2010. szeptember 19., vasárnap

Európa Bajnokság 2010, Svédország - 1. rész

Már a múlt télen ábrándoztam arról, hogy milyen versenyekre mehetnék külföldre, a hazai kisszámú rendezvény mellett. Kinéztem a Svédország közepén megrendezendő EB-t is, de úgy tűnt, nem fog beleférni a családi költségvetésbe. Végül mégis belevágtam, köszönhetően kedves, aranyos stb. anyukám segítségének és egy nagy adag merészségnek. Utóbbira is szükségem volt, mert kísérő nélkül kellett megoldjam, hátamon Sári babával.
A babával utazás külön bejegyzést érdemelne - de hopp, itt annyit írok, amennyit csak akarok! - mindjárt leírom élményeimet e téren.
A magyar csapat
Vissza az EB-re: a szervezők okosan úgy intézték, hogy a norvégiai világbajnokság előtti hétre rakták a versenyt, még buszos szállítást is szerveztek. A regionális bajnokság lebonyolítása kicsit más, mint a vb-é, értem ezalatt, hogy a csapatversenyt máshogy számítják. Mondjuk, ez most sajnos minket nem érintett, mivel egy fős csapattal érkeztünk :)
A verseny egy model-ből (terepbemutató verseny) és két versenynapból állt, egyazon helyszínen. Az egész derbi Közép-Svédországban, Helsingland körzetben, Bollnäs városhoz közel zajlott. A versenyközpont Alfta falu szélén, egy rehabilitációs központban volt, amely kitűnő ellátást biztosított. Itt foglaltam egy kis szobát, szállítást a terepre és napi egy étkezést.
A terep - szerintem -  tipikusan svéd volt, mondjuk a pályák nem érintették az erdős részeket. Rengeteg, az itthon megszokottnál jóval nagyobb szikla és finom domborzat. Tömören összefoglalva a feladat abból állt, hogy beazonosítsuk a térképen ábrázolt (1,5-2 méternél nagyobb) sziklákat és a hazainál sokkal kevésbé markáns domborzatot. A pályák egy-egy erdészeti úton haladtak oda-vissza. A nyílt részeken sűrűn elhelyezett és ezért egyszerre látható túl sok pont problémáját is könnyedén kezelték: a nézőpontnál állva figyelmen kívül kellett hagyni a lefektetett szalagok „takarásába” esőket. Időnként 10-15 bója is látszott egyszerre, de ez nem zavart senkit.

A terepbemutató pálya tényleg hasonlított a későbbi versenyekre, bár itt még egy szép tó is volt. A model időmérő pontjait nem tudtam kipróbálni, mert hosszú sor állt, az eső esett és a kislányom már nagyon unta.





A szállásunkra visszatérve még meglátogattam a tó túlsó felén kitűzött gyakorló pályát, és leckét kaptam a svéd időjárásból egy óriási zivatar formájában. Nem is bírtam végigmenni a pályán, minden vízhatlant rápakoltam a babára és "futottam" vissza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése