2011. június 19., vasárnap

TempO és Éjszakai TrailO Bajnokság személyes beszámoló

Túléltük. Jól sikerült, szerintem. Bevallom, nem éreztem kellőképpen összeszedettnek magam. Nekem kellett volna a rendezőket irányítani, de néha teljesen elvesztettem a fonalat... Ennyit a szubjektív nyavalygásból. Szerencsére a többiek, Mihókék, a BEAC-os klubtársak és a családom tagjai mindig ott voltak, köszönöm nekik a sok-sok segítséget. Amúgy nagyon jó volt újra találkozni azokkal, akiknek belefért az idejükbe és a földrajzi hatósugarukba az esemény meglátogatása.

Versenyzőként hálás vagyok a pályakitűzőnek, mert abban a luxusban volt részem, hogy a szervezés mellett indulhattam is. Kár lett volna kihagyni! Ezen a nem túlságosan bonyolult terepen sikerült igazán technikás pályát tűznie Miháczi Zoltánnak. 6 állomáson 6-6 feladat, a végére tényleg elzsibbadt az agyam. Ezt a pályakitűző ki is használta :), mert olyan cseleket alkalmazott, amit csak ép koncentráltsággal lehet kiszúrni. Pl. a fa délkeleti oldala helyett a délin volt a bója. Az elvárásaimhoz képest nem sikerült túl jól a versenyem, sokat hibáztam és a fiatalok jól megvertek :)
Az éjszakain is elsőnek indultam, klassz kis pálya volt. A vége felé már elég erős szél fújt, féltettem a pontokat és a versenyzőket - de szerencsére megúsztuk a vihart. Egy közepes fényerejű lámpával mentem, és időnként frusztrált, hogy keveset látok. (Ja, a szemüvegem otthon hagytam, ami nálam elég nagy hátrányt jelent, mert 20 méteren túl életlenek a kontúrok...) A bóják persze nem látszottak, csak a rájuk rakott tíz centis fényvisszaverő csíkok. Szóval még mindig nem tudom, szeretem-e az éjszakai trailozást...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése