2010. október 11., hétfő

Át Norvégiába

Augusztus 7-én, szombaton véget ért az Európa Bajnokság, a csapatok - ki egyénileg, ki a szervezett busszal - elindultak Norvégiába. Az én fuvarom később érkezett; hiszen péntek reggeltől folyamatosan úton volt Szaki, éjjel egy kicsit kompozott / aludt, és délelőtt gyűrte a kilométereket a kies svéd tóvidéken. Jó tájfutóhoz híven a mellékutakat választotta, igaz, térkép nem volt nála, se működő GPS. Azért dél körül találkoztunk Alfta cityben, én örültem, hogy újra vezethetek, ő pedig, hogy aludhat egyet.
Elég kihalt, forgalomtól mentes tájegységen autóztunk keresztül, átléptünk Norvégiába és egyre inkább aggódtunk azon, hol is fogjuk eltölteni az éjszakát. Rögtön a határ után találtunk egy kempinget, ami nyitva tartási időn túl "automata": a recepcióhoz legközelebbi ház nyitva van, beköltözhetsz. Sajnos csak 4 fős hytte volt, az egyébként baráti árat (400 korona ~13e forint) sokalltuk. Viszont kicsit később találtunk egy családi farmot, az udvaron néhány kétszemélyes házacskát adtak ki, 250 koronáért.

Másnap lecsorogtunk a 31-es (réz) úton Rørosba, az egykori bányavárosba. A történet szerint Hans Olsen Aasen 1644-ben, egy vadászat során talált rá a rézércre, majd bányát nyitottak itt. Csuda helyes a belváros a régi faépületekkel és a szokásos füves tetővel, a bányamúzeumot csak kívülről néztük. Itt van az ország egyik legnagyobb temploma, nyolcszögletű és elvileg barokk stílusú, de nagyon "visszafogott", norvég barokk.


Továbbmentünk Trondheim felé, barátságos tempóban, mert egyrészt nem lehet gyorsan menni, másrészt mindenki nyugisan vezet. Az itthonról leszervezett szállásunk Trondheimtől délre 35 km-re, egy kis településen, Lundamo-ban volt. A lehető legolcsóbb megoldást keresve választottuk ezt a kempinget, itt is a legkisebb, kétszemélyes kalibát (375 korona / nap). Próbáltak ugyan figyelmeztetni, hogy kicsi lesz hármunknak, de tök jól elfértünk benne. Sőt, a szomszédos házikóban három felnőtt aludt, ukrán tájfutók. Jó volt itt nekünk, habár a zuhanyzást nem vittük túlzásba: nemigen volt kedvünk 5 koronásokat dobálni egy-két perc meleg vízért. Pedig az időjárás igencsak hűvös volt, sokszor jól esett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése