2011. szeptember 6., kedd

Mini-nyaralás

Le Revard kilátóhely
Most következik valami számomra nagyon kellemes, a VB-t követő pár nap felidézése. Kényszerből (külön autóval kellett utaznunk, vinnem kellett magammal a csöpp Sárit, hozzá egy pesztonkát - ha nem is éppen lánykorút, anyukám személyében - és akkor már a nagylányomat is) született utazás, ha már ilyen messze kell autózni, legyen egy kicsit lazább tempójú hazaút.

Utálom az üvegpadlót! - de nekik tetszett
- Sárikó, melyik a Mont Blanc?
Tehén-vizit, közvetlenül a villanypásztor tesztelése előtt...


Az elhúzódó TempO Trophy-ról leérve a szállásról már kiebrudalt és összepakolt családom várt rám türelmesen. Egy kicsit teszteltük a francia autópályákat, hogy haladjunk is. Egyszer be is szorultunk, mert a korábban világos jelölésektől mentes díjfizető kaput fogtunk ki, csak telepass-szerű kártyával lehetett fizetni, oldalt betonelemek, elöl sorompó, hátul kocsisor... a kedves helyiek addig dudáltak dühödten, míg a személyzet nélküli bódék közül csak előkerült valaki és kiszabadított minket. Ennél sokkal szórakoztatóbb volt a számos kosarazós fizetőkapu, aholis egy méretes fémkosárba kellett az aprót bedobálni - egy idő után már nem is én, hanem a hátsó ülésről Dorka játszott ezzel.

Sári itt tanult meg fagyit nyalni
Délnek tartottunk. Kikerültük Grenoble-t, majd Valence-nál becsatlakoztunk a Marseille-Lyon vonalba. Orange-ban akartunk szállni egy Formule1 hotelben (itthonról kinéztem, hogy ez a legolcsóbb opció). De mivel Mohabá nálam csak Európa -1 országot tud megjegyezni és a tavalyi északi túrakor Franciaországot ítéltük feleslegesnek, hát elég nehéz volt egy elnagyolt EU térkép alapján közlekedni. Volt dolga a mitfahrernek rendesen :) Némi telefonos segítséggel felvázoltuk Orange térképét és becsekkoltunk. Még be kellett menjünk a városba némi kaját szereznünk és sétáltunk is egy jót. Csuda helyes kis mediterrán hangulatú városka...

Dorka és Ami táncolnak az avignoni hídon
Pénteken bejártuk Avignon-t, ami nyilván méltán híresebb, habár Orange-hoz hasonló hangulatú hely, de sokkal több a turista. A Rhone partján álló város a középkorban pápai székhely volt. A csonka hídon táncolt a csapat egyik fele, míg a másik odalent énekelte: "Sur le pont d'Avignon..." Meglepő módon a hídat nem a viharos XX. század rombolta le, hanem egy árvíz 1668-ban, azóta áll csonkán. Sétálóutcák, Saint-Agricol templom, körhinta, és a lényeg, a boulangerie (pékség).
Elkerülendő az előző napi zűrös szálláskeresést, a következő utunk Aix-en-Provence-ba vezetett, a városszéli Formule1-ba ma befértünk egy szobába is (40 €). Tegnap is befértünk volna a három ágyas szobába, csak úgy tűnik, saját ágyas baba se mehet pluszba. Ezúttal nem mutatkoztunk be mindannyian :) sőt, be se mentünk, irány az európai Grand Canyon vagy más néven Verdon-szurdok. Bevallom, én eddig nem tudtam, hogy ez, a Les Gorges du Verdon a kontinens legnagyobb szurdoka. A néhol 800 méter mély kanyont a Verdon folyó vájta ki magának, a mellette futó utakról eszméletlen a kilátás.
 



A szurdok nyugati végében nem csak egy gyönyörű tó fekszik, de egy fantasztikus kisváros, egészen hihetetlen meglátni. Ez Moustiers-Sainte-Marie. (Nem találtam olyan képet, ami méltó lenne a valósághoz.)

Ez a laza kis kirándulás arra is jó volt, hogy levendulamezőt lássunk. Nem virágzott teljes pompájában, de a leszedett néhány szál intenzív illata betöltötte az autónkat.

A szuper-intenzív nyaralásunk szombati napján megindultunk hazafelé, de tenger azért kellett. Fréjus-nél volt a legegyszerűbb lemenni a plázsra. Nagyon kellemes pici időt töltöttünk a parton, a víz isteni volt, a part homokos, a tenger sós, a kicsi lány félős.

Ezután sok-sok, kevésbé izgalmas autópálya következett, Lido di Jesolo-n kerestünk szállást és pizzát este, Szlovéniában némi tájékozódási zavar és egyszer csak az ismerős Csíki-hegyek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése