2011. július 28., csütörtök

Balaton kupa

Kissé megkésve teszem közzé a hó eleji verseny élményeit, de több mint egy hétig nem volt netem, ami esetemben felér egy katasztrófával. Arról nem is beszélve, mit kínlódtam a helyreállításon és hányszor hallgattam meg az ügyfélszolgálatok idegesítő menüjét...

A VBT szervezte Balaton Kupát jó előre kinéztük magunknak, mert rögtön a Szenior VB után, szinte útba esett, nyaralásnak is felfogható és egy halom kiegészítő számmal kecsegtetett. Az más kérdés, hogy ezeket fizikai korlátaink és a pokoli hőség miatt végül feladni / lemondani kényszerültünk. Péntek este Füreden városi futás, kellemesen rövidke pályával. Utána a <nagyon> ideiglenes kemping elfoglalása, ami kellemes hely volt, de azért a mosdó kicsit hiányzott. Szombaton az öre…, nem, bocsánat, anyukám és nagybátyám becsülettel teljesítettek 5 futamot a Balatonfüred feletti Nagymezőn, úgymint hagyományos pálya, trailO, folyamatos váltó (ahol egymást kerülgették) és este a csopaki strandon sörváltóztak. Kvázi versenyen kívül, mert habár a futást és a sört külön-külön szeretik, de az együttes hatást nem akarták átélni. Iszonyú meleg volt napközben a Nagymezőn, jó, tudom, hogy ezen júliusban nem kéne fennakadni, de akkor is… Azért én is végigmásztam az N35 pályáján és aztán jött a trailO. Mindjárt ismertetem a pályát, csak még hozzáteszem a vasárnapi eseményeket: Tihanyban, új térképen, kezelhető mennyiségű turistával újra N35 nekem, majd kipróbáltuk a rókavadászatot. Miután az első pontot teljesen körbejártuk eredménytelenül, rájöttem, hogy ezen a kütyün az 1 a legnagyobb hangerő, a 9 a legkisebb, csak megleltük a pontot. De tovább nem bírtunk menni Dorkával, és a kedvelt mobilO-ról is lemondtunk. A hőséget némiképp enyhítette a fagyi, amivel anyukám aznapi szülinapját megünnepeltük. Az eredményhirdetésen kaptunk egy rakat csipszet a szponzor jóvoltából, ha jól rémlik, mind álltunk dobogón. Még az a döbbenet is ért, hogy a prológon 3. lettem – még nem láttam az eredményeket, gondolom, csak hárman indultunk :)

A trailO pályát Hites Viktor 8+2 pontosra tervezte, ha valaki csak emiatt jött pl. Debrecenből, annak rövidnek tűnhetett. Nekem bőven elég volt ennyi a napon.
Két időmérővel indultunk, de a térképrészlet nincs meg és már nem emlékszem pontosan, melyik bóják voltak. Mindenesetre nem éreztem túl nehéznek beazonosítani a bokrokat és jelleghatárokat.

1. Kb. 90 méterre kellett ellátni. Ha megvolt az elkülönülő bokorfolt, akkor a jelleghatár beazonosítása sem volt nehéz.
2. Sajnos a képen nem látszanak az érintett bokrok, melyek közében állt a pont. Kis sétával az egyértelművé vált, hogy a hátsó (délebbi) három bója van csak vonalban, felezéssel kijött a megfelelő, a középső.

3. A helyszínen sem látszott jól a nézőpontból, ahogy a képen sem, a két darabos bokor-flotta. Mindkettő déli csücskén és keleti oldalának közepén volt bója. A közeli A bója nem játszott. A bokor kiválasztása könnyen ment, kicsit tanakodtam azon, hogy tényleg a közepén van-e a bója, mert inkább 2/3-nak látszott az útról, de a régi jelszóra hallgattam, miszerint ’Z allways clear’.
4. Ez bizonyult a leginkább vitatott pontnak. Én is sokat gyötrődtem rajta, mert sajnos a kör közepe éppen a bozót és a ligetes határára esett, és ez nem volt tökéletesen ábrázolva. Vagy legalábbis az útról úgy látszott, a D van inkább a bozót sarkánál. Viszont minden más mérés – az útelágazásból, a réten lévő fa mögül, a tisztás sréhen húzódó nyugati szélétől – az előbbi bóját hozta ki.
5. Hosszú ideig úgy álltam a tisztás szélén, hogy azt hittem, bal kézre a elnyúlt négyszög alakú tisztást látom (a három összeérő tisztás közül a középsőt)… aztán némi ténfergés után rájöttem, hogy az délebbre van és szinte teljesen be van nőve. Így hirtelen helyére került a növényzet, és világossá vált, hogy a keresett jelleghatár-sarok a D és E bóják között van. Az előbbi tűnt jobbnak, de egyértelműen a réten állt, nem a bokor szélén (fa esetén zűrösebb lett volna a döntés). Így meglett az első Z pont.
6. Aztán a második... Kár, hogy a fotón nem látszik az út. A három bója ölelte fa az úttól kb. 8-10 méterre volt. A keresett bokornak 30 méternyire kellett lennie – volt is ott beljebb valami olyasféle, nem látszott jól. De a válasz a terepen egyértelmű volt - kivéve, ha a versenyző nem nézte a térképen a távolságot.
7. Jó ötlet volt ez is. A négy jellegfa hat lehetséges közéből négyben volt bója. Ha megvolt a keresett két fa (nyugati jellegfaköz), akkor könnyen belátható volt, hogy jó vonalban van, az úton sétálva kimérhető, hogy jó a távolság. (A képen csak a két középső fa látszik, az É-i és a DK-i.)

8. Ez a pont nem tetszett igazán – rosszul látszott, főleg székből szerintem, és az út se volt nagyon határozott. Azért irányméréssel be lehetett lőni a két lehetséges bóját és érzésre a legszélső volt jó helyen. Ahhoz túl fáradt voltam, hogy Z-n gondolkodjak.

A pálya színvonala nekem kellemes csalódás volt, az eredménytől függetlenül pozitív véleménnyel értem a célba. Aztán kiderült, hogy sikerült hibátlanul teljesíteni, ami nagy (és ritka) öröm nekem.

2 megjegyzés:

  1. Felkerültek a verseny honlapjára az eredmények: http://balatonkupa.gocsejtajfutas.hu/eredmenyek/

    VálaszTörlés