2011. szeptember 11., vasárnap

Tajekozodas.hu kupa

Szép nyárvégi időben lezajlott a verseny. A 2007-es pályával indítottak az érdeklődők, amiben talán az volt a legnehezebb, hogy az 5-6. pontok nagyon messze estek az úttól, a tereptárgyak nem látszódtak. Ettől még volt rájuk jó megoldás, csak nehéz és ráadásul a parknak ezen a részén túl sok bója látszott egyszerre. A külföldön szokásos szalagos kijelölést a bóják elválasztására még itthon nem annyira szeretik... A legtöbb hiba a 4-5-6-9. pontokon volt. Ebből kettőt már magyaráztam; a 4-esen egyértelműen nem volt pont a kör közepén, a legközelebbi pedig kb. 1,5 méterre. A 9-esnél bezavart, hogy a "vágyott" töbörnél - igaz, rossz oldalán - volt egy gyerekverseny-pont, kis bójával. Megoldótérkép alább. Az eredmények:

1. Soós Emőke 10 pont
2-7. Szabó Zsuzsanna, Farkas Sándor, Rumi Zoárd, Szepesi Imre, Biró Aletta és Kovács Balázs 9 pont
8-9. Papp Soma és Fenyősy Antónia 8 pont
10-13. Magyar Szabolcs, Toma Mercédesz, Garai Nóri és Hajnal Dorka 7 pont
14-16. Rácz Ilona, Keresztes Zsófia, Tóth Zoltán 6 pont

Következett a másik 14 pontos pálya, időmérve. Rövid instrukció kellett ehhez a TempO variánshoz: 4 bójacsoport volt, 4 nézőponttal és 4 SI doboz-szettel (A, B, C, D, E, F, Z). Maguk a feladatok szerintem könnyebbek és jobban láthatóak voltak a hagyományos pályáénál. Az össz séta kb. 60 méter. Egy-két szó a pontokhoz, ha már fotók nem készültek :(
1. sokan megették, pedig bója a távoli, fészerrel egybeépült rész sarkán volt csak
2. magas találati arány, könnyű pont
3. figyelni kellett a kör közepére, az úttól való távolságra - a csalipont 4 méterrel távolabb volt
4. egyértelmű Z, a bozótnak csak az innenső oldalán volt bója
5-7. könnyű megoldások
8. itt az F és Z válaszokat is elfogadtuk, mert a fa DNy-i oldalára helyezett bója a nézőpontból egyáltalán nem látszott és kénytelenek voltunk átrakni a D-i oldalra. És ezt jó páran észrevették! Nem gondoltam volna...
9. általában ment
10. egymás mellé volt helyezve két bója, az egyik a jellegfák között, a másik a csap és a fa között volt félúton. Páran elhibázták.
11-12. egyiken se volt bója: a kettő között állt egy csalibója, így mindkét ponttól kb. 3 méterre.
13-14. ezek kevésbé látszódtak jól a távolság és a takarás miatt. Egy-két versenyző felcserélte a két pontot, mások csak mellélőttek.

Eredmények (összidő, zárójelben a hibák száma):

Szepesi Imre 8:20 (3)
Biró Aletta 10:09 (2)
Papp Soma 12:25 (0) -18
Hajnal Dorka 12:48 (5)
Rumi Zoárd 13:22 (2)
Kocsis Péter 13:39 (7)
Kovács Balázs 14:02 (5)
Farkas Sándor 17:07 (1)
Szabó Zsuzsanna 20:07 (4)
Kéri Gerzson 22:28 (5)
Soós Emőke 25:03 (4)
Fenyősy Antónia 25:26 (4) Paral.

Köszönjük a részvételt, építő kritikát örömmel veszünk!

2011. szeptember 10., szombat

Tajekozodas.hu kupa holnap

Minden előkészítve a holnapi trailozásra:
10-12 között a Fülemile táborban leszünk.
(Bp. XII. ker. Fülemile u. 6-8.)

Amivel készülünk:
10 pontos hagyományos pálya (kitűzve 2007-ben)
14 pontos TempO 360° pálya.

2011. szeptember 9., péntek

Tájfutó sprint OB és egy kis trailO játék

A korábban már részletezett "fantasztikus" edzésmunkámon felbuzdulva beneveztem a múlt hétvégi tájfutó bajnokságra. Na, azért nem kellett hozzá óriási bátorság, lévén sprint bajnokság, a kategóriámban 2,4 kilis pályákkal. Abból mondjuk kettő volt... A selejtező előtt nem voltam elbizakodott, bár sejtettem, hogy a teljesítménytől függetlenül is tovább lehet jutni - 28-an neveztünk az A döntő 24 helyére és mindig akad olyan, aki nem jön el vagy kiüti magát a versenyből. 
A selejtező Vác belvárosától délre, parkos, ligetes, néhol bozótos területen zajlott - a térképemet nem találom, a pályánk megtekinthető itt. Nem volt túl bonyolult, és noha a rajtból rögtön a 2-es felé mentem, nem mondhatnám, hogy sokat benne hagytam volna. Ettől függetlenül (vagy épp ezért) majd beledöglöttem a haladásba.
Végül bő hat perces hátránnyal a 14. helyen jutottam a döntőbe (hárman nem indultak). Dorka lányom teljesítménye sokkal fényesebb: 3'30 hátránnyal, 11. helyen jutott be az A döntőbe a csoportjából, élete első OB-ján, pedig az indulók számát figyelembe véve (58) nem volt ilyen elvárás vele szemben.

Már korábban kitaláltam, hogy a ROB szünete ideális lenne egy kis trailO-ra, de nagyon kevés energiám jutott rá, így csak egy kis játékot tartottunk. Egy dombot szemeltem ki nézőpontnak, ahonnan körbe kiraktam pontokat - az elképzelés az volt, hogy olyan időmért feladatok legyenek, minél több, ami levezényelhető kevés (itt: egy fős) személyzettel. Az általam TempO 360°-nak keresztelt játék öntevékenyebb mint a TempO és a mérést elvégzi az SI elektronikus pontérintési rendszer (röviden SI). Itt a nehézséget az okozta, hogy előző délután kaptam meg a térképet, így a helyszínre kimenni már nem volt módom és asztalon tervezve sosem működik tökéletesen a dolog. Azért levezényeltük (Malac segített a felvezetésben, Dorka a bontásban, anyukám a gyerek pihentetésében). Volt is jó pár érdeklődő, hálás köszönet a hasznos visszajelzéseikért. Végül 8 bójacsoportot raktunk ki, tehát 8 feladat volt összesen 17 bójával. Túl nehézre sikerült, az egyik pont elé beállt egy furgon, a másikat fel kellett biggyeszteni magasan egy kőfalra, a harmadiknál bezavart a gyerekverseny... A legfőbb tapasztalat, hogy jobban beazonosíthatóak kell legyenek a bóják, nem elég A-tól P-ig elnevezni őket.  Ide majd még beillesztem a térképet (íme) és a győztes nevét (Kenyeres Zoltán, GOC volt a leggyorsabb 302 mp-cel). Hibátlan megoldás nem született.
Az ötletet nem adom fel, a korrigált változat kipróbálható most vasárnap, 11-én a budapesti Fülemile táborban.

A TempO miatt viszont nem sok idő jutott pihenni, hamar jött a döntő. Ezen már egy kicsit jobban fájt a lábam, meg nem is voltam friss. De azért tetszett, bár - az én tempómban - nem lehetett hibázni, technikásabbnak jobban örültem volna. Ez a térképem megvan, de inkább itt a  RouteGadget. Majdnem hét percet kaptam a győztestől, Uhlir Timitől, de 13. lettem. Ami azért röhej, mert amíg nem voltak mozgásszervi panaszaim, addig se végeztem sokkal előrébb - igaz, azóta beleöregedtem a 35-be. Szóval nemigen volt technikai hiba a versenyemben (csak fizikai), a gyorsabbak (a győztes is) bele-belehibáztak, viszont nagyon tudnak futni... Egy helyen, a főtérről a DK-i irányban lévő háztömböt most úgy látom rossz irányból kerültem, az ominózus zárt kapus belső udvaron lévő pontomra. Amúgy a célban majd' megdöglöttem, de egynapi közepes térdfájást leszámítva, nincsen károsodás (bár futásra az elmúlt hat napban még nem bírtam rávenni magam).
Dorka 18. helyen végzett 4'30 hátránnyal, ami tök jó, hiszen a vetélytársak 2-3 évvel idősebbek nála.

Eredetileg a POCS-ra is beneveztünk nővéremmel, de aztán sajnos szomorú kötelesség miatt le kellett mondjuk az indulást. A beszámolókat hallva úgy gondolom, eléggé megszenvedtünk volna az alap-pályával is, de hogy a plusz pontokat ki szedte volna össze, az rejtély. Jövőre talán megpróbáljuk.

2011. szeptember 8., csütörtök

Interjú a paralympiai világbajnokkal

Az idei paralympiai világbajnokkal, Dmitrij Kucherenko-val készült interjút (Stefano Galletti tollából) olvashatjátok itt angolul és olaszul. A hevenyészett fordítást közreadom:


A 2011-es La Feclaz-ban, Franciaországban tartott TrailO Világbajnokság alatt lehetőségem volt a paralimpiai kategória új világbajnokálval, az orosz Dmitrij Kucherenko-val beszélgetni. Nagy megtiszteltetés volt számomra beszélgetni vele és az orosz válogatott vezetőjével, valamint más csapattagokkal: próbáltam mindent leírni, ha valami nem érthető, az az én hibám. Hálás vagyok a türelemért  a világbajnok Dmitrij Kucherenko-nak (DK), a csapat menedzserének és edzőjének Alexander Kobzarev-nek (AK) és a sportoló Dmitry Dokuchaev-nek (DD) a fordításért.


Számítottál erre az eredményre? Milyen elvárásokkal érkeztél a VB-re? 
 
Dmitry Kucherenko (DK): az eredményért először is az edzőt, Alexander Kobzarevet illeti köszönet. Ő a legfontosabb személy az orosz Trail-O-ban: a siker őt és a munkáját dicséri. Meg vagyok győződve erről, mert mindig vele beszéltük meg a dolgokat, a siker lépésről lépésre jött, folyamatosan  javultak az eredmények. Ettől  a világbajnokságtól reméltem egy ezüst-, talán inkább bronzérmet. Miután az első nap után az első helyen álltam, de a sorrend nagyon szoros volt, tudtam, hogy minden egyes ellenőrzőpont számít a 2. napon, de be kell vallanom, egy kicsit meglepett az aranyérem.

Kobzarev Alexander (AK): 2006-os világbajnokságtól kezdődően, a csapat eredményeink, és Dmitrij egyéni eredményei folyamatosan javultak. Sajnos, a legerősebb sportolónk meghalt pár évvel ezelőtt, és szükségünk volt két-három évre, hogy visszatérjünk ugyanarra a szintre. De a csapatunk fiatalokból áll: Dmitry 28 éves, de először Kijevben indult openben (2008), majd 2009-ben openben és 2010-ben paralympiai kategóriában, Pavel Shmatov 31 éves, vannak 22, 23 vagy 25 éves sportolók, így még van esély további javulásra, és a következő  világbajnokságon fogunk egy vagy két junior sportolót hívni a csapatba!


Most nagyon meglepődtem ... Dmitry versenyzett openben és paralimpiaiban, két különböző WTOC-n?


AK: szövetségünk gondolata, hogy a fogyatékossággal bíró sportolók is induljanak az Open kategóriában. Sőt, hogy a vb-n csak valamilyen szempontból fogyatékos atléták induljanak, hasonlóan a Paralympia alapelveihez, és hogy a sérült emberek életében alapvető fontosságú a sport. Természetesen Oroszországban ép versenyzők is részt vehetnek a Trail-O versenyeken, de eddig nem volt törekvés arra, hogy a nemzeti csapatba is bevonjuk őket.
Úgy értem, hogy a WTOC open kategóriájával ellentétben, mi nem gondoltuk úgy, hogy sérült és ép versenyzők azonos lehetőségekkel indulnának. Gondoljunk csak az épek gyorsabb mozgására és a magasságból adódó jobb rálátásra.  Mindazonáltal szeretnénk bemutatni, hogy egy sérült sportoló is érhet el jobb eredményt, mint a nem-fogyatékossággal élők.
És az aranyérmet nyert Dmitrij segít nekünk még világosabbá tenni az eredményeinket, és több résztvevőt hozni a TrailO sportágba.

Hogyan eddzel, és mennyit készültél ehhez az eredményhez?


AK: A fő probléma az, hogy Oroszországban a trailO-t nem tekintik paralimpiai sportnak, nem ismerik el, így nincs sok támogatás. Magunknak kell megszereznünk a pénzt szponzoroktól és ebből a szempontból nem vagyunk olyan sikeresek, mint Dmitry.
 
DK: Az edzők által használt kulcsszó a "Lelkesedés". Fiatalon kezdtem el gyakorolni a trailO-t és most minden szabadidőmet a képességeim fejlesztésére fordítom: pályát tervezek és versenyt rendezek, és ez sokat segít. Térképet tanulmányozok és igyekszem lehetséges forgatókönyveket (pályákat) elképzelni. Tudtuk, hogy a francia terep eltérő lesz az általunk megszokott közép-oroszországitól, viszont találtunk hasonlót Szocsiban a Fekete-tengernél (2014-es téli olimpia helyszínén), az Uralban és Közép-Szibériában. Így márciusban Szocsiban edzettünk két hétig, aztán egy hónapig az Urálban, majd mentünk Svédországba (ahol nincsen annyira köves terep mint számítottunk a VB-n, de mindig nagyon érdekes a terep - Skandinávia mindig jó iskola és nagyon fontos tapasztalat.)
 
AK: az edzésidőszak és az O-ringen önbizalmat adott a VB-re.

DK: egy másik eleme a képzésnek, hogy mindig próbáljuk megtalálni az együttműködést az ukrán, lett és litván kollégákkal. A közös versenyzés növeli az általános minőségi szintet: több verseny, több tapasztalat. Végül, egy másik dolog, amire az edző tanított: az orosz csapat nem oszlik erős és gyenge tagokra.

Beszéltünk az edzésről, de mekkora szerepe van az aranyéremben a tehetségnek?

DK: Az edző mindig azt mondta, hogy a trailo-ban nagyon fontos a potenciál megléte, de ha ez megvan benned, akkor is szükséges a képességek fejlesztése. És ehhez szeretned kell ezt a sportot.  A szeretés nem azt jelenti, hogy tetszik, hanem hogy imádod.  Ha nem követsz el mindent, nem akarsz minden nap fejlődni, egyszerűen nem lehetsz aranyérmes, hiába a tehetség.. keményen kell dolgoznod!

AK: Dmitry nem elégszik meg a tehetségével.  Tényleg szereti a tájfutást és azt gyakorolja, amit szeret.

Marco Giovannini, aki ezt a honlapot kitalálta, bronzérmes volt a 2010-es olasz bajnokságon, különösen kedveli a Temp-O formát. Gondolod, hogy a temp-O a sportág jövőjét jelenti? Vajon helyettesítheti a klasszikus trail-o-t vagy te jobban szereted az eredeti formát?

AK: Nehéz válaszolni erre a kérdésre, mert mindenkinek két különböző véleménye van Temp-O-ról, mert van egy személyes vélemény is. Mindenesetre nem voltunk meglepve a mai zéró válaszos Temp-O miatt, ezt a formátumot bevezettük az orosz bajnokságon három évvel ezelőtt, így mi is készen álltunk a versenyre.

DK: Szeretem a klasszikus formát. Része kell maradjon a világbajnokságnak. Vitatkozhatunk arról, hogy a TempO része legyen-e a VB-nek, de az eredeti forma benne kell maradjon.
 
Evald Butrimas (Litvánia, 2005 világbajnoka a paralimpiai kategóriában): Egyetértek Dmitrij véleményével is, bár a Temp-O egy olyan irányzat, amely folyamatosan fejlődik, és egyre érdekesebb évről évre.
 
Dmitry Dokuchaev (DD): az edzőnknek van néhány nagyon érdekes ötlete a TempO-hoz. Úgy gondolja, hogy végül két vagy három különböző sportág lesz: ellenőrzési pontok kevés vagy nagyon sok bójával, vagy  volna rövid, közép és hosszútáv a bóják és a nézőpont távolságától függően.  Ki tudja, milyen fejlesztési lehetőségek vannak ebben a sportágban?


Apropó lehetséges fejlesztések, milyen ötleteitek vannak?


AK: Az első dolog a sportág népszerűségét és ismertségét növelni több nemzetközi versennyel: Világkupa, Európa Kupa, több verseny a nemzeti csapatok részvételével.  A második dolog új erők bevonása a Trail-O-ba: ha nem hozunk létre versenyeket a fiataloknak, a Trail-O eltűnik, ez az oka annak, amit már említettem, hogy hamarosan juniorokat vonunk be a nemzeti csapatba.
 
