2011. szeptember 8., csütörtök

Interjú a paralympiai világbajnokkal

Az idei paralympiai világbajnokkal, Dmitrij Kucherenko-val készült interjút (Stefano Galletti tollából) olvashatjátok itt angolul és olaszul. A hevenyészett fordítást közreadom:


A 2011-es La Feclaz-ban, Franciaországban tartott TrailO Világbajnokság alatt lehetőségem volt a paralimpiai kategória új világbajnokálval, az orosz Dmitrij Kucherenko-val beszélgetni. Nagy megtiszteltetés volt számomra beszélgetni vele és az orosz válogatott vezetőjével, valamint más csapattagokkal: próbáltam mindent leírni, ha valami nem érthető, az az én hibám. Hálás vagyok a türelemért  a világbajnok Dmitrij Kucherenko-nak (DK), a csapat menedzserének és edzőjének Alexander Kobzarev-nek (AK) és a sportoló Dmitry Dokuchaev-nek (DD) a fordításért.


Számítottál erre az eredményre? Milyen elvárásokkal érkeztél a VB-re? 
 
Dmitry Kucherenko (DK): az eredményért először is az edzőt, Alexander Kobzarevet illeti köszönet. Ő a legfontosabb személy az orosz Trail-O-ban: a siker őt és a munkáját dicséri. Meg vagyok győződve erről, mert mindig vele beszéltük meg a dolgokat, a siker lépésről lépésre jött, folyamatosan  javultak az eredmények. Ettől  a világbajnokságtól reméltem egy ezüst-, talán inkább bronzérmet. Miután az első nap után az első helyen álltam, de a sorrend nagyon szoros volt, tudtam, hogy minden egyes ellenőrzőpont számít a 2. napon, de be kell vallanom, egy kicsit meglepett az aranyérem.

Kobzarev Alexander (AK): 2006-os világbajnokságtól kezdődően, a csapat eredményeink, és Dmitrij egyéni eredményei folyamatosan javultak. Sajnos, a legerősebb sportolónk meghalt pár évvel ezelőtt, és szükségünk volt két-három évre, hogy visszatérjünk ugyanarra a szintre. De a csapatunk fiatalokból áll: Dmitry 28 éves, de először Kijevben indult openben (2008), majd 2009-ben openben és 2010-ben paralympiai kategóriában, Pavel Shmatov 31 éves, vannak 22, 23 vagy 25 éves sportolók, így még van esély további javulásra, és a következő  világbajnokságon fogunk egy vagy két junior sportolót hívni a csapatba!


Most nagyon meglepődtem ... Dmitry versenyzett openben és paralimpiaiban, két különböző WTOC-n?


AK: szövetségünk gondolata, hogy a fogyatékossággal bíró sportolók is induljanak az Open kategóriában. Sőt, hogy a vb-n csak valamilyen szempontból fogyatékos atléták induljanak, hasonlóan a Paralympia alapelveihez, és hogy a sérült emberek életében alapvető fontosságú a sport. Természetesen Oroszországban ép versenyzők is részt vehetnek a Trail-O versenyeken, de eddig nem volt törekvés arra, hogy a nemzeti csapatba is bevonjuk őket.
Úgy értem, hogy a WTOC open kategóriájával ellentétben, mi nem gondoltuk úgy, hogy sérült és ép versenyzők azonos lehetőségekkel indulnának. Gondoljunk csak az épek gyorsabb mozgására és a magasságból adódó jobb rálátásra.  Mindazonáltal szeretnénk bemutatni, hogy egy sérült sportoló is érhet el jobb eredményt, mint a nem-fogyatékossággal élők.
És az aranyérmet nyert Dmitrij segít nekünk még világosabbá tenni az eredményeinket, és több résztvevőt hozni a TrailO sportágba.

Hogyan eddzel, és mennyit készültél ehhez az eredményhez?


AK: A fő probléma az, hogy Oroszországban a trailO-t nem tekintik paralimpiai sportnak, nem ismerik el, így nincs sok támogatás. Magunknak kell megszereznünk a pénzt szponzoroktól és ebből a szempontból nem vagyunk olyan sikeresek, mint Dmitry.
 
DK: Az edzők által használt kulcsszó a "Lelkesedés". Fiatalon kezdtem el gyakorolni a trailO-t és most minden szabadidőmet a képességeim fejlesztésére fordítom: pályát tervezek és versenyt rendezek, és ez sokat segít. Térképet tanulmányozok és igyekszem lehetséges forgatókönyveket (pályákat) elképzelni. Tudtuk, hogy a francia terep eltérő lesz az általunk megszokott közép-oroszországitól, viszont találtunk hasonlót Szocsiban a Fekete-tengernél (2014-es téli olimpia helyszínén), az Uralban és Közép-Szibériában. Így márciusban Szocsiban edzettünk két hétig, aztán egy hónapig az Urálban, majd mentünk Svédországba (ahol nincsen annyira köves terep mint számítottunk a VB-n, de mindig nagyon érdekes a terep - Skandinávia mindig jó iskola és nagyon fontos tapasztalat.)
 
AK: az edzésidőszak és az O-ringen önbizalmat adott a VB-re.

DK: egy másik eleme a képzésnek, hogy mindig próbáljuk megtalálni az együttműködést az ukrán, lett és litván kollégákkal. A közös versenyzés növeli az általános minőségi szintet: több verseny, több tapasztalat. Végül, egy másik dolog, amire az edző tanított: az orosz csapat nem oszlik erős és gyenge tagokra.

Beszéltünk az edzésről, de mekkora szerepe van az aranyéremben a tehetségnek?

DK: Az edző mindig azt mondta, hogy a trailo-ban nagyon fontos a potenciál megléte, de ha ez megvan benned, akkor is szükséges a képességek fejlesztése. És ehhez szeretned kell ezt a sportot.  A szeretés nem azt jelenti, hogy tetszik, hanem hogy imádod.  Ha nem követsz el mindent, nem akarsz minden nap fejlődni, egyszerűen nem lehetsz aranyérmes, hiába a tehetség.. keményen kell dolgoznod!

AK: Dmitry nem elégszik meg a tehetségével.  Tényleg szereti a tájfutást és azt gyakorolja, amit szeret.

Marco Giovannini, aki ezt a honlapot kitalálta, bronzérmes volt a 2010-es olasz bajnokságon, különösen kedveli a Temp-O formát. Gondolod, hogy a temp-O a sportág jövőjét jelenti? Vajon helyettesítheti a klasszikus trail-o-t vagy te jobban szereted az eredeti formát?

AK: Nehéz válaszolni erre a kérdésre, mert mindenkinek két különböző véleménye van Temp-O-ról, mert van egy személyes vélemény is. Mindenesetre nem voltunk meglepve a mai zéró válaszos Temp-O miatt, ezt a formátumot bevezettük az orosz bajnokságon három évvel ezelőtt, így mi is készen álltunk a versenyre.

DK: Szeretem a klasszikus formát. Része kell maradjon a világbajnokságnak. Vitatkozhatunk arról, hogy a TempO része legyen-e a VB-nek, de az eredeti forma benne kell maradjon.
 
Evald Butrimas (Litvánia, 2005 világbajnoka a paralimpiai kategóriában): Egyetértek Dmitrij véleményével is, bár a Temp-O egy olyan irányzat, amely folyamatosan fejlődik, és egyre érdekesebb évről évre.
 
Dmitry Dokuchaev (DD): az edzőnknek van néhány nagyon érdekes ötlete a TempO-hoz. Úgy gondolja, hogy végül két vagy három különböző sportág lesz: ellenőrzési pontok kevés vagy nagyon sok bójával, vagy  volna rövid, közép és hosszútáv a bóják és a nézőpont távolságától függően.  Ki tudja, milyen fejlesztési lehetőségek vannak ebben a sportágban?


Apropó lehetséges fejlesztések, milyen ötleteitek vannak?


AK: Az első dolog a sportág népszerűségét és ismertségét növelni több nemzetközi versennyel: Világkupa, Európa Kupa, több verseny a nemzeti csapatok részvételével.  A második dolog új erők bevonása a Trail-O-ba: ha nem hozunk létre versenyeket a fiataloknak, a Trail-O eltűnik, ez az oka annak, amit már említettem, hogy hamarosan juniorokat vonunk be a nemzeti csapatba.
 
DK: a több verseny és a fiatalokat növelik az érdeklődést, és ezen kívül abban is segítenek, hogy megszüntesse a sztereotípiákat... és sok van a trailO körül. 

AK: A trailOra ma úgy gondolnak, mint olyan sportra, ahol nincs fizikai megterhelés, szemben a többi szakággal. Ez azt jelenti, hogy vannak emberek, akik nem tartják nagyra. De törekszünk bevonni a trailO-ba őket, és mikor ez megtörténik, nagyon gyakran a visszajelzés pozitív: "Hé, ez nagyon érdekes." Ennek ellenére, sokan erőfeszítés nélküli sportnak tartják, és csak a mozgássérült versenyzők részvétele adja meg a teljes karakterét a sportnak. Ezen a ponton könnyebb olyan rendezőket találni, akik vállalják a térképkészítést és a tájfutó és trailo verseny együttes rendezését.
 
DD: Végülis minden pénz kérdése. Egy olyan országban, mint Oroszország, a távolságok mindig lényegesek: például egy vlagyivosztoki csapatnak sokkal könnyebb Japánba menni versenyre, mint nyugatra. Emiatt az Országos bajnokságon minden évben ötven versenyző indul, se több, se kevesebb. De az aranyérem nemcsak Dmitry Kucherenkonak fontos, hanem nekünk mint csapatnak: ajtókat nyit meg számunkra (szponzorálás).

Egy szívemhez közel álló kérdéssel szeretném befejezni ezt az interjút, ami talán furcsának tűnhet: Mit gondolsz, sok hasonlóság van a sakk és a trailO között? Mindkettőnek nehéz sportként definiálni magát és mindkettő nagy szellemi erőfeszítést kíván...

DD: Ah! Nem is kell lefordítani a kérdést, mert értettem a sakk szót. Mondhatom, hogy mindkettő állandó vitatéma, és mindig beszélünk róla. Minden nap valaki talál egy új hasonlóságot, sok aspektus közös és nem túl bonyolult magunkra, mint tájékozódási sakkozókra gondolnunk!



Stefano Galletti
augusztus 24, 2011

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése