2011. augusztus 24., szerda

Aix-Les-Bains madártávlatból 2.

A címet még nem magyaráztam: a versenyek mind fent voltak a várostól 20-30 km autóútra a Le Revard természetvédelmi területen, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Bourget tóra és a városra. Persze csak ha jó helyre álltunk, pl. a Revard kilátóhelyre vagy a La Féclaz feletti lanovkával megközelíthető hegyre.

Kedden, amíg Aix-ben zajlott a sprint selejtező, mi felhúztunk Saint Francois de Salle-ba/hoz/ra - ahonnan az előző napi sátortábor és cél már levonult. Egy kilométert kellett sétálni az előrajtba, ahová rajtidő előtt húsz perccel kellett kiérni. Onnan jött az időmérő, majd maga a pálya (1700 /20+2). Érdemes volt kétszer rákérdezni a kísérőkre, így érkezéskor rögtön odaugrottak Miksához és Annához. Anna az előző napi tereptől ijedt meg kissé és kért segítséget, Miksának amúgy is kértünk, de még ezzel együtt is sokat kínlódott a köves-göröngyös úton való haladással.
Utolsó előttiként rajtoltam, utánam csak egy uruguayi srác, és mondhatom, utáltam. Frusztrált, hogy egyedül voltam, késésben éreztem magam végig (mert úgy is volt) és ráadásul még alig távolodtam el a rajttól, amikor egy hangos horda indult el a mezőny után, edzők, VIP tagok. Szerencsére hamarosan megállították őket, így nem értek utol. Még az időmérőn is ért egy kellemetlen élmény, de ez nem hőbörgés, csak tapasztalat; az időmérőre határozottan tereltek, nem volt idő felmérni a terepet, nagyon helyesen. Így viszont azt sem észleltem, hogy a sátor mögött rögvest ott várakoznak a rajtnál a versenyzők. Egyszerűen nem érzékeltem, hogy ott a rajt. Viszont a rajtnál egy elég hangos rajtóra volt elhelyezve (tök feleslegesen). Nem tudták, nem is lehetett az időmérőn arra az órára figyelni. Így mikor leültem és megkaptam a térképeket, kb. 20-25 mp után jó hangosan becsipogott az óra, én meg megijedtem, hogy lejárt az időm, és benyögtem azt a betüt, ahol éppen tartottam a gondolkodásban. Lököttség, hiszen nincs óra és a teljes idő lejárta előtt szólnak csak, annyi meg nem telhetett el... addigra nagyjából helyretettem a bójákat, kizártam hármat és a maradék kettő távolságán agyaltam. Ez van. Ismeritek azt az érzést, hogy rögtön a kimondás után rájöttem a hibára, de már nem volt mit tenni, a másik feladat gyorsan megvolt. Zavaromat mutatja, hogy nem is Charlie-t mondtam, hanem C-t, azt hiszem.
3. pont
Az első két ponton vállaltam némi rizikót, mert a biztosnak vélt 1-es bóját felhasználtam a 2-es megoldásához, de bejött. A 3. nagyon szép zéró volt, a távolság miatt is ezt mondtam volna, de a pont alatti keresztútra besétálva látszott a valódi kúp is - persze bója nélkül. A 4. pontot több vonallal mértem be, nekem stimmelt, bár a japánok megóvták (elutasítva). Ezután jött az előre vázolt rész, ahol le lehetett menni a fűre a kordonig és onnan rá lehetett látni a töbör alján lévő kúpokra (5-6.) és a hegyoldalban lévő pontokra (7-8.).
7-8. pont
A kúpok azért cselesek voltak, mert nem mindegyik látszott egyformán, némelyik köves volt, másik füves és az egyik (6) töltéssel kombinált. Pistát megzavarta, hogy nem a kúp tetején volt a bója. A hetesnél nekem egyértelmű volt, hogy jó fánál van, de hosszasan méregettem, hogy tényleg a DK-i oldalán van-e a dupla bója. Az állványon ugyanis két bója volt, ami szerintem kitűnő ötlet a távolabbi pontoknál és a a többi bójától is elkülöníthető volt. A térképen látható módon, a szimból utolsó oszlopában jelölték ezt egy 2-es számmal. A 8-as pontnál - mondanom sem kell - baromira nem látszott a kis völgy. A 9-10-nél sok időt töltöttek a versenyzők, én kevésbé, mert itt döbbentem rá, hogy 20 perc csúszásban vagyok. A 9. nehézségét az adta, hogy a jellegfa nem látszott egyáltalán, a 10-es sem volt könnyű. A japán csapat ezt is óvta, a zsüri megállapította, hogy a jó bója valóban 10 cm-rel feljebb volt a dombon, de az óvást elutasította. Nekem gyorsítanom kellett. A következő pont szintén nem látszott jól a sűrű erdőtől, de két bója túl közel volt a töbör "bejáratához", egy pedig szinte a kúpon, a zérón sokat tanakodtam. A 12-esnél csak a legalsó jöhetett szóba, de úgy ítéltem meg, nem délre, inkább DNy-ra van a sziklától, így Z-t nyomtam, hibásan. A 13-as bent az erdőben alig látszott: valami sziklák sejlettek a hegyoldalban, három is, a legfölső kicsit szélesebbnek tűnt - afölött már nem volt bója, pedig a kör közepe oda esett. Legalábbis reméltem, mert korábban úgy hajtottam be a térképet, hogy pont itt egy kissé kikopott. De bejött.
14. pont
A 14-es szemétség volt, bár azt nem tudom, egyeztek-e a feltételek mindenkinek. Az látszott, hogy a rét végében, a nyeregben ott egy szikla és nincs rajta pont; a jó szikla nem látszott, de a bója sem sehol. Hiába léptem, guggoltam, semmi. Aztán már tovább akartam menni z-vel, amikor hirtelen sokkal közelebb, balra az oldalban, bevillant. Olyan érzés volt, mintha akkor rakták volna oda. Az esti értekezleten csúnyán lehurrogták azokat, akik ezt szóvá tették, azzal, hogy ez az elit trailO, az ottani reakciók győztek meg róla, hogy itt valami kellett a fényviszonyokkal legyen. A 15-ösön nem volt túl nehéz a töbör vonalának azonosítása, nekem a 16 is ment kizárásos
15. pont
alapon. Az ezt követő sziklafal jobban látszott. A 18-as völgyecskénél csak a középső bója játszott, mert a fenti az úthoz, a lenti a jellegfához volt túl közel. Persze ez így könnyűnek hangzik, de nem volt az. Az utolsó két pont jelölését elszúrták - és akkor finom voltam. Mindkettőhöz ugyanazt a két bóját gondolták, de ennek ellent mondott a szimból, amely szerint a 19-en két darab egybójás, a 20-on két darab kétbójás egység kellett volna legyen. Ezzel szemben volt mindkét fajtából 1-1. Baromira nem értettem, hol vannak a bóják... Sajnos vagy szerencsére nem volt sok időm ezen agyalni, mert fogytak a másodpercek. Azt láttam, hogy a keresett szikla az orr mögötti hajlatban kell legyen és messzebb visszamenve meg is láttam a sziklát, tehát ez zéró. Távolság, domborzat alapján az utolsó pontnál a bóját a közelebbi gerincre gondoltam, de őszintén szólva a keresett orrot nem láttam sehol, tehát ez is zéró. Beértem végre.. benn hagytam kb 25 másodpercet :)
A célban még ott voltak Annáék, akik a kisbuszra vártak - ugyanis a rendezők nem birtokoltak emelős járművet, így beengedték a saját buszt. Mert a célból kötelező visszaszállítás volt (3 km) az arénába. A rendezők elbújtak sátrakba, így nem tudom, miért ment oly lassan a kiértékelés.
Miksát és Annát 11 ponttal rakták ki - másnapra Miksának termett még egy pont szerencsére. Paralympiai kategóriában hiba nélkül nem ment senki, négyen végeztek egy hibával, Dmitry Kucherenko a legjobb idővel. Pista nagyon jó volt az időmérőn, de sajnos a pályájába hat hiba csúszott, így az 51. helyen állt. Én a két hibámmal, időbüntivel a 27. helyre kerültem. Elég sűrű volt az eleje, hét hibátlan versenyző, közülük Kreso Kerestes a leggyorsabb.

Hát ez volt az első nap. Nehéznek éreztem és nagyon rohanósnak. Aix-be visszatérve a csapat egy része pihent, mi bementünk Chambérybe megnézni a sprint döntőt. Szép a belvárosa és jó hangulat volt, bár a célnak helyet adó terecskén a nézők tizede se fért el.


1 megjegyzés:

  1. Átolvasás után kis korrekció: természetesen nem az uruguayi fiút utáltam, hanem a rajtidőmet...

    VálaszTörlés