DK: a több verseny és a fiatalokat növelik az érdeklődést, és ezen kívül abban is segítenek, hogy megszüntesse a sztereotípiákat... és sok van a trailO körül. 

AK: A trailOra ma úgy gondolnak, mint olyan sportra, ahol nincs fizikai megterhelés, szemben a többi szakággal. Ez azt jelenti, hogy vannak emberek, akik nem tartják nagyra. De törekszünk bevonni a trailO-ba őket, és mikor ez megtörténik, nagyon gyakran a visszajelzés pozitív: "Hé, ez nagyon érdekes." Ennek ellenére, sokan erőfeszítés nélküli sportnak tartják, és csak a mozgássérült versenyzők részvétele adja meg a teljes karakterét a sportnak. Ezen a ponton könnyebb olyan rendezőket találni, akik vállalják a térképkészítést és a tájfutó és trailo verseny együttes rendezését.
 
DD: Végülis minden pénz kérdése. Egy olyan országban, mint Oroszország, a távolságok mindig lényegesek: például egy vlagyivosztoki csapatnak sokkal könnyebb Japánba menni versenyre, mint nyugatra. Emiatt az Országos bajnokságon minden évben ötven versenyző indul, se több, se kevesebb. De az aranyérem nemcsak Dmitry Kucherenkonak fontos, hanem nekünk mint csapatnak: ajtókat nyit meg számunkra (szponzorálás).

Egy szívemhez közel álló kérdéssel szeretném befejezni ezt az interjút, ami talán furcsának tűnhet: Mit gondolsz, sok hasonlóság van a sakk és a trailO között? Mindkettőnek nehéz sportként definiálni magát és mindkettő nagy szellemi erőfeszítést kíván...

DD: Ah! Nem is kell lefordítani a kérdést, mert értettem a sakk szót. Mondhatom, hogy mindkettő állandó vitatéma, és mindig beszélünk róla. Minden nap valaki talál egy új hasonlóságot, sok aspektus közös és nem túl bonyolult magunkra, mint tájékozódási sakkozókra gondolnunk!



Stefano Galletti
augusztus 24, 2011

2011. szeptember 6., kedd

Mini-nyaralás

Le Revard kilátóhely
Most következik valami számomra nagyon kellemes, a VB-t követő pár nap felidézése. Kényszerből (külön autóval kellett utaznunk, vinnem kellett magammal a csöpp Sárit, hozzá egy pesztonkát - ha nem is éppen lánykorút, anyukám személyében - és akkor már a nagylányomat is) született utazás, ha már ilyen messze kell autózni, legyen egy kicsit lazább tempójú hazaút.

Utálom az üvegpadlót! - de nekik tetszett
- Sárikó, melyik a Mont Blanc?
Tehén-vizit, közvetlenül a villanypásztor tesztelése előtt...


Az elhúzódó TempO Trophy-ról leérve a szállásról már kiebrudalt és összepakolt családom várt rám türelmesen. Egy kicsit teszteltük a francia autópályákat, hogy haladjunk is. Egyszer be is szorultunk, mert a korábban világos jelölésektől mentes díjfizető kaput fogtunk ki, csak telepass-szerű kártyával lehetett fizetni, oldalt betonelemek, elöl sorompó, hátul kocsisor... a kedves helyiek addig dudáltak dühödten, míg a személyzet nélküli bódék közül csak előkerült valaki és kiszabadított minket. Ennél sokkal szórakoztatóbb volt a számos kosarazós fizetőkapu, aholis egy méretes fémkosárba kellett az aprót bedobálni - egy idő után már nem is én, hanem a hátsó ülésről Dorka játszott ezzel.

Sári itt tanult meg fagyit nyalni
Délnek tartottunk. Kikerültük Grenoble-t, majd Valence-nál becsatlakoztunk a Marseille-Lyon vonalba. Orange-ban akartunk szállni egy Formule1 hotelben (itthonról kinéztem, hogy ez a legolcsóbb opció). De mivel Mohabá nálam csak Európa -1 országot tud megjegyezni és a tavalyi északi túrakor Franciaországot ítéltük feleslegesnek, hát elég nehéz volt egy elnagyolt EU térkép alapján közlekedni. Volt dolga a mitfahrernek rendesen :) Némi telefonos segítséggel felvázoltuk Orange térképét és becsekkoltunk. Még be kellett menjünk a városba némi kaját szereznünk és sétáltunk is egy jót. Csuda helyes kis mediterrán hangulatú városka...

Dorka és Ami táncolnak az avignoni hídon
Pénteken bejártuk Avignon-t, ami nyilván méltán híresebb, habár Orange-hoz hasonló hangulatú hely, de sokkal több a turista. A Rhone partján álló város a középkorban pápai székhely volt. A csonka hídon táncolt a csapat egyik fele, míg a másik odalent énekelte: "Sur le pont d'Avignon..." Meglepő módon a hídat nem a viharos XX. század rombolta le, hanem egy árvíz 1668-ban, azóta áll csonkán. Sétálóutcák, Saint-Agricol templom, körhinta, és a lényeg, a boulangerie (pékség).
Elkerülendő az előző napi zűrös szálláskeresést, a következő utunk Aix-en-Provence-ba vezetett, a városszéli Formule1-ba ma befértünk egy szobába is (40 €). Tegnap is befértünk volna a három ágyas szobába, csak úgy tűnik, saját ágyas baba se mehet pluszba. Ezúttal nem mutatkoztunk be mindannyian :) sőt, be se mentünk, irány az európai Grand Canyon vagy más néven Verdon-szurdok. Bevallom, én eddig nem tudtam, hogy ez, a Les Gorges du Verdon a kontinens legnagyobb szurdoka. A néhol 800 méter mély kanyont a Verdon folyó vájta ki magának, a mellette futó utakról eszméletlen a kilátás.
 



A szurdok nyugati végében nem csak egy gyönyörű tó fekszik, de egy fantasztikus kisváros, egészen hihetetlen meglátni. Ez Moustiers-Sainte-Marie. (Nem találtam olyan képet, ami méltó lenne a valósághoz.)

Ez a laza kis kirándulás arra is jó volt, hogy levendulamezőt lássunk. Nem virágzott teljes pompájában, de a leszedett néhány szál intenzív illata betöltötte az autónkat.

A szuper-intenzív nyaralásunk szombati napján megindultunk hazafelé, de tenger azért kellett. Fréjus-nél volt a legegyszerűbb lemenni a plázsra. Nagyon kellemes pici időt töltöttünk a parton, a víz isteni volt, a part homokos, a tenger sós, a kicsi lány félős.

Ezután sok-sok, kevésbé izgalmas autópálya következett, Lido di Jesolo-n kerestünk szállást és pizzát este, Szlovéniában némi tájékozódási zavar és egyszer csak az ismerős Csíki-hegyek...

TempO Trophy - La Féclaz / 3.

Több helyen is említettem már, hogy a rendezőség dicséretesen tette a dolgát. Persze ez hozzáállás kérdése is: van, aki mindent mosolygósan vesz, és van (gyakrabban), aki mindenen hőbörög. Magamat középre sorolom. Mindenesetre itt flottul mentek a dolgok (Trondheimtől eltérően). Egy kevésbé jól szervezett esemény volt, a TempO. Jó-jó, az még nem VB szám, de a tűző napon állni órákig igencsak trágya volt. Ha lett volna rajtlista, akkor a jól kiépített aréna egy árnyas helyén lehetett volna várakozni, néhány kupont beszerezve (arra adták az ételt-italt). A sorban állva felhagytam azzal a reménnyel, hogy a szálláson maradt család felé tett ígéretemet tartani tudom - nem fogunk délben elindulni más tájak felé.

A nap jelszava: Foxtrot

Újításként - és egyben előjelezve a tempO és így a trailO fejlődési irányát - a pontokon nem 5, hanem 6 bója volt. A hatodik neve Foxtrot. Az időt rövidítették: az öt feladatra max. 150 mp áll rendelkezésre, tehát pontonként 30 mp. A rossz válaszért viszont maradt a 45 mp büntetés. Ezzel a módosítással talán elérhető, hogy ne érje meg hazardírozni, gondolkodás nélkül tippelni. (Bár szerintem eddig se érte meg.)
A hét állomás nagyon közel állt egymáshoz, lényegében az előző napi pálya 17-19. pontjai környékén, egy a futók véghajrájának is helyet adó tisztáson.

Íme a megoldótérkép:


















És a fényképek:
1.
A képen csak az A-C bóják látszanak sajnos. Ebben a blokkban a 12-es zérója volt nehéz, nem is igen értem, hogy találtam el. (Az indulók 22%-a találta csak el.)



2.
A bal szélről hiányzik az A bója, és a látószög is kifacsart...
Trükkös volt a 21-es mert a kis völgyben ott sorakoztak a bóják, de a jónak kb. 24 méterre kellett volna lennie, a szóba jöhető meg úgy 16-ra dekkolt. (67%) A másik Z a 24-esen, ugyanilyen távolságokkal, de ott még a domborzat is segített a döntésben. Érdekes módon a legtöbben itt a 22-est rontották el (42%), köztük Pista, Miksa és Anna is.

3.
A bonyolult terepért cserébe ide nem raktak zérót. Minden válasznál balról leszámoltam, melyik bója milyen betűt visel... meg a bokrokat, dombocskákat... Hát a 35-öst nem elszámoltam - tudtam, hogy az A jó, de fáradtam, és bal szélen bevillant ez előző állomás bójája (képen nem látszik), ezért B-t mondtam. Rossz emlék. Pista pedig Z-re vette ugyanezt.
4.
Erről a képről is lemaradt az A bója (nem én csináltam, hanem a rendezők :)). A 41 zéróját nehezen lehetett látni, a 43-nál sem látszott ám a kúp, én Z-t mondtam. A 44 egyértelmű volt, nem is látszott a domb túlsó oldalán lévő szikla, ahol a pontnak kellett volna lenni. Csak itthon vettem észre, miért volt a másik hibám itt: a "dögök" megtették, hogy kétszer adták ugyanazt a pontot. Mivel a 42-esre már kilőttük az F-et, a versenyzők fele a 45-re már E-t mondott. Ügyes trükk.
5.
Sajnos erről csak hátulról van kép (hátha Zetortól kapok még majd jobbakat..) A térkép ne tévessze meg senkit, itt nem az előbbi trükköt ismételték - ill. részben, kétszer kérdezték ugyanazt a fát, csak más oldalát. Ez elég jó ment mindenkinek, kivéve engem, aki túlkombináltam valószínűleg. Az 52-ről nem hittem, hogy van ott bója, úgy sejtem, nem a völgy középvonalába láttam az A-t.
6.
Ezt is csak hátulról fotózta a rendezőség :) 
Pista ismét jó, én újra hitetlen. Ha agyonütnek se tudom, miért nem volt nekem jó a 61-esre a C.
A 63-ast csak 29% mondta helyesen.

7.
Nem túl közeli kép, de talán látszik valami. A végére kaptunk egy kicsit talán könnyebb térkép-kupacot. A zérók egyértelműek a fenyőfák miatt. Habár, megnézve az eredményeket, érdekes... A 72-est 97% tudta, ez lett a verseny legkönnyebb pontja - de a 74-esre rengeteg F válasz jött (41%). Hogy miért mondták azt, amikor a fenyőtől 1 méterre kellett volna legyen a helyes bója, az rejtély.

Szóval ez volt a TempO Nagydíj. Az eredményközlés rémesen lassan ment. Illetve először kirakták, majd beszedték, hogy a később indulók az elért másodpercekből ne tudjanak következtetni... Hogy mire? Fogalmam sincs. Aztán azt ismételgették, hogy amíg versenyzők indulnak, nem adnak ki semmit - pedig már rég csak a VIP verseny résztvevői rajtoltak. Egyszerűen nem bírtam megvárni a megoldótérképet, így mikor láttuk, hogy nem lettünk elsők, elpályáztunk. Jó verseny volt. Az élmezőny:


Szomorú, de messze vagyunk a dobogótól. Az elsőknek 2-2 hibájuk volt, aztán 3-5-3-4 hiba a következőknek - tehát igazából nem nagyon a hibáink számával van a gond. Pistának és nekem is 5-5 tévesztésünk volt. Csak míg ők 6,5-7 másodpercet szánnak egy feladatra, mi 11-14 mp-t töltünk el. Félreértés ne essék, nem vagyok elégedetlen a több mint száztíz versenyző között elért 16. és 26. helyezéssel, csak keresem a válaszokat. Miksa és Anna nagyon fáradtak is voltak már ekkorra és nekik még nehezebb volt ez a hajtós forma.
Jó volt a magyar csapattal kint lenni Aix-Les-Bains városában, a Szavojai Alpokban, búcsúzóul még egy kép rólunk: