2011. augusztus 26., péntek

2. versenynap - La Féclaz / 1.

Azt nem írtam "tegnap", hogy Ádám és Zsolt eredménye lenyűgöző volt a sprinten (15. és 22. hely). Olyan kevés az a 72 mp., amennyit Ádám Hubmanntól kapott...

Szóval szerda. A WTOC 2. versenynapját újra fent a hegyen, La Féclaznál rendezték. A jól kiépített aréna nem csak nekünk, hanem a hosszú-, középtáv döntőnek és a váltónak is helyet adott. A kísérőink is feljöttek velünk. A parkolóból mi nem a célba, hanem rendezői szállítással az elő-elő-rajtból az elő-rajtba mentünk. Nem vicc, volt pre-pre-start, onnan kizötyögtünk, a pre-startba, ott hosszasan várakoztunk, hogy nekiugorhassunk az időmérőknek. Ott volt némi csúszás, mert - ha jól értettem - egy versenyző elkeveredett a parkolóban. Azt nem pontosan értem, miért vártunk rá, hisz előző nap is láttam rajtját lekésett versenyzőt a mezőny végén. Nem zavart nagyon, próbáltam a térképre koncentrálni. Azt játszottam, hogy egyrészt igyekeztem elképzelni a paravánokkal eltakart időmérő területet, másrészt a környékről fejben térképet rajzoltam... 
Aztán csak hívtak és először a csapat-időmérő, majd rögvest utána az egyéni időmérő következett. A TC-k (timed control) ezeken a bebolhásodott, vagy mákos részleteken voltak, de ez a terepen nem volt zavaró. A csapatidőmérőn a két sziklafal "természetesen" nem vált el ilyen élesen, többen is A-t mondtak B helyett (bár ennek a részletes eredményeit nem találtam sehol). Az openes egyéni mérőt nehezebbnek éreztem: a sziklafal közepének belövése se volt egyszerű, végülis a növényzetet, a falat, a domborzatot és a távolságot is nézni kellett szerintem a biztos D válaszhoz. Az orron lévő két bója közül a B túl lent volt, talán a rétszél is derengett, de ezt sokan, menők is, elhibázták (84% és 38% ! a helyes válaszok aránya). Azért mégis koncentrálhattam, mert fogalmam sincs a parás időmérő állomás hol volt, pedig el kellett menjek mellette.
Kis séta után jött a rajt, amit lekéstem az előző kényszerű várakozás miatt. A pálya vonalvezetés egyszerű volt: balra el, forduló, vissza a rajt mellett, majd hosszan a tűző napon :)

Az 1-nél megint jött ez az itt divatos sziklaletörés x része, ami egy tájfutót összezavarna, mert valójában nem a szikla, hanem a lábának az adott irányú részén kell legyen a bója. Szóval bonyolultabbnak hangzik, mint ami. Viszont a sziklák beazonosítása grízes volt. A 2-3-ast megnéztem a kanyarból és továbbmenve az úton a bozót széléhez, sőt a dzsuván is próbáltam átlátni... nem ment. De a megoldás igen, csak nagyon bezavart, hogy a kis dombot jelölő szintvonal nem a legjellemzőbb magasságba jutott, másképp nézett ki. A 3-as orránál pedig nem lehetett a szintvonalra építeni, mert a jó bója sokkal alacsonyabban lévőnek tűnt - de a bokortól, letöréstől való távolság meggyőzőtt. Elég sokáig időztem itt, de hiába szerettem volna rohanni, a 4-es pont is feltartóztatott. Az okozta a problémámat, hogy a kör közepe kb. 1 mm-re volt a bokor szélétől, de ezen a szinten a vonalzó már nem elég pontos. A terepen az esélyes bója kb. 2-2,5 méterre lehetett, de az útról nem látszott a bokor keleti fele. Nem éreztem, hogy tuti, de végül nem mondtam Z-t. Mellesleg ezen a VB-n nem lehetett annyira a 'z is allways clear'-t mantrázni, mert sokkal lazábban kezelték. 5 - a kis völgy szépen megvolt, egy bója a felső végénél, egy szinte kicsúszva alul... ez Z, ez Z, dübörgött bennem. Azért még benéztem vagy hatszor az erdőszéli jellegfákhoz, és maradtam a sugallatnál. A 6-oson a növényzet beazonosítása nem volt vészesen nehéz, hogy valóban a Ny-i és nem az ÉNy-i oldalán van a bója, azon elméláztam kissé.
Elsétáltam - na jó, rohantam - a rajt mellett, és jött a 7-11-es blokk. Látszott öt céltárgy a töbörben és az oldalban. A töbör északi részét gyorsan eldöntöttem (néztem a szintvonal találkozását a környező növényzeti elemekkel), a 8-as is könnyen ment, de a 9! Annak a rohadék hullám-alakú falnak egyszerűen nem bírtam észlelni a valóságban a vonalát. A keleti ív nem látszott - gondolom, épp ezért választották ezt a pontnak. Végül sok mászkálás és távolba nézés után úgy döntöttem, hogy az a homorú ív, amit látok, csak a szikla nyugati része lehet, így az annak végénél lévő bója nem lehet okés. Következett a völgy/felső és völgy/alsó (10, 11). Előbbinél azt kellett eldöntenem, hogy két bója közül melyik van annyival a bokortól feljebb, amit én szeretnék; utóbbinál a z volt a kérdés, mert a déli bója szinte a bokornál volt, így kilőtte magát.
Újabb időbehozó rohanás, Fru szuszog-liheg :)
12-13. pont

Szerencsére a következő pontoknál egyensúlyba került a versenyidő, mivel a 12-13-as háznyi méretű zérók voltak. Meg is nézem, elhibázta-e valaki... nem, 100%. Hamarosan jött egy erős lejtő és az ehhez kapcsolt speciális szabály, azon kívül, hogy nagyon szimpatikus PC-elem, még a feladatot is megnehezítette. Mert úgy sejtem, nem csak én nem kapcsoltam a szalag átlépésekor, hogy itt bizony nem lehet majd visszasétálni. A kb. 50-60 méteres szakaszt nagy sietve megtettem és pár méterrel a vége-szalag előtt döbbentem rá, hogy EZ AZ amit az értekezleten mondtak, itt nem lehet visszafelé haladni a kerekesekkel szembeni fair verseny miatt. Így egy picivel jobb rálátásom volt, mint a lentieknek, de vonalból nem tudtam benézni a fákat. Előtte persze nézelődtem, így memo-tárcsa visszateker és biztos voltam benne, hogy jó vonalban volt az egyik bója. Lejjebb megnéztem, középen van-e és szúrtam is a C-t. Aztán megint bozótosok helyretétele jött, amit könnyűnek találtam. A 16-on az volt a szemétség,
15-16. pont
amit ti is megnézhettek a megoldótérképen, hogy a bal szélső bóják egy vonalban voltak szinte és csak pontosan a nézőponton állva ugrott át a jó bója B-ről A helyre. (Illetve bejátszott egy alaklélektani momentum is, hogy az ember agyának kedvesebb a félköríves elrendezés, ahol a centrumban lévő objektum van távolabb és a szélek közelebben. Az itt lévő U alakzat, ráadásul mindenféle bokorral megzavarva kifejezetten kellemetlen volt nekem. Na jó, ez nem tudományos tény, csak szerintem.)
17. pont
A 17-eshez egész közel lehetett menni, de sehonnan nem látszott a kis völgy, inkább árok alja, mélysége - így a benne ülő bójáról se volt fix, hogy az alján van, bár amúgy jó helyen volt. (A két lejjebbi bójáról korábbról, a nyeregből látszott, hogy az ösvényen vannak, lentről már nem.)
18-19. pont
Mindjárt itt a cél, fogy az idő. A 18-19-es huplijai percekig identitás-válságban voltak nálam, a bal szélső kivételével összekeveredtek. Aztán szerencsére "megjavultak", mert különben bődületes marhaság került volna a kartonomra. Előbb a 19-ről döntöttem el, hogy az egy valószínű bója jó helyen van nagyjából és talán nem Z. Aztán, mikor az összes fa és sok szikla helyét feltérképeztem, döntöttem a 18-ról is. A 20-asra még volt pár percem, örültem is, hogy milyen jól ment az időbeosztás, de olyan izgalmas volt, hogy izgis lett a beérkezésem is. Itt is csak egy esélyes volt (ezt a stílust nagyon kedvelték a franciák), de az szinte jó helyen. Mire biztos lettem benne, hogy a jó szikla nem látható a rétről, addigra eltelt az idő, ránéztem az órára és 9 másodpercem maradt. Szívinfarktust kapni nem volt időm, beugrottam az ott elhelyezett célba és örültem annak az alszabálynak, hogy itt nem mérnek mp-et, csak egész perceket. Így a 111 perc 54 másodperces időmmel befértem a 111 perces limitbe :)
A célban ott találtam az egyik mikroszkópikus árnyékban a csapatot, a másikban kis családomat. Nem akartuk az idegeinket eredmény-várással borzolni, ezért elsétáltunk az arénába, végigmentünk a gyerekeknek kirakott labirintuson, megnéztük a tájfutó medvéket, festett teheneket, fajátékokat, és felszerelés-árusokat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése