2017. január 29., vasárnap

Proprioceptív tréning

Tegnap tájfutó edzői konferencián voltam. Ez adta a lendületet, hogy a számos, piszkozatként létező bejegyzésem közül ezt befejezzem és közzétegyem. Nem tudom, nem tudhatom ugyan, hogy melyik UP műhelyben milyen elvek szerint végzik az edzésmunkát, de ha csak egy edzőhöz vagy versenyzőhöz is eljut az üzenetem, már megéri. Az üzenet:

A tájfutó edzésmunkába erősen ajánlott beilleszteni a proprioceptív tréninget is!

És akkor most a sokakból kiszakadó Miért? kérdésre is megpróbálok válaszolni, aztán pedig jöhetnek a konkrét gyakorlatok. (Akit nem érdekel a sallang, görgessen!)

A tájfutás kiemelten veszélyes sport a bokára és a térdre nézve. Egy dolgozat a vizsgált 61 sport között, a regisztrált sérülések előfordulása alapján a 10. helyre rakja sportágunkat (a sort a kézilabda vezeti, és még 5 kontakt csapatsport van előttünk). (Kynsburg: A proprioceptív tréning szerepe, SE, 2008) Egy másik tanulmány szerint a bokaspecifikus aktivitási skálán, ahol a sportágak egy 0-10-es skálára kerültek, a tájfutás 9-es, a kontakt csapatsportok és a torna mögött van (Halasi et al.: Új bokaspecifikus aktivitási skála). 
A tájfutókat érintő mozgásszervi sérülések kb. fele akut sérülés eredménye, míg másik fele túlterhelés következtében alakul ki. A leggyakrabban érintett testrész a boka, illetve a térd. A szakirodalom szerint a bokaficamok hatásos kezelés és rehabilitáció esetén is 10-30%-ban krónikus boka instabilitáshoz vezetnek, de a svájci élversenyzők között ez magasabbra teszi egy vizsgálat (Leumann: Chronic ankle instability in the Swiss orienteering national team, 2010). Ebben a kutatásban a megkérdezett 43 aktív válogatott elit tájfutó 86%-ának volt korábban bokaficama, 81%-ának mindkét lábán, és 72% számolt be ismétlődő ficamról. 57%-nál volt tapasztalható instabilitás a mérések alapján. 70%-uk használ valamilyen külső stabilizációs-prevenciós eszközt, ragasztást (58%) vagy rögzítőt (12%), csak versenyen (42%) vagy edzésen is (28%). Úton futáshoz nem használnak. 35%-uk edzi az alsó lábszár izmait hetente 10-20 perces speciális erősítő programmal, a sportolók fele ezt egyenetlen felületen teszi (51%, ez a proprioceptív tréning). A kórtörténetekben szerepel bokaficamot követő fizikoterápia (28%), sebészeti beavatkozás (9%) ostechondritis, szalagszakadás miatt.
Ugyanez a cikk így írja le a bokasérülések megelőzésének lehetőségeit:
  1. alapos bemelegítés és rendszeres neuromuszkuláris stabilizáló tréning (a proprioceptív elterjedtebb kifejezés), valamint külső rögzítő használata (merevítő, tape, ortézis),
  2. másodlagos prevenció a sérülés megismétlődése ellen: a sérüléskori helyes kezelés, ami a rögzítés a szalagok gyógyulása érdekében és a korai funkcionális rehab, majd proprioceptív tréning folyamatosan.

Ez az elég nehezen kimondható szó, a propriocepció a testrészek testhez viszonyított helyzetének és mozgásának érzékelését jelenti. Az egyensúly- és testérzékelés kombinációja. az a gyors, reflexszerű folyamat, amikor az izmokban, inakban, ízületekben lévő receptorok érzékelik a mozgást és a testhelyzetet, az információt az agyba továbbítják, ahonnan más információk (pl. egyensúlyszervtől) együttes értékelése után a mozgáskorrekciós parancs az izmokba fut vissza. A jó mozgáskoordinációhoz, az ízületek dinamikus egyensúlyához egészséges propriocepció kell. A sérülések részben azért következnek be, mert ez a folyamat elégtelenül megy végbe. A sérülések után nem szabadna addig visszatérni a versenyzéshez, amíg a propriocepció nem állt helyre - minél hosszabb a kihagyás, annál tovább tart visszaszerezni. A sérülés és az inaktivitás ugyanis a proprioceptív receptorok rossz vagy hiányos működését eredményezik.
A proprioceptív (vagy más szavakkal: neurofacilitációs, neuromuszkuláris) tréning a tanulásra épít: mesterségesen labilis helyzetet hozunk létre, hogy az idegrendszer megtanulhassa a helyes korrekciót. Az egyensúly megtartása ezekben a feladatokban folyamatos izommunkával történik, ezért az izmokat is erősíti. Ezeken a területeken segít:

  • mozgáskoordináció
  • egyensúly-érzék
  • testtudat
  • sérülésekkel szembeni ellenállás, kisebb sérülések megelőzése 
  • sérülések utáni rehabilitáció elengedhetetlen eleme
  • plusz hozadék a koncentráció fejlődése

Azt, hogy milyen az egyén propriocepciója, nem annyira könnyű tesztelni. Kisebb korban, pl. iskolakezdés környékén meg szoktuk kérni a gyereket, hogy csukott szemmel álljon fél lábon vagy anélkül menjen le a lépcsőn váltott lábbal, hogy nem nézi, hová kell raknia a lábait. Kutatásban ezt pl. úgy nézik, hogy különböző magasságú dobogókra kell átlépni csukott szemmel és megtippelni a dobogó helyzetét és magasságát. Vagy eszközzel, ún. stabilométerrel (pl. Biodex) - kevés helyen elérhető, állítólag a Pécsi Egyetem pszichofiziológia laborjában és az OSEI válogatottakat segítő diagnosztikai laborjában van. Sajnos az MTFSZ-nek tudtommal nincs ilyen szolgáltatásokra megállapodása, pedig erre más okokból is szükség lenne.

A tréning élversenyzőknek kötelező, de nagyon ajánlott azoknak, akik:

  • sport közben fokozottan ki vannak téve a boka és térd sérülésének (ugrások pl. kosárlabda, kézilabda, vagy az egyenetlen talajra érkező futók)
  • az edzések több mint 25%-át aszfalton, teremben végzik, de a versenyhelyzet terepen van
  • szenvedtek már alsó végtagi ficamot, szalagszakadást
  • sérülés utáni rehabilitációjukat töltik 

A tréning kivitelezése:

Azért, hogy mindenki magára szabhassa a tréninget és kitalálhasson gyakorlatokat, íme az irányelv: fokozatosság - mindig a könnyebbtől haladunk a komplexebb feladat felé, egyaránt növelhető az időtartam és a bonyolultság. A fokozatok:

  1. teljes vagy részleges testrész-terhelés (két lábon állva, majd fél lábon, a talp egy részén)
  2. egyenes vagy egyenetlen felület (utóbbiakat később felsorolom)
  3. nyitott vagy csukott szemmel
  4. teljes vagy megosztott figyelem (a gyakorlatok utolsó fázisában, ha már amúgy jól megy, a sportágra jellemző feladat adható, ezzel is szimulálva a versenyhelyzetet, csökkentve az aktív figyelmet)

Lehetséges eszközök a teljesség igénye nélkül: felfújható párna, szivacs-darab, összehajtogatott törülköző, dynair párna, bosu, egyensúlyozó korong, trambulin, Wobbly-board, ülőpárna. A lehetőségek és márkanevek száma végtelen, szerintem otthonra a dynair párna a leginkább elérhető/praktikus (kb. 3 ezer forint). UP csoport közös edzésére 2 párnát, 1 korongot (5-25e Ft), 2 kis gyógytorna labdát (2e Ft) és 1 rugalmas szalagot (2e Ft) javasolnék.
A gyakorlatokat cipő nélkül végezzük, ha szükséges, tegyünk róla, hogy az egyensúlyunk elvesztésekor se sérülhessünk meg! Célszerű az edzés elejére, a bemelegítés után illeszteni, vagy a tornatermi erősítő edzésbe. Min. heti 2-3 alkalom szükséges a kívánt célok eléréséhez.

Bevezető gyakorlatok - mindkét lábbal, néhányszor (4-8x) ismételve végezzük, ha sikerül megtartani, akkor léphetünk a következő feladatra:
1. féllábon állva, a másik lábat térdben felhúzzuk, karok nyújtva a test mellett, szemek nyitva, 1 percig megtartjuk
2. ... karok keresztezve a test előtt, szemek nyitva
3. ... karok nyújtva a test mellett, szemek csukva
4. ... karok keresztezve a test előtt, szemek csukva

Haladó gyakorlatok:
1. álljunk egyenetlen felületre és végezzük el a fenti sort (1-4.)
1/b. megkérhetjük egy társunkat, hogy finoman (!), szinte csak érintve próbáljