évvel ezelőtt, de ennek semmi nyomát nem találtam (ha valaki emlékszik, netán térképe is van az eseményről, legyen kedves írni).
A pálya nekem tetszik, az időmérő pontok különösen. Kíváncsi vagyok, mennyire találják majd a versenyzők nehéznek, ezt nem tudtam se én, se a pályakitűző megítélni. Szándékunk szerint nem túl technikás, hogy a remélhetőleg sok új versenyzőnek ne legyen teljesíthetetlen. Ha jól csináltuk, akkor azt fogjuk látni, hogy a régi motoros felnőtt trailosok közül többen maximális pontszámot érnek el és köztük a másodpercek döntenek majd (ennyi segítséget talán adhatok az indulók számára).
Bánatomra, nem tudok ott lenni (de azért Svédországban sem lesz rossz). Emiatt előre leellenőriztük a pályát, kétszer bejártuk a terepet, pontosan dokumentáltuk a pontok helyét és igyekeztünk mindent átbeszélni a rendezőkkel. A helyszínen is lesz kirakva versenyinfo, de bármilyen kérdéssel forduljatok bátran Sulyok Ábel rendezőhöz, aki a rajtnál / jelentkezésnél lesz.
A verseny után Diákolimpia és Csákvár kupa váltó, lehet nézelődni, örülni a fiatalok pezsgésének vagy meglátogatni a cukrászdát, pizzériát (vagy akár a gánti bányamúzeumot). Eredményhirdetés 18 órakor, kezdve a TempO OB, majd a TrailO OB díjainak átadásával. Ha el tudjátok tölteni az időt, kérlek, maradjatok az eredményhirdetésre is!

További info a verseny honlapján, a trailo.hu versenynaptárban és a levelezőlistán.

2012. május 1., kedd

Ünnepi Tipo Kupa (nem versenyelemzés)

Írhatnék a Tipo Kupáról is, mert érdekes és kellemes volt a három futam + két váltó pálya + mobilos, kitűnő a rendezés és a versenyhelyszín, de nekem másról is szólt ez a hétvége. Újrakezdésem jubileuma volt, mivel tavaly ezen a versenyen mentem ki először ismét tájfutó pályára. Aki ismer vagy olvasta már személyes hangvételű bejegyzéseimet, az tudja, milyen sokat jelent ez nekem.

Egy volt para- / ma hobbisportoló éves beszámolója ez.
A tavalyi I. félévről már írtam korábban, hogy magánéleti fordulat után, önsegítő terápiás céllal 10 versenyre mentem ki - eredetileg sétálni. A tömeghatásnak engedve a sétát egyre gyorsabb haladással próbáltam felváltani, nevezzük ezt kocogásnak. Aztán a WMOC bemutató edzőpályáján szembesültem a fizikai képességeim csekély voltával és akkor, ott a Mecsekben elhatároztam, hogy edzeni fogok (hogy erősödjön a vázizomzatom tehermentesítve ezzel az ízületeimet is, hogy fogyjak és hogy tájfuthassak + visszanyerjem megtépázott önbecsülésemet).
Az év második felében ezt próbáltam megvalósítani. Ezek a szavak, mint "edzés, verseny, futás" esetemben (de talán nem csak nálam) persze mást jelentenek, mint egy huszonéves, egészséges, 20 BMI-s férfinál...
Az edzések megvalósítását nagyban nehezítették a körülmények:
  • kiszámíthatatlanul jelentkező ízületi fájdalmak
  • fokozott regenerációs idő szükséglet
  • túlterheltség, fáradtság
  • felügyeletet igénylő gyerekek elhelyezési gondja (magyarul: mikor tudnék kimenni futni és addig hová tegyem a kölyköt?)
  • baromi nagy(nak tűnő) hegyek itt Nagykovácsiban

Ezek miatt nem vagyok, nem lehetek maradéktalanul elégedett az elvégzett edzésmunkával: voltak időszakok, amikor heti 3-szor kimentem mozogni + hétvégén gyakran indultam versenyeken, de máskor hetek maradtak ki. Szóval nem volt folyamatos és tervszerű (terv volt, csak a megvalósítás hibázott) edzés. De hogy ne legyek igazságtalan vagy hálátlan: ez is messze meghaladja a korábbi elképzeléseimet és örülök, hogy ennyit sikerült teljesíteni.

A rehab edzés még néhány további jellemzője:

1. Nem érvényes a "fájdalommal ne eddz, ne versenyezz" szabály. Szinte mindig van ilyen-olyan fájdalom, a mérlegelés tárgya, hogy elviselhető-e a mozgás és ront-e a helyzeten. Szerencsére nem túl gyakran fordult elő, hogy le kellett mondjam az indulást (idei Postáson pl. visszatáncoltam), de mindig benne van a pakliban. Kismértékű fájdalom nem okoz gondot nekem. Meg kell jegyezzem, hogy hála a korszerű gyógykezelésnek ritkán fordul elő erős, korlátozó fájdalom az ízületeimben. Azzal nem hogy futni, de még botorkálni sem tudnék.
2. A klasszikus ciklikus edzésmunka, fokozatosan növekvő terheléssel és intenzitással nem játszik. Ezt sajnos tudomásul kellett vennem. Mivel eü. okokból nem tehetem ki magam max. terhelésnek, így jelentős gyorsulást nem fogok elérni. Marad a lassú haladás, erőnlét fejlesztés. Bizonyos edzésfajták, pl. résztávozás szintén kiesnek.
3. Fokozott jelentősége van a bemelegítésnek, ami esetemben csak nyújtást és óvatos átmozgatást jelent, a dinamikus elemek elhagyásával. Az ízületi mozgékonyság nagyon korlátozott.
4. Az edzésmunka nem kvantitatív: röhejes lenne, ha Cooper tesztet futnék rendszeresen. Azért természetesen órával futok, de a legfőbb mérőszám, hogy távban, időben mennyit bírok ki. (A régi kedvenc helyemen, ahová anyukámmal ismét ki szoktam menni, a HHH szintúton, ez jól mérhető: először alig bírtam a nagykanyarig (táv fele), aztán a szikláig, kőfejtőig, legutóbb a vezetékig. Kérlek, ne röhögj ki ezen távok miatt, kedves Olvasó!)
5. Javítani kellett a koordinációs készségeket is, az egyensúllyal is vannak gondok a talp, boka és térd érintettség miatt. Ide tartozik, hogy a meggyengült ízületi tokok és az esések okozta lehetséges traumák miatt sokkal óvatosabban mozgok a terepen. Köves vagy nagyon göröngyös talajon a sétálásig lassulok (pl. Nógrád váltó B-C pályája), mert annyira bizonytalan vagyok és a bokám úgy fáj, mint egy szalagszakadás után. Óriási öröm és megkönnyebbülés, hogy múlt hétvégén újfent magamra tuszkoltam a régi magasszárú stoplisomat, nem törte fel a lábam és sokkal jobban, biztonságosabban tudtam így haladni, mint kopott talpú edzőcipőmben.
6. Az elmúlt évben többször megtapasztaltam, hogy jobban elfáradok a mozgástól és lassabban pihenem ki magam. Előfordult, hogy a szervezetem tiltakozása miatt dobtam az edzést. Ide tartozik, hogy a szezon végére, a számos őszi verseny után teljesen kipurcantam és az eredetileg 2 hetesre tervezett pihenő többszörösére dagadt, mert nem bírtam rávenni magam a mozgásra.
7. Nagyobb a jelentősége a gyógyászati eszközöknek, rendszeresen használok bemelegítő krémet, mozgás után rozmaringos és inno reuma kenőcsöt, jegelést, rosszabb esetben antiphlogistines pakolást és flector tapaszt.

Mérleg: az egy év alatt min. 60 versenynapon indultam, az edzéseket most nem számolom össze. Teljesítettem a ROB (13.) és ONEB pályáit, komoly :) válogatás után bekerültem a BEAC OCSB (N105 3. hely) és OEVB csapatába (N120 9.) és túléltem az idei HOB-ot is (N35 8.) Általában 150%-ra vagyok a legjobbtól bajnokságokon. Sikerült - ha nem is fitten - túlélnem több sorozatos terhelést is, pl. POM, Nógrád ND, Tipo Kupa. Minden teljesítményemet ahhoz viszonyítom, hogy 2006-2010 között semmilyen mozgást nem végeztem, szóba se jöhetett a futás és egy évvel ezelőtt is teljesen edzetlen voltam. Soha (na jó, általában) nem a versenytársak ellen küzdök, hanem magammal, a pályával.

Az elmúlt hónapokban többen is megkérdezték tőlem, miként lehetséges, hogy nemrég még paralympiai kategóriában indultam TrailO-ban, most meg futok? Ennek három oka van: 
1. Tavaly az IOF megszigorította a szabályokat és a nem egyértelműen mozgássérült versenyzőknél fizikai teszthez köti a para-jogosultságot - 2500 méter / 40 perc. A korábbi értelmezés szerint mindenki indulhatott parában, aki az egészséges sportolóhoz képest hátrányban volt, és ez sajnos igaz volt rám is. Mj: örülök a módosításnak, mert a célja helyes.
2. Az új szabályok mellett is jogosult lettem volna korábban, mert például a lányommal való terhesség, szoptatás időszakában semmilyen gyógyszert nem szedhettem és a fenti szintidőt nem bírtam volna teljesíteni, ill. bizonyos napokon a felét sem. Ezen egyébként még a szabály behozatalakor is gondolkodtam, ezért őszintén megírtam az IOF bizottságának a helyzetet és rájuk bíztam a döntést. Közben némi orvosi kálvária mellett újra részesülhettem a biológiai terápia áldásos hatásában és mondhatom, nálam nagyon jól működik. (Egy Cimzia nevű méregdrága szert kapok, amit rendszeres kontroll mellett magamnak szúrhatok kéthetente, ez nagyon praktikus.)
3. Egy éve újra kezdtem a mozgást, ami egyáltalán nem volt könnyű vagy veszélytelen döntés; senki nem tudta nekem megmondani, hogy ez árt-e, lehetséges-e, orvosi szakirodalom inkább ellene voksolt... Most azt mondom, jól döntöttem és ha nem is fogok már maratont futni, de sokkal erősebb és egészségesebb vagyok és fel sem merül kérdésként a 3,75 km/h.
Remélem, hosszú távon kikerültem a paralympiai státuszból és nem kényszerülök majd rá, hogy újra kérvényezzem. Pedig milyen vicces lenne, ahogy Juhász Miki vagy Less Áron stopperrel méri nekem a Népstadion rekortánján a 40 percet :)

A TrailO ettől még maradt a kedvencem, nagyon érdekes és kihívásokkal teli sportnak tartom. Valamint kifejeződése a szolidaritásnak és elköteleződés a hátránnyal élők támogatása mellett. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy megtapasztalhattam a mozgássérült lét nehézségeit, de módomban állt változtatni a helyzetemen. A többségnek ez nem adatik meg.