2011. augusztus 30., kedd

La Féclaz / 2.

Ott hagytam abba a mesét, hogy inkább a nézőknek szánt szolgáltatásokat használtuk az eredményekre várakozás helyett. Mire visszamentünk, kb. 90%-os feldolgozottsággal kinn lógtak a táblácskák - és a csapattársak gratuláltak nekem... Tehát nem lett nagyon rossz az eredményem. Megint sikerült hiba nélkül teljesíteni a feladatot, pályafutásom alatt harmadszor (másodszor világversenyen). Ez király érzés! Mivel a tegnapi sok jó eredmény után, ma ez csak Laurinak és nekem ment, jóval előrébb kerültem összetettben - a 6. helyre.
Miksának is jól ment ezen a napon, 17 pontot ért el, jó idővel (49 mp). Hibátlan versenyző nem volt, a legjobb 21 ponttal Soren Saxthorp lett Dániából. Összetettben Miksa feljött a 26. helyre, ami igazán szép siker; Anna kiegyenlített versenyzéssel (mindkét nap 11 pont) a 31. helyen végzett. Pista két napi 16 pontos futással összességében maradt az 51. helyen.

Délután követtük a hosszútáv eseményeit. Eszméletlen nehéz lehetett ez a terep, a kivetítően a GPS útvonalakon látszott, némelyek elképesztően nagy hibákat vétettek. A viadal végeztével odagyűltünk az eredményhirdetéshez, és bár a bulletin szerint csak az első három helyezettet akarták hirdetni, végül rám is raktak egy 6-os számot. A rendezők ezen a részen nem álltak a helyzet magaslatán, hol így, hol úgy állítottak minket sorba, az egyik díjazottat csak nagy nehezen kerítették elő a csapattársai... vártunk sokat. Aztán kivonultunk a pódiumra és újfent megállapítottam, hogy én ezt nem szeretem. Igyekeztem értelmes fejet vágni, ennyire telt:

Kettős finn győzelem született - Lauri Kontkanen  (össz. 43 pont a 44-ből) és Antti Russanen révén. A horvát Ivo Tisljar is összesen egy hibát gyűjtött. Utánuk a két versenynapon két hibát összeszedők következtek: Tomas Lestinsky Csehországból, Haruo Kimura Japánból és Biró Fruzsi Magyarországról. 

Paralympiai kategóriában az orosz Kucherenko gyengébb 10. helye ellenére összetettben győzött első napi győzelme után, a dán Saxtorph pont fordítva, 10. és 1. helye okán második lett, a harmadik helyre Inga Gunnarsson jött fel. A hatban még két svéd és a tavalyi pályakitűző norvég Arne Ask kapott helyet.
 
A csapatverseny az elkülönített időmérő pontok miatt az egyénitől kicsit eltérő eredmények alapján számolódott és mondhatjuk, hogy a papírforma érvényesült. A finnek győztek (1, 2, 7. helyezés egyéniben), az egyéniben nem dobogós norvégok lettek a másodikok (5, 14, 31), a dobogóra még a svédek (4, 11, 12) fértek fel. Utóbbiak kis taktikai hibát is vétettek, mert végül nem a csapatba jelölt tagok szerepeltek a legjobban. Aztán következtek a britek, dánok és a japán csapat. Mi a 11. helyen végeztünk, így nem lett egyszámjegyű a helyezésünk, de a csapat szereplését sikeresnek éreztük.
Szerdán este bőséges vacsorát és finom borokat kaptunk a banketten, és megtekinthettük az ünnepi IOF50 videót.




 

2011. augusztus 26., péntek

2. versenynap - La Féclaz / 1.

Azt nem írtam "tegnap", hogy Ádám és Zsolt eredménye lenyűgöző volt a sprinten (15. és 22. hely). Olyan kevés az a 72 mp., amennyit Ádám Hubmanntól kapott...

Szóval szerda. A WTOC 2. versenynapját újra fent a hegyen, La Féclaznál rendezték. A jól kiépített aréna nem csak nekünk, hanem a hosszú-, középtáv döntőnek és a váltónak is helyet adott. A kísérőink is feljöttek velünk. A parkolóból mi nem a célba, hanem rendezői szállítással az elő-elő-rajtból az elő-rajtba mentünk. Nem vicc, volt pre-pre-start, onnan kizötyögtünk, a pre-startba, ott hosszasan várakoztunk, hogy nekiugorhassunk az időmérőknek. Ott volt némi csúszás, mert - ha jól értettem - egy versenyző elkeveredett a parkolóban. Azt nem pontosan értem, miért vártunk rá, hisz előző nap is láttam rajtját lekésett versenyzőt a mezőny végén. Nem zavart nagyon, próbáltam a térképre koncentrálni. Azt játszottam, hogy egyrészt igyekeztem elképzelni a paravánokkal eltakart időmérő területet, másrészt a környékről fejben térképet rajzoltam... 
Aztán csak hívtak és először a csapat-időmérő, majd rögvest utána az egyéni időmérő következett. A TC-k (timed control) ezeken a bebolhásodott, vagy mákos részleteken voltak, de ez a terepen nem volt zavaró. A csapatidőmérőn a két sziklafal "természetesen" nem vált el ilyen élesen, többen is A-t mondtak B helyett (bár ennek a részletes eredményeit nem találtam sehol). Az openes egyéni mérőt nehezebbnek éreztem: a sziklafal közepének belövése se volt egyszerű, végülis a növényzetet, a falat, a domborzatot és a távolságot is nézni kellett szerintem a biztos D válaszhoz. Az orron lévő két bója közül a B túl lent volt, talán a rétszél is derengett, de ezt sokan, menők is, elhibázták (84% és 38% ! a helyes válaszok aránya). Azért mégis koncentrálhattam, mert fogalmam sincs a parás időmérő állomás hol volt, pedig el kellett menjek mellette.
Kis séta után jött a rajt, amit lekéstem az előző kényszerű várakozás miatt. A pálya vonalvezetés egyszerű volt: balra el, forduló, vissza a rajt mellett, majd hosszan a tűző napon :)

Az 1-nél megint jött ez az itt divatos sziklaletörés x része, ami egy tájfutót összezavarna, mert valójában nem a szikla, hanem a lábának az adott irányú részén kell legyen a bója. Szóval bonyolultabbnak hangzik, mint ami. Viszont a sziklák beazonosítása grízes volt. A 2-3-ast megnéztem a kanyarból és továbbmenve az úton a bozót széléhez, sőt a dzsuván is próbáltam átlátni... nem ment. De a megoldás igen, csak nagyon bezavart, hogy a kis dombot jelölő szintvonal nem a legjellemzőbb magasságba jutott, másképp nézett ki. A 3-as orránál pedig nem lehetett a szintvonalra építeni, mert a jó bója sokkal alacsonyabban lévőnek tűnt - de a bokortól, letöréstől való távolság meggyőzőtt. Elég sokáig időztem itt, de hiába szerettem volna rohanni, a 4-es pont is feltartóztatott. Az okozta a problémámat, hogy a kör közepe kb. 1 mm-re volt a bokor szélétől, de ezen a szinten a vonalzó már nem elég pontos. A terepen az esélyes bója kb. 2-2,5 méterre lehetett, de az útról nem látszott a bokor keleti fele. Nem éreztem, hogy tuti, de végül nem mondtam Z-t. Mellesleg ezen a VB-n nem lehetett annyira a 'z is allways clear'-t mantrázni, mert sokkal lazábban kezelték. 5 - a kis völgy szépen megvolt, egy bója a felső végénél, egy szinte kicsúszva alul... ez Z, ez Z, dübörgött bennem. Azért még benéztem vagy hatszor az erdőszéli jellegfákhoz, és maradtam a sugallatnál. A 6-oson a növényzet beazonosítása nem volt vészesen nehéz, hogy valóban a Ny-i és nem az ÉNy-i oldalán van a bója, azon elméláztam kissé.
Elsétáltam - na jó, rohantam - a rajt mellett, és jött a 7-11-es blokk. Látszott öt céltárgy a töbörben és az oldalban. A töbör északi részét gyorsan eldöntöttem (néztem a szintvonal találkozását a környező növényzeti elemekkel), a 8-as is könnyen ment, de a 9! Annak a rohadék hullám-alakú falnak egyszerűen nem bírtam észlelni a valóságban a vonalát. A keleti ív nem látszott - gondolom, épp ezért választották ezt a pontnak. Végül sok mászkálás és távolba nézés után úgy döntöttem, hogy az a homorú ív, amit látok, csak a szikla nyugati része lehet, így az annak végénél lévő bója nem lehet okés. Következett a völgy/felső és völgy/alsó (10, 11). Előbbinél azt kellett eldöntenem, hogy két bója közül melyik van annyival a bokortól feljebb, amit én szeretnék; utóbbinál a z volt a kérdés, mert a déli bója szinte a bokornál volt, így kilőtte magát.
Újabb időbehozó rohanás, Fru szuszog-liheg :)
12-13. pont

Szerencsére a következő pontoknál egyensúlyba került a versenyidő, mivel a 12-13-as háznyi méretű zérók voltak. Meg is nézem, elhibázta-e valaki... nem, 100%. Hamarosan jött egy erős lejtő és az ehhez kapcsolt speciális szabály, azon kívül, hogy nagyon szimpatikus PC-elem, még a feladatot is megnehezítette. Mert úgy sejtem, nem csak én nem kapcsoltam a szalag átlépésekor, hogy itt bizony nem lehet majd visszasétálni. A kb. 50-60 méteres szakaszt nagy sietve megtettem és pár méterrel a vége-szalag előtt döbbentem rá, hogy EZ AZ amit az értekezleten mondtak, itt nem lehet visszafelé haladni a kerekesekkel szembeni fair verseny miatt. Így egy picivel jobb rálátásom volt, mint a lentieknek, de vonalból nem tudtam benézni a fákat. Előtte persze nézelődtem, így memo-tárcsa visszateker és biztos voltam benne, hogy jó vonalban volt az egyik bója. Lejjebb megnéztem, középen van-e és szúrtam is a C-t. Aztán megint bozótosok helyretétele jött, amit könnyűnek találtam. A 16-on az volt a szemétség,
15-16. pont
amit ti is megnézhettek a megoldótérképen, hogy a bal szélső bóják egy vonalban voltak szinte és csak pontosan a nézőponton állva ugrott át a jó bója B-ről A helyre. (Illetve bejátszott egy alaklélektani momentum is, hogy az ember agyának kedvesebb a félköríves elrendezés, ahol a centrumban lévő objektum van távolabb és a szélek közelebben. Az itt lévő U alakzat, ráadásul mindenféle bokorral megzavarva kifejezetten kellemetlen volt nekem. Na jó, ez nem tudományos tény, csak szerintem.)
17. pont
A 17-eshez egész közel lehetett menni, de sehonnan nem látszott a kis völgy, inkább árok alja, mélysége - így a benne ülő bójáról se volt fix, hogy az alján van, bár amúgy jó helyen volt. (A két lejjebbi bójáról korábbról, a nyeregből látszott, hogy az ösvényen vannak, lentről már nem.)
18-19. pont
Mindjárt itt a cél, fogy az idő. A 18-19-es huplijai percekig identitás-válságban voltak nálam, a bal szélső kivételével összekeveredtek. Aztán szerencsére "megjavultak", mert különben bődületes marhaság került volna a kartonomra. Előbb a 19-ről döntöttem el, hogy az egy valószínű bója jó helyen van nagyjából és talán nem Z. Aztán, mikor az összes fa és sok szikla helyét feltérképeztem, döntöttem a 18-ról is. A 20-asra még volt pár percem, örültem is, hogy milyen jól ment az időbeosztás, de olyan izgalmas volt, hogy izgis lett a beérkezésem is. Itt is csak egy esélyes volt (ezt a stílust nagyon kedvelték a franciák), de az szinte jó helyen. Mire biztos lettem benne, hogy a jó szikla nem látható a rétről, addigra eltelt az idő, ránéztem az órára és 9 másodpercem maradt. Szívinfarktust kapni nem volt időm, beugrottam az ott elhelyezett célba és örültem annak az alszabálynak, hogy itt nem mérnek mp-et, csak egész perceket. Így a 111 perc 54 másodperces időmmel befértem a 111 perces limitbe :)
A célban ott találtam az egyik mikroszkópikus árnyékban a csapatot, a másikban kis családomat. Nem akartuk az idegeinket eredmény-várással borzolni, ezért elsétáltunk az arénába, végigmentünk a gyerekeknek kirakott labirintuson, megnéztük a tájfutó medvéket, festett teheneket, fajátékokat, és felszerelés-árusokat.


2011. augusztus 24., szerda

Aix-Les-Bains madártávlatból 2.

A címet még nem magyaráztam: a versenyek mind fent voltak a várostól 20-30 km autóútra a Le Revard természetvédelmi területen, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Bourget tóra és a városra. Persze csak ha jó helyre álltunk, pl. a Revard kilátóhelyre vagy a La Féclaz feletti lanovkával megközelíthető hegyre.

Kedden, amíg Aix-ben zajlott a sprint selejtező, mi felhúztunk Saint Francois de Salle-ba/hoz/ra - ahonnan az előző napi sátortábor és cél már levonult. Egy kilométert kellett sétálni az előrajtba, ahová rajtidő előtt húsz perccel kellett kiérni. Onnan jött az időmérő, majd maga a pálya (1700 /20+2). Érdemes volt kétszer rákérdezni a kísérőkre, így érkezéskor rögtön odaugrottak Miksához és Annához. Anna az előző napi tereptől ijedt meg kissé és kért segítséget, Miksának amúgy is kértünk, de még ezzel együtt is sokat kínlódott a köves-göröngyös úton való haladással.
Utolsó előttiként rajtoltam, utánam csak egy uruguayi srác, és mondhatom, utáltam. Frusztrált, hogy egyedül voltam, késésben éreztem magam végig (mert úgy is volt) és ráadásul még alig távolodtam el a rajttól, amikor egy hangos horda indult el a mezőny után, edzők, VIP tagok. Szerencsére hamarosan megállították őket, így nem értek utol. Még az időmérőn is ért egy kellemetlen élmény, de ez nem hőbörgés, csak tapasztalat; az időmérőre határozottan tereltek, nem volt idő felmérni a terepet, nagyon helyesen. Így viszont azt sem észleltem, hogy a sátor mögött rögvest ott várakoznak a rajtnál a versenyzők. Egyszerűen nem érzékeltem, hogy ott a rajt. Viszont a rajtnál egy elég hangos rajtóra volt elhelyezve (tök feleslegesen). Nem tudták, nem is lehetett az időmérőn arra az órára figyelni. Így mikor leültem és megkaptam a térképeket, kb. 20-25 mp után jó hangosan becsipogott az óra, én meg megijedtem, hogy lejárt az időm, és benyögtem azt a betüt, ahol éppen tartottam a gondolkodásban. Lököttség, hiszen nincs óra és a teljes idő lejárta előtt szólnak csak, annyi meg nem telhetett el... addigra nagyjából helyretettem a bójákat, kizártam hármat és a maradék kettő távolságán agyaltam. Ez van. Ismeritek azt az érzést, hogy rögtön a kimondás után rájöttem a hibára, de már nem volt mit tenni, a másik feladat gyorsan megvolt. Zavaromat mutatja, hogy nem is Charlie-t mondtam, hanem C-t, azt hiszem.
3. pont
Az első két ponton vállaltam némi rizikót, mert a biztosnak vélt 1-es bóját felhasználtam a 2-es megoldásához, de bejött. A 3. nagyon szép zéró volt, a távolság miatt is ezt mondtam volna, de a pont alatti keresztútra besétálva látszott a valódi kúp is - persze bója nélkül. A 4. pontot több vonallal mértem be, nekem stimmelt, bár a japánok megóvták (elutasítva). Ezután jött az előre vázolt rész, ahol le lehetett menni a fűre a kordonig és onnan rá lehetett látni a töbör alján lévő kúpokra (5-6.) és a hegyoldalban lévő pontokra (7-8.).
7-8. pont
A kúpok azért cselesek voltak, mert nem mindegyik látszott egyformán, némelyik köves volt, másik füves és az egyik (6) töltéssel kombinált. Pistát megzavarta, hogy nem a kúp tetején volt a bója. A hetesnél nekem egyértelmű volt, hogy jó fánál van, de hosszasan méregettem, hogy tényleg a DK-i oldalán van-e a dupla bója. Az állványon ugyanis két bója volt, ami szerintem kitűnő ötlet a távolabbi pontoknál és a a többi bójától is elkülöníthető volt. A térképen látható módon, a szimból utolsó oszlopában jelölték ezt egy 2-es számmal. A 8-as pontnál - mondanom sem kell - baromira nem látszott a kis völgy. A 9-10-nél sok időt töltöttek a versenyzők, én kevésbé, mert itt döbbentem rá, hogy 20 perc csúszásban vagyok. A 9. nehézségét az adta, hogy a jellegfa nem látszott egyáltalán, a 10-es sem volt könnyű. A japán csapat ezt is óvta, a zsüri megállapította, hogy a jó bója valóban 10 cm-rel feljebb volt a dombon, de az óvást elutasította. Nekem gyorsítanom kellett. A következő pont szintén nem látszott jól a sűrű erdőtől, de két bója túl közel volt a töbör "bejáratához", egy pedig szinte a kúpon, a zérón sokat tanakodtam. A 12-esnél csak a legalsó jöhetett szóba, de úgy ítéltem meg, nem délre, inkább DNy-ra van a sziklától, így Z-t nyomtam, hibásan. A 13-as bent az erdőben alig látszott: valami sziklák sejlettek a hegyoldalban, három is, a legfölső kicsit szélesebbnek tűnt - afölött már nem volt bója, pedig a kör közepe oda esett. Legalábbis reméltem, mert korábban úgy hajtottam be a térképet, hogy pont itt egy kissé kikopott. De bejött.
14. pont
A 14-es szemétség volt, bár azt nem tudom, egyeztek-e a feltételek mindenkinek. Az látszott, hogy a rét végében, a nyeregben ott egy szikla és nincs rajta pont; a jó szikla nem látszott, de a bója sem sehol. Hiába léptem, guggoltam, semmi. Aztán már tovább akartam menni z-vel, amikor hirtelen sokkal közelebb, balra az oldalban, bevillant. Olyan érzés volt, mintha akkor rakták volna oda. Az esti értekezleten csúnyán lehurrogták azokat, akik ezt szóvá tették, azzal, hogy ez az elit trailO, az ottani reakciók győztek meg róla, hogy itt valami kellett a fényviszonyokkal legyen. A 15-ösön nem volt túl nehéz a töbör vonalának azonosítása, nekem a 16 is ment kizárásos
15. pont
alapon. Az ezt követő sziklafal jobban látszott. A 18-as völgyecskénél csak a középső bója játszott, mert a fenti az úthoz, a lenti a jellegfához volt túl közel. Persze ez így könnyűnek hangzik, de nem volt az. Az utolsó két pont jelölését elszúrták - és akkor finom voltam. Mindkettőhöz ugyanazt a két bóját gondolták, de ennek ellent mondott a szimból, amely szerint a 19-en két darab egybójás, a 20-on két darab kétbójás egység kellett volna legyen. Ezzel szemben volt mindkét fajtából 1-1. Baromira nem értettem, hol vannak a bóják... Sajnos vagy szerencsére nem volt sok időm ezen agyalni, mert fogytak a másodpercek. Azt láttam, hogy a keresett szikla az orr mögötti hajlatban kell legyen és messzebb visszamenve meg is láttam a sziklát, tehát ez zéró. Távolság, domborzat alapján az utolsó pontnál a bóját a közelebbi gerincre gondoltam, de őszintén szólva a keresett orrot nem láttam sehol, tehát ez is zéró. Beértem végre.. benn hagytam kb 25 másodpercet :)
A célban még ott voltak Annáék, akik a kisbuszra vártak - ugyanis a rendezők nem birtokoltak emelős járművet, így beengedték a saját buszt. Mert a célból kötelező visszaszállítás volt (3 km) az arénába. A rendezők elbújtak sátrakba, így nem tudom, miért ment oly lassan a kiértékelés.
Miksát és Annát 11 ponttal rakták ki - másnapra Miksának termett még egy pont szerencsére. Paralympiai kategóriában hiba nélkül nem ment senki, négyen végeztek egy hibával, Dmitry Kucherenko a legjobb idővel. Pista nagyon jó volt az időmérőn, de sajnos a pályájába hat hiba csúszott, így az 51. helyen állt. Én a két hibámmal, időbüntivel a 27. helyre kerültem. Elég sűrű volt az eleje, hét hibátlan versenyző, közülük Kreso Kerestes a leggyorsabb.

Hát ez volt az első nap. Nehéznek éreztem és nagyon rohanósnak. Aix-be visszatérve a csapat egy része pihent, mi bementünk Chambérybe megnézni a sprint döntőt. Szép a belvárosa és jó hangulat volt, bár a célnak helyet adó terecskén a nézők tizede se fért el.


Aix-Les-Bains madártávlatból

Sikeres világbajnokságon vagyunk túl, én legalábbis így érzem csapatvezetőként. Túléltük az utazást, a sűrű programot, jól debütáltak az újoncok, kedvesek és segítőkészek voltak a kísérőink, jó volt a rendezés és születtek szép eredmények. Kicsit bővebben:

Kényszer szülte a három autóval való utazást, ami viszont igen megdrágította a költségeket, és az 1350 km egyhuzamban levezetése sem volt a legjobb döntés. Utóbbi nem lett volna olyan szörnyű, ha Salzburg előtt és a német határtól Münchenig nem állt volna be az autópálya. Ott mindig ez van??? Sosem bírtam jól a várakozást. Pista rendben érkezett, de Péterék a kisbusszal műszaki hiba miatt késve indultak, Münchennél elfogyott a cérnájuk és pár órát pihentek éjjel, így hétfő reggel értek Aixbe. Meglehetősen nyúzottan. Ami még borzolta az idegeimet, hogy még akkorra se volt megfelelő akadálymentes szoba Miksáéknak, ugyanis az előre leegyeztetett szállást a hostel egy emeletes ággyal gondolta kipipálni. Segítőkészek voltak, megoldották, de azért mégis. A reggelinek csúfolt valami a legrosszabb volt, amit valaha láttam: az italgépekből mindenhol folyt a kakaó, gyenge bagett és lekvár volt a kínálat. A zsúfolt szálló kb. 100 vendégére egy kicsi konyha és hűtő jutott, főzni nemigen tudtunk.
Némi pihenőt akartunk adni a MEREK-eseknek (tömören így hívhatjuk Miksát, Annát, Pétert és Tündét, akik mind kötődnek így-úgy a Mozgássérült Emberek Rehab. Központjához, ahonnan a kisbuszt is kapták támogatásképpen), ezért kis családommal felmentünk a hegyre, hátha tudnak indulni a kísérőversenyen. Elég sokáig kanyarogtunk, így nevezni már nem tudtak, de néhány pontra kimentek, csak hogy megállapítsák: itt bizony a talaj szinte járhatatlanul köves és göröngyös.
A terepbemutató Le Revardhoz közel volt, 13 pontos + 4 időmérős pályával. Hasznos tapasztalatot adott, kár, hogy nem tudtunk hosszabban időzni rajta. Mivel a sprint kivételével minden döntő ezen a terepen zajlott később, ezért szigorúan tilos volt fotózni - ezért nem mutatom meg a nem elkészített nemlétező fotókat a pontokról. Sajnos a versenypályákról még ennyi képem sincs, mert ott is tilos volt fotózni. Na jó, egyet azért ideillesztek, de nem mondom meg, hol készült :)

Hosszas elemzést nem érdemel, a 2. pont szvsz fél méterrel el volt rakva (egyszerűen nem félúton volt a jelleghatár és a fa között), a 8-as nehéz volt - ebben a kis távolságbecslős völgyben beraktak egy Z-t, hát nem gondoltam. Az esti értekezleten a többség a 6-oson volt fennakadva, ahol persze nem látszott a szikla az erdőben, de az igen, hogy a bója nem a jellegfánál van. Még egy időmérőt is benéztem, a TC3-t, mert nem az erdő belső sarkára, hanem a rétére tippeltem.
Amúgy a TOM-okat (csapatvezetői értekezletek esténként) szerencsére az érthetően és lassan beszélő Owe Fredholm ellenőrzőbíró tartotta, akinek a stílusát amúgy is bírom.

Este még részt vettünk a megnyitón, amin szerintem jó volt, hogy Aix sétálóutcáján kellett hosszan vonulni, de kevésbé kellemes a hosszas beszédeket hallgatni a tűző napon. Szerencsére volt a közelben szökőkút Sárinak és fagyizó a nagyoknak... Most sikerült teljes létszámban felvonulni, az Hongrie táblát alig bíró kicsi lány mögött. És felvettük a VB-re készült gyönyörű Siven felsőnket :)




Bajnoki pontverseny végeredmény



Szerintem így végződött a bajnoki pontverseny 2011-ben, de most már óvatos vagyok - úgyhogy ez nem hivatalos eredmény:

1. ZTC 71 pont
2. BEAC 47,5
3. Spari 22
4. VBT 20,5
5. BBB 8
6. PSE 6
7. KOS 5
8-10. DTC, ARA, DIS 3
11. TTE 2
12. MOM 1

Eszerint a korábban vezető BEAC-ot beelőzték a zalaiak, a csapatbajnokságon kicsinyke 46 pontot gyűjtve számos (8?) csapatukkal. Jó hajrá volt, fiúk-lányok, gratulálok!