2010. szeptember 19., vasárnap

Fapados utazás babával

Kettesben utazni a babával, ráadásul fapadosan - ez volt a nyár legizgalmasabb eseménye számomra. A Trail-O EB-t Svédország középső régiójában, Stockholmtól északra még vagy 250 km-re tartották. Az hamar kiderült, hogy egyedül kell menjek (+ az 1 éves bébi), mert Peti dolgozik, anyám Svájcban, nagylányom táborban lesz. A másik tényező, hogy a már nem is annyira "jóléti állam" Skandinávia még mindig irdatlanul drága nekünk.
Megjött a gépünk
Így maradt a tömegközlekedés - de ami a fapados guru ÁcsG-nek mindig oly könnyedén megy, az valahogy nem akart összejönni. Olcsó jegy volt Berlinből Stockholmba a Ryannel, de az odajutásra csak nem akadt jó lehetőség. A végén, mivel már minden egyéb jegyet megvettem, ráfanyalodtam a könnyűJet igencsak súlyos jegyére. De legalább lesz egy kis városnézés Berlinben - gondoltam... csakhogy a járat késett vagy 3 órát, így késő este értem a szállásra. Az easyhotelnél foglaltam szobát, nekem nagyon bejött ez a mini-szoba a közepén az üvegkalitka zuhannyal, tiszta és modern.
Visszatérve a nehézségekre: igazán az okozott gondot, hogy nem vihettem sok cuccot. Egyrészt nem bírtam volna egy gurulós bőröndöt és egy babakocsit is tolni, másrészt megszakadni sem akartam. Babakocsi kellett, mert már súlya van a gyermeknek és altatásra is jó. Bátyáméktól kaptam egy lapra csukhatót, jó szolgálatot tett. Nem kell érte külön fizetni a repülőn és a felszállásig lehet tolni. Viszont ezen kívül egy, nem túl nagy (talán 18 literes) hátizsákba kellett minden cuccunkat bepréselni 6 napra. Aki csomagolt már gyereknek és hozzám hasonlóan "az ólajtót is visszük" típusú autós túrákhoz van szokva, el tudja képzelni, mennyire nem volt egyszerű. Végül egy-két kivétellel mindent betuszkoltam, de azért szitkozódtam volna, ha a biztonságiak kipakoltatnak... Így se szerettem őket, amikor az alvó gyereket ki kellett vegyem a kocsiból. Szóval minden szükségeset vittem, pelusból, kajából a két napos útra elegendőt (mármint a babának).
Stockholmban
Berlinben szuper a közlekedés a Schönefeldről és a városban is, két átszállás volt a már kiürült metróban. Nem vagyok félős, de azért nem volt jó érzés. Hajnalban mentünk vissza a reptérre, ez a gép csak fél órát késett. Viszont mindenhol előrevettek, így ülhettem az első sorban, ahol több a hely (a gép fullon volt). Az előző esti járatnál szerencsére voltak üres helyek, Sárit magam mellé raktam, jól eljátszott. A tápszer cumisüvegből jól működött a légnyomás-kiegyenlítésre. 
Stockholm külsőre, Skavstára kis késéssel érkeztünk, kicsi aranyos reptér. 98 svéd korona volt a buszjegy ára a 150 km-re lévő fővárosba. Úgy rémlik másfél órát mentünk. A délutáni vonatig maradt kb. 2 óránk, pont belefért egy kis városnézés. Már jártam Stockholmban 1999-ben, akkor a másik lányomat hordva a szívem alatt. Kellemes hely. 
Aztán folytattuk utunkat a svéd vasút-társaságokkal (mert több van), minden igényt kielégítő, szuper vonatokkal. Sára lányom csodálatosan bírta. Átszálltunk Gavle-ben, majd Bollnas-ban buszra. Itt már találkoztam több "gyalogos" csapattal is - ott voltak az ukránok, japánok, írek. Viszont a félórás buszozás végén mégis egyedül caplattam a másfél kilire lévő szállóba. És előbb még bevágódtam egy boltba, mert az úti készlet lényegében elfogyott. Vettem pelenkát, vizet és néhány üveg babakaját.
A versenyközpontban döbbent arcok fogadtak, mondhatom, megrendültek a rendezők, hogy én gyalog érkeztem kisbabával. Viszont nagyon előzékenyek és segítőkészek voltak végig az ottlétünk alatt. Szerencsére befizettem az aznapi vacsorára, így végre én is ehettem valamit (svédasztal :-))
Helyes szobát kaptam saját fürdővel, ami nagyon jól jött a baba miatt és mert a ruhatárunkat minden nap mostam. Találtam egy raktárban kerti nyugágyakra való párnákat, ebből készült Bubuka fekhelye.
A falusi boltba többször elmentem, kis adagokban megvéve, ami kellett: egész olcsó babakaják voltak (8 sek = 240 ft), víz (13 sek - 390 ft) az otthonról hozott tápszerhez és pempőhöz, banán (21 sek - 630 ft/kg), pelenka (46 sek - 1400 ft), magamnak kenyér és egyszer sajt. Ami megdöbbentett, hogy semmiféle babakekszet nem árultak - ez nekem felért egy katasztrófával, mert a versenyeken tök jól elrágcsálta volna, de amit hoztam, már ideúton elfogyott. Így eljött az ideje a kifli (helyett zsemle) kipróbálásának. 
 
Összességében némi rugalmassággal mindent megoldottuk a kevés csomag ellenére. Sára jól bírta az utazásokat, a versenyeket már kevésbé vettük szerencsésen: a többiek nyugalma érdekében elég sokat foglalkoztam közben vele, ez meg is látszik az elért eredményemen. Jó volt Sárival Svédországban, de azért nagyon örültünk, amikor az apukája befutott (a kényelmes és telepakolt autónkkal). De komolyan, a Zafira annyira tele volt, hogy mi alig tudtunk bepréselődni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése