2012. december 31., hétfő

Jó év volt

Nincs kedvem semmi magasztosat írni, meg aztán nem is tulajdonítok túl nagy jelentőséget az évváltásnak. Nekem személyesen jól telt az év, volt sok tájfutás, elkerültek a nagy bajok, beszámolhatok szakmai fejlődésről, és a legfontosabbak - a lányaim - még mindig fantasztikusak. Új óvóda, új suli, új munka - nem unatkoztunk egy percet sem.
Az év TrailO szempontból sem ment rosszul, bár több dologgal nem vagyok elégedett, de amit tudtunk, megtettük. Optimistán nézek a jövőbe, mindamellett, hogy a szakág gazdasági helyzetében nem várható jelentős javulás, anélkül nem növelhető az aktivitás az események terén és a nemzetközi színtérről is lassan már csak mi hiányzunk a tájfutó nemzetek közül, de hát ez van.
Hálás vagyok azoknak a régi és új embereknek, akik 2012-ben tettek a TrailO-ért - versenyzőként, rendezőként, szervezőként vagy önkéntesként, az ünnep alkalmából: 
köszönöm.

2012. november 10., szombat

Az élmény besűrítése

egy pár perces videóba - lehetséges? Vissza lehet adni filmen mindazt, amit a tájfutás jelent nekünk? Kedvet lehet csinálni a kipróbálásához ily módon?
Szövetségünk pályázatot írt ki olyan rövidfilm készítésére, amely illeszkedik a "Tájfutás - a családi zöld sport" szlogenhez. A pályázati művek megtekinthetőek, a szavazatok alapján egyik sem aratott osztatlan sikert - bár talán nem a mi véleményünk kéne számítson, hanem a sportot nem ismerőké. Mindegyikben találtam érdekes elemeket, de egyiket sem küldeném el bemutatkozásként iskolákba. Viszont mutatok pár külhoni filmet, különböző stílusban. Az első felel meg legjobban az itthon kitűzött célnak is - bemutatja a tájfutás több szegmensét brit helyszíneken:



Pörgős film gyönyörű terepen, norvég juniorok közreműködésével:


Mókás, ugrálós, versengős - akrobatikus elemekkel (mezei tájfutó ilyen szaltókat nem csinál, azért sem, mert nem ez a leggyorsabb haladási mód):

2012. október 24., szerda

Malmos kupa


Lelkes tájfutók (Palumbi Edit és segítői) az Egészséges Palotáért Egyesület támogatásával szeptember elején, a Várpalotai Napok keretében rendeztek Trail-O népszerűsítő és kupaversenyt. A bemutatót Várpalotán tartották, a Malmos-kupa versenyt Inota faluban (pályakitűző: Borbély Gábor). A csatolt térképeket látva igazán színvonalas és a kitűzött céloknak (ismerkedés a TrailO-val, illetve versenyzési lehetőség) jól megfelelő volt az esemény.
Az Opent Pózna András, a Juniort Radnai Bálint, a Paralympiai kategóriát Rédai Anna nyerte. A képen a díjazottak kis csapata.



2012. október 18., csütörtök

Moccanj Kupa Városliget

Összesen húsz ponttal várt minket a Nemesházi házaspár a Műjégpályán, ahol egyéb sportbemutatókat is rendeztek. A pályát Sárikámmal teljesítettem, ez okozott némi idő- és koncentráció zavart, valamint a képekre is rákerült időnként. A sok pontra és a technikai nehézségre tekintettel igyekszem tömören megfogalmazni a feladatot és az általam alkalmazott megoldást. Remélem, Laci mint pályakitűző és Mihók mint hibátlan versenyző majd hozzáteszik a saját álláspontjukat.

1. 
Feladat: jellegfa + déli oldal beazonosítása
Megoldás: fa könnyen ment, a déli oldalhoz tájolót és a térkép ferde északvonalát kellett figyelni (nyugatról nézve a fa széle a legdélebbi rész). A fotó nem a nézőpontból készült.
 
2. A fotó ÉNy-ról készült.
? Nagyobb erdőfoltban megtalálni a kisebbet, a déli oldalát
! Délről tudtam legközelebbről megvizsgálni - a kis fák alkotta jelleghatár hamar megvolt, kerestem a kerítés és ösvény távolság felét, ösvénytől kb. 5 méterre állt a B bója.
3.
? Megkeresni a bójákat (2 db) a messzeségben :) helyretenni a két horpadást és megnézni azon belül a bóják helyét.
! Kimértem az Olof Palme sétányon 55 métert, mindkét völgyecskében 1-1 bója, nekem a keleti kell. Meg kell nézni a domb vonalából, hogy a horpadás közepén van-e vertikálisan - Sárikám ne sírj, itt vagyok! - inkább behúzom az A választ...




4. Bocs, nagyon rossz a kép. 
? Közel menni nem lehetett a háromágú dombhoz, így maradt a több irányból való feltérképezés. A mértani közepét keressük, nem a tetejét.
! B bója sehonnan sem tűnt középnek, míg A igen, úgyhogy erre szavaztam.

5. Ezen a ponton klasszikusnak mondható gondolatfolyamot követtem, a végén rossz válasszal. Az első csillagtól jónak tűnt az A, B-C-t ki lehetett zárni. A 2. csillagnál hoztam döntést (fotó helye): mivel nyugatról érkeztem, egy képzeletbeli merőlegessel először érintett bokorszélen kerestem a bóját. Egy hang azt mondta, ez nem elég nagy különbség a zéró válaszhoz, de a kisördög nem nyugodott...

6. Helyes kis feladat.
? Értelmezni a pontmegnevezést (bozót belső sarka).
! A nézőpontból tisztán látszott a bozót (sövény) vonala.

7. Ez bizonyult a legnehezebb próbának (rossz válaszok 90%).
? Úgy kellett dönteni a lapos mélyedésről, hogy az sehonnan nem látszott.
! Előrebocsátom, hogy a megoldásom nem nyert. Két irányból is néztem, de a mélyedést nem leltem. Utólag már látom, hogy ha az észak irányra jobban ügyelek, beláthattam volna, hogy a B bója és a kúp között nem fér el a mélyedés.


8. A nézőpontból a két jellegfa takarta egymást, egyértelmű volt, hogy a kör közepén lévő a hátsó. Kicsit elmozdulva látszott, hogy a bóják a rossz fához tapadnak.

9. A helyszínen ez jobban látszott, habár a bozót és kúp közötti vonalra merőlegesen tekinteni a bokor miatt nem lehetett.
? Megkeresni a domb lába és a bozót déli széle közötti legrövidebb utat és elfelezni.
! A takarásban lévő bozótszél okozta a gondot, de elmozdulva látszott, hogy csak a B lehet jó.
Mj: nem itt volt a térkép szerint a legrövidebb távolság a két tereptárgy között.

10. A kép északról készült, sajnos máshonnan nincs fotóm. Nem tetszett igazán, mert egy semmi kis mélyedést kellett észlelni, én a C-re tippeltem (helyes: B).
 

11. 
? A betonplacc / út találkozást és így a tisztás belső sarkát kellett kb. 50 méterről azonosítani.
! Kizártam a B-C bójákat, bár nem voltam teljesen meggyőződve a térkép precizitásáról. Rázoomolva is úgy érzem, akár lehetett volna Z is (bár nem lett volna elegáns).
12. Ezt egy kemény dióhoz tudom hasonlítani, újabb hiba nálam.
? Megtalálni a jó bóját :)
! Tetszett volna a feladat, ha lett volna honnan bemérni az irányszöget vagy találtam volna más furfangos megoldást. A határozatlan jelleghatár (erdő) nem segített, mert a lombkorona volt ábrázolva. A bóják magassági pozíciója jónak tűnt. Beálltam a sétány túlsó oldalán lévő bokorhoz (erdőcsücsök) és mértem - bizonytalan helyről pontatlanul, így az eredmény (B) sem lett jó... Kerestem növényt, kerítéssarkot, bármit - hasztalan.
Kitűnő sporttársam utalt valamire, hogy a domb mindkét végétől bemérte, de onnan nem látszott elég nagy eltérés a helyzetük között emlékeim szerint. Valaki mondja meg a tutit!

13. Nekem messziről a D ugrott ki, de ellenőrizni kellett a domborzati formákat (létezik még gerinc szimból?), ösvényeket (kevésbé megbízható) és voltak fix pontok, ahonnan egyenest lehetett húzni (jellegfa, útelágazás).


14. ? Rájönni, hogy a bója nem látszódhat a nézőpontból, ahogy a tereptárgy (bokor) sem.
! Megálltam a bekötőútnál, kerítéssaroknál és szépen rávetítettem a térképet a terepre. (Z)


15. Nehezebbnek tűnt térképről, mint a valóságban. Lehetett volna szintvonalkövetés, távbecslés stb., de nem volt rá szükség, mert az ösvénnyel szépen kiemelt gerinc mellett sorakoztak a bóják. Csakhogy nekünk attól 30 méterre és egy horpadással távolabb kellett volna valami narancsszínű... (Z)

16. Könnyed pontnak indult, csak a fát és az irányt kellett meglelni. Attól lett töprengősebb, hogy nem tűnt pont a fa déli oldalának a B bója és takarásban volt. (A képet nézve látom, hogy a gond a fémszekrény helyzetével van.)

 
17. Egyszerűnek tűnt, hisz közel van az úthoz, de sűrű bozót takarta a bóját. Nekem a teli csillaggal jelölt hely segített, mert onnan látszott a törés utáni kerítésszakasz iránya (a bója kb. jó helyen a kerítés hosszát nézve), de az is, hogy nem tapad oda hozzá, előrébb áll.
 





Az időmérők a pályába ékelve kaptak helyet. Ez kellemes megoldás, csak a versenyidőket dobta meg kicsit.
TC1-ről nincs képem, de a múzeum sarka és a villanyoszlopok könnyű célpontnak bizonyultak.
TC2. B bója túl közel volt a falhoz és mellett még szilárd burkolat villant elő, C ült a szabályos bozót sarkában.
TC3. Ez már többeknek okozott fejfájást, köztük nekem is. Ülő helyzetben még halványan sem látszott a sétány, ami segített volna, mert tőle északra kellett legyen a jó bója. Igazából állva sem. A kör alakú beton virágágyás is csak magasabbról (állva) volt jól kivehető. Nekem az volt a gondom, hogy a széktől épp keletre volt az objektum és a kerek terecske északi szélén kellett legyen a jó bója - az A most is jóval távolabbinak tűnik a kelleténél. Elképzelhető, hogy nem beszélhetünk szabályos körről?

Summázva: jó, technikailag is kihívást jelentő pálya volt, kellemes időben és helyszínen, nem túl sok, de lelkes résztvevővel. A Paralympiai kategóriát Beke Viktor nyerte, Openben Miháczi - Biró - HegedüsÁ - MáthéF volt a sorrend.

Bemutató és verseny a Majorban

Az Érjünk célba együtt program keretében rendeztek a Tiposok trailO versenyt a Városmajorban. A célnak - újakat bevonni, kezdőknek bemutatót tartani - tökéletesen megfelelt, de azért a haladók is tudtak hibázni. A térkép meglepően jó volt (bizonyára hozzányúltak a pontok környékén). Bemutatom a pontokat, kifejezetten versenyző szemmel és később hozzáillesztjük a pályakitűző (Miháczi Zoli) megjegyzéseit.
1. A remek szervezésbe egy kis hiba csúszott, lemaradt a szimbólról (2. oszlop), hogy hány bóját is kell látni. Aki járt már legalább egy versenyen, tudja, hogy ez elengedhetetlen.
Az első ponton öt bója volt a sűrű tujafoltban kirakva - a három kis sziklán ülő látszik a fotón, és sejlik a bokorban még kettő. Mivel a nézőpontból (déli útelágazás) nem látszott, a facsoport mögé kellett nézni. A megfejtéshez azt is be kellett lőni, hogy a zöld x-ek itt a tujákat, bokrokat jelölik. Kezdőként még az is feladat volt, hogy az egyik irányból kiválasztott pontot a nézőpontból számozzuk be (D).
Megjegyzés: a letiltott utak tökéletes ábrázolását is láthatjátok a térképen.

2. Először is meg kellett állapítani, hol van a nézőpont - úton megtett távolság, jelleghatár és fák alapján. A két elkülönülő bokor közül nekünk a nyugati kellett, annak az ÉK-i oldala. (B)

3. Gyönyörű zéró feladat! Természetesen annak, aki csak most ismerkedik a sportággal, nem könnyű a távolságokat belőni, és észlelni, hogy a fák egy része erdőként van jelölve (fehér szín), mások jellegfaként (zöld kör). (Bekarikáztam a a bója térképi helyét.)


4. Középső szikla ÉK-i oldalán - mondja a pontmegnevezés. Körbejárva látszik a három szikla, kettőn bója (rossz oldalukon). Sajnos egyik fotó sem mutatja a középső követ, de ott van... Egyszóval ez is Zéró, csak már nehezebb.
Mj: a fa és bokor térképi elhelyezése nem tűnik jónak.
5. A legtöbbet kritizált feladat. A gondot az okozta (nekem is), hogy a 3 aktív ponton kívül látszott még másfél, az előző állomáshoz tartozó bója. A képen is látható alkotta az A bóját és így a második, B válasz volt helyes. Ehhez meg kellett nézni, melyik az a fa, mely bója van félúton és egyáltalán a fa-szikla vonalában van-e. (2. kép)





6. A bozótfoltok (nagyobb kiterjedésű bokrok) között állt két jellegfa (az egyik talán inkább a bokorban). Nekünk az ÉNy-i kellett (jobb oldali), annak a K-i oldala. A precízebb versenyzők észrevehették, hogy a "jó" bója nem pontosan a keleti oldalon van és mivel a pontszerű tereptárgyaknál a kör közepe nem ad egzakt információt, még Z-t is lehetett mondani. Az ilyen esetek miatt irányelv a zéró megoldások egyértelmű (nem centiken múló) kitűzése.
7. Újabb szép zéró feladat: a két jellegfa között (vonalban) nem volt bója. Az oszlop segített a fák beazonosításában. (Z)


8. Távolabbi pont, de kell ilyen is (a fotó ráközelítve készült). Egy bója, erről kellett eldönteni, hogy jó szikla, jó oldalán van-e. Szerencsére több irányból is rá lehetett látni. (A)

9. Előtérben a keresztbe futó ösvény, majd a tisztás és szépen látszanak a növényzeti elemekhez kirakott bóják. Zavaróak lehetettek a térképen nem jelölt fák. főleg amin az A bója volt.

10. Nekem tetszett, debütálóknak talán bonyolult volt beazonosítani a H alakú betonképződményt, értelmezni a szimbólt - épület belső sarkát keressük. Igen, ott a sarokba, a B és C bóják között kellett volna legyen. (Z)

11. És akkor jöjjenek a csemegék. Az utolsó ponton a láthatóság okozta a gondot. Az A bója a sziklafalon, de a többi csak hátulról (továbbsétálva) látható jól. (D)










TC1. (TimedControl) Az első időmérő messze is volt és mozdulatlanul nehéz a térbeli elhelyezkedést fogni. Ráadásul zavart, hogy a térképen két bokor volt, de az egyik inkább fának látszik. És hogy a B bója mögött az a folt növény vagy szikla, ma sem tudom. Azért megfejthető volt, talán nem mindenkinek egy perc alatt.


TC2. A másik időmérő egy klasszikus - becsülj távolságot vagy számold meg a padokat! Így sem volt könnyű eldönteni, melyik bója (B vagy C) van egy vonalban a harmadik paddal. Én jól tippeltem, de ha valakinek nem ment, ne csüggedjen miatta! (B)
Végezetül elmesélem, hogy a szép őszi időben sokan kijöttek a Majorba, voltak régiek, újak, számos kerekesszékes és siket emberke is - és nekünk ez a legnagyobb öröm. Gratulálok a helyezetteknek (Miksa, Viktor, Karcsi és Melinda (1mp különbség), Ábel, Ákos, Tünde) és a teljesítőknek egyaránt!
Részletes eredmények a trailo.hu honlapon.












2012. augusztus 27., hétfő

OOCup TrailO

Idén 3 napos TrailO verseny is tartozott a népszerű szlovén eseményhez, hála Kreso Kerestes igyekezetének. A VB-n kaptunk több versenykiírást erre a nyári időszakra, és habár nagyon vonzó volt a litvánok meghívója is, végül Szlovéniát választottuk a könnyebb megközelíthetőség miatt. 

Országaink hasonló helyzetben vannak a szakág fejlettségét, helyzetét, létszámát tekintve, ezért a versenyről igyekszem úgy írni, hogy az itthoni rendezők munkáját is segítse. Néhány megállapítás:
1. Az egyik nemzetközileg is legnépszerűbb tájfutó versenyüket választották, feltehetőleg, a külföldiek részvételét remélve.
2. A tájfutó esemény helyszínéhez és időpontjához igazodtak. Itt kell említsem az OOcup nekünk szokatlan, de igazán profi rajtidő-szervezését: tekintettel a nagy létszámra a rajt négy órán át működött, két helyszínen, az egy klubból érkezők közeli rajtidőket kapnak, de a gyerekfelügyelet okán írt kérésünket (két óra különbséggel indulhassunk) is azonnal teljesítették. Ettől valószínűleg mi töltöttük a legtöbb időt a versenyközpontokban, először futott egyikünk, majd a másik, hosszú rajtbamenetekkel, végül a trailo futam... Szóval a TrailO rajtolásra is bő intervallumot adtak (12-16 óra között), nem készítettek rajtlistát, mégsem kellett pár percnél többet várakozni az indulásra.
3. Jelentkezéskor lényegretörő, angol nyelvű értesítőt kaptunk és szóbeli eligazítást a rajt megközelítésére.
4. Három kategóriát írtak ki: elit, A és kezdő. Utóbbiakban csupán 6, ill. 9 nevező volt, a tömeg az elitben indult (52 fő). Az eredménylistában jelölték az open/para és senior/junior létet, de ezen kívül másként nem vették figyelembe. Összesen 4 paralympiai versenyző indult, ebből ketten szlovénok.
5. Korábbi véleményem erősödött, hogy nem kerekesszékes-központú náluk a szakág: a rajtok több kilométeres, nagy szintekkel járó túrával voltak megközelíthetőek. (Úgy is mondhatom, nem csináltak ebből akkora gondot, mint mi szoktunk.)
6. Másfelől a kezdőkre gondoltak, minden pálya előtt egyszerű, érthető modell pontok voltak kihelyezve.
7. A legfontosabb különbség a nevezési díj. Futamonként 12 eurót, 3 napra harmincat kértek. Tehát a nálunk szokásos 800 Ft körüli díjjal szemben 2700-3200 Ft-ot.

Megérte indulni? Mindenképpen. Főleg a versenyzési lehetőség és a nemzetközileg is színvonalas feladatok miatt. Biztos, hogy sok munka volt a térképekben, bár néhol pontosabbat vártam. Fotókat csak a 3. napról tudok mutatni, a programunkba nem fért bele, hogy még egyszer kimenjek fényképezni.

1. nap - Blatnice
A rajt közvetlenül a futóverseny befutópontjánál (kihelyezett cél volt kb. 1,5 km-re a VK-tól). Csodálkoztam is, hogy ilyen közel tették, aztán több magyar panaszolta, hogy az első bójacsokorhoz futott a saját pontja helyett. A pálya két időmérővel indult, aztán jött 17 pont. 4 hibám lett, két ponton vétettem amiatt, mert a tereprészletet éreztem (pl. dombon való elhelyezkedés), de távolabbi körben nem stimmelt pl. az úttól való távolság, ezért inkább Z-t mondtam. A napot Nick Barrable nyerte.

2. nap - Postojna
Egy felhagyott katonai területen ment a pálya, az objektumokat felhasználta a pályakitűző (itt már volt idén egy versenyük). 5 hibával végeztem, egy részükben nem voltam elég alapos, de a közeli Z-k nem tetszettek - azok a pontok, ahol a Z közelében volt elfogadható bója, amire az ember rábeszélhette magát. Ez a nap Libor Forsté volt.

© Ivan Nagy
3. nap - Postojna
 A tegnapihoz közel, de erdei, domborzati elemeket használó pálya. Ez tetszett legjobban nekem, és itt lett a legkevesebb hibám (3 db).

3. pont: A versenyző feje takarja az E bóját. Sok ilyen, térképen nem ábrázolt szikla volt a terepen (B), igen nehéz volt a segédszintvonallal rajzolt kiflivéget észlelni, nekem nem is sikerült meggyőznöm magam, hogy a C jó helyen van.

4. Nehéz feladat sok szikla közül kiválasztani, melyik nagyobb, talán segített a töbörhöz viszonyított helyzetük. Nem tudom, versenyzői visszajelzésre-e, de a megoldást utólag módosították Z-re, mert a bója nem a DK-i oldalra került, hanem a délire. Én úgy éreztem, nem is azon a sziklán van...

5. Kreso megkedvelte az A klaszter pontokat, kaptunk belőle többet is. Nézőpont nélkül, a kép az árok és a töbör között állva készült. A baloldali bója a 4-es B-je. Őszintén szólva nem voltam 100% biztos az A válaszban, de bejött.

6. Érdekes pont volt, egy árok végén kicsi, sziklás, meredek falú gödör. Alaposan meg kellett nézni a bizonyossághoz. A képen az árok sem látszik, ahogy a C mögötti kis kiszélesedés sem (ez a gödör).
7. Itt minden stimmelt (nekem). Az ilyen töbör része pontokat mindig nehéz belőni, meghúzni a szintvonalat a terepen... de a távolságok segítettek. (C)


8. Hát ez a feladat kissé bonyolultra sikerült. A mezőny 70%-a rossz választ adott, ami azért jelez valamit. A gond, hogy nagyon rosszul látszott minden, a keresett sziklafal ott van (B), de a megoldótérkép szerint nem a fal végénél, hanem előtte úgy 1 méterrel áll a bója. És valóban látszik a fotón, hogy nem oda van rakva, ahol eléri a megfelelő magasságot a szikla, de épp ilyen esetekben, ahol nehéz leszúrni az állványt, megengedőbb a szabályzat. És ez nem is az a tiszta Z.

9. Ezt a képet azért raktam ide, hogy lássátok, mennyire nem látszott a terep... Lehetett tippelni a távolságot, odaképzelni kis völgyet, sziklát. Csöppet frusztrált, hogy nem látom, mekkorák a kövek. (A)

10. Ez klassz feladat volt - bár messze, de lehetett érezni, hogy a B-C bóják túl délre vannak. Itt úgy tűnik, mintha a B a nyiladék és a szikla között lenne, de méterekkel közelebb volt, mint a kívánt hely (Z).





12. Mennyit agyaltam ezen! Úttól és töbröktől való távolság, sziklák és kúp azonosítása. Aztán maradt az első megérzés, a Z. A bója felett volt a töbör oldalában egy sokkal nagyobb szikla (térképen háromszög), a bója így a fenti kis sziklán ült az alsó helyett.

16. Az a szép a trailoban, hogy távoli és pár méterre lévő pontokon ugyanúgy lehet tanakodni. Ez például közvetlenül ott volt az út mellett, mégis... kúp DK-i részén - mondja a szimból, ami a szikla felé eső oldal, a térképen kúp és szikla egybenőve, a valóságban is...  Oké, legyen A.

17. Egyszerű út/nyiladék elágazás, be kellett nézni innen-onnan. (A)

Az utolsó kép az időmérőn készült. A térképen bejelöltem a két feladatot; a fotó bal szélére kell odaképzelni az árok végét. Ebben csak egy nehézség volt, hogy az ember nem szívesen mond olyan bóját, amit nem lát rendesen (D).

Az összetett versenyt Nick Barrable (SWE) nyerte megérdemelten, őt követte klubtársa Sarah-Jane Gaffney (SWE), majd a kitűnő formában lévő Remo Madella (ITA). Utánuk a szintén élversenyző Libor Forst (CZE) és Mark Heikoop (NED) - majd Fruzsika. A 2. helytől csupán 1 pont és 10 mp választott el, ami figyelembe véve az összesen elérhető 57 pontot, nem sok. Ezért nem is vagyok elégedetlen, meg aztán itt az élmény volt a lényeg.