2011. január 3., hétfő

Norvégia még egyszer

Kénytelen vagyok még egyszer írni magáról Norvégiáról, hogy mutathassak néhány képet. Olyan léptékű ország, hogy a mi kis kitérőnk hazafelé csak egy pirinyó babalábnyi volt. Nem maradhattunk tovább, itthon várta a többi gyerek, hogy lemegyünk a tengerhez...
Régi vágyam volt, hogy megnézzük az Atlantic road-ot, a század norvég mérnöki alkotását, a 8 km hosszú, kis szigeteket összekötő, hídakkal tarkított utat. Felejthetetlen élmény! Az óceán most nem volt annyira lenyűgöző nekem, mint amikor először láttam Írország partjainál. De azért nem panaszkodom...
Kissé nehézkesen találtunk kempinget, de helyes bungallót kaptunk ismét, egy tó partján. Az itteni kempingek mind tiszták és kellemesen felszereltek, de a zuhanyt itt is csak módjával vettük igénybe (fizetős:))

Aztán kompoztunk, fjordoztunk... Felmásztunk (nem gyalog sajnos) a trollok ösvényén a troll hágóhoz, másfél sávos hegyi úton, dörgő vízesés és patak mellett. Fent már köd vagy felhő takarta a kilátást, turista tömeg és a számukra gyártott mű-trollok és egy nagy központ kiépítése tette kevésbé vonzóvá a helyet. Itt is szokás kövekből tornyot rakni, valamiféle jó-hogy-itt-voltam vagy ide-szeretnék-visszatérni jókívánság ez. Néhány nappal később az egyik adriai szigeten a hegytetőn szintén ilyet építettünk, tehát (!) mondhatjuk, hogy Európa-szerte alkalmazott megnyilvánulási forma ez. De honnan eredhet?

Még egy kiemelkedően szép helyen jártunk, a Geiranger-fjordnál. Általában ez a kép van a turistakönyvek borítóján (Sári és Apa nélkül), de azért élőben is megérte megnézni. Szerintem azért különlegesebb a többinél, mert nem közepesen meredekek a fjord két oldalán a hegyek, hanem szinte függőlegesek. Ez amúgy egy 15 km-es oldalága egy szélesebb fjordnak, és azt olvastam, hogy elképzelhető egy hegynek a beleomlása, mely esetben szökőár fedné be a partján fekvő településeket. Leereszkedtünk, majd a kisvárosnál újra fel - 2000 méteres hegyekről beszélünk. Azért egy picit elrévedtünk, milyen lenne itt élni; ez az egy út van, amúgy a vízen lehet közlekedni csak.

 Uzsonnázunk a fjord csücskénél.
 A kanyargós fjord, az a vízesés pedig a méltán híres Hétnővér vagy Hét nővér.
Magassági agorafóbia (tériszony) esetén nem igazán megnyugtató, hogy a veszélyesebb kanyarokban ilyen kövecskék hivatottak megállítani az autót :)
Még egy kemping következett, aztán már kénytelenek voltunk igazán nyomni a gázt haza - képletesen, mert Skandináviában nem lehet száguldozni, Németországban éjjel olyan vihar volt, hogy néha a 30 km/h-nak is örültem, Csehországban már hullák voltunk a sietéshez... Sári baba fantasztikusan jól bírta, éjjel végig aludt, az amúgy szintén norvég biztonsági ülésében. Itthon kis (nagyon kis) pihi után családi nyaralni indultunk a tengerhez, ahol az én lelkemnek sokkal kellemesebb időjárás fogadott, habár északon is jó napokat fogtunk ki.

2 megjegyzés:

  1. Erdekes Angliaban is van Het Nover, de delen Sussex-ban. Ott nem ilyen norveg kinezetu sziklakat, hanem olyan Dover-i tipusuakat neveztek el igy, mivel 7 darab van beloluk. Lehet kirandulni a tetejukon, mert ott viszonylag sik, fuves a terep.

    VálaszTörlés
  2. Itt a nővérek ugyan vízesések, de az angliai is jó lehet. Csak valószínű az sem tériszonyos Fruzsiknak van kitalálva :) legalábbis én félnék a doveri sziklafal tetején.

    VálaszTörlés