2011. szeptember 9., péntek

Tájfutó sprint OB és egy kis trailO játék

A korábban már részletezett "fantasztikus" edzésmunkámon felbuzdulva beneveztem a múlt hétvégi tájfutó bajnokságra. Na, azért nem kellett hozzá óriási bátorság, lévén sprint bajnokság, a kategóriámban 2,4 kilis pályákkal. Abból mondjuk kettő volt... A selejtező előtt nem voltam elbizakodott, bár sejtettem, hogy a teljesítménytől függetlenül is tovább lehet jutni - 28-an neveztünk az A döntő 24 helyére és mindig akad olyan, aki nem jön el vagy kiüti magát a versenyből. 
A selejtező Vác belvárosától délre, parkos, ligetes, néhol bozótos területen zajlott - a térképemet nem találom, a pályánk megtekinthető itt. Nem volt túl bonyolult, és noha a rajtból rögtön a 2-es felé mentem, nem mondhatnám, hogy sokat benne hagytam volna. Ettől függetlenül (vagy épp ezért) majd beledöglöttem a haladásba.
Végül bő hat perces hátránnyal a 14. helyen jutottam a döntőbe (hárman nem indultak). Dorka lányom teljesítménye sokkal fényesebb: 3'30 hátránnyal, 11. helyen jutott be az A döntőbe a csoportjából, élete első OB-ján, pedig az indulók számát figyelembe véve (58) nem volt ilyen elvárás vele szemben.

Már korábban kitaláltam, hogy a ROB szünete ideális lenne egy kis trailO-ra, de nagyon kevés energiám jutott rá, így csak egy kis játékot tartottunk. Egy dombot szemeltem ki nézőpontnak, ahonnan körbe kiraktam pontokat - az elképzelés az volt, hogy olyan időmért feladatok legyenek, minél több, ami levezényelhető kevés (itt: egy fős) személyzettel. Az általam TempO 360°-nak keresztelt játék öntevékenyebb mint a TempO és a mérést elvégzi az SI elektronikus pontérintési rendszer (röviden SI). Itt a nehézséget az okozta, hogy előző délután kaptam meg a térképet, így a helyszínre kimenni már nem volt módom és asztalon tervezve sosem működik tökéletesen a dolog. Azért levezényeltük (Malac segített a felvezetésben, Dorka a bontásban, anyukám a gyerek pihentetésében). Volt is jó pár érdeklődő, hálás köszönet a hasznos visszajelzéseikért. Végül 8 bójacsoportot raktunk ki, tehát 8 feladat volt összesen 17 bójával. Túl nehézre sikerült, az egyik pont elé beállt egy furgon, a másikat fel kellett biggyeszteni magasan egy kőfalra, a harmadiknál bezavart a gyerekverseny... A legfőbb tapasztalat, hogy jobban beazonosíthatóak kell legyenek a bóják, nem elég A-tól P-ig elnevezni őket.  Ide majd még beillesztem a térképet (íme) és a győztes nevét (Kenyeres Zoltán, GOC volt a leggyorsabb 302 mp-cel). Hibátlan megoldás nem született.
Az ötletet nem adom fel, a korrigált változat kipróbálható most vasárnap, 11-én a budapesti Fülemile táborban.

A TempO miatt viszont nem sok idő jutott pihenni, hamar jött a döntő. Ezen már egy kicsit jobban fájt a lábam, meg nem is voltam friss. De azért tetszett, bár - az én tempómban - nem lehetett hibázni, technikásabbnak jobban örültem volna. Ez a térképem megvan, de inkább itt a  RouteGadget. Majdnem hét percet kaptam a győztestől, Uhlir Timitől, de 13. lettem. Ami azért röhej, mert amíg nem voltak mozgásszervi panaszaim, addig se végeztem sokkal előrébb - igaz, azóta beleöregedtem a 35-be. Szóval nemigen volt technikai hiba a versenyemben (csak fizikai), a gyorsabbak (a győztes is) bele-belehibáztak, viszont nagyon tudnak futni... Egy helyen, a főtérről a DK-i irányban lévő háztömböt most úgy látom rossz irányból kerültem, az ominózus zárt kapus belső udvaron lévő pontomra. Amúgy a célban majd' megdöglöttem, de egynapi közepes térdfájást leszámítva, nincsen károsodás (bár futásra az elmúlt hat napban még nem bírtam rávenni magam).
Dorka 18. helyen végzett 4'30 hátránnyal, ami tök jó, hiszen a vetélytársak 2-3 évvel idősebbek nála.

Eredetileg a POCS-ra is beneveztünk nővéremmel, de aztán sajnos szomorú kötelesség miatt le kellett mondjuk az indulást. A beszámolókat hallva úgy gondolom, eléggé megszenvedtünk volna az alap-pályával is, de hogy a plusz pontokat ki szedte volna össze, az rejtély. Jövőre talán megpróbáljuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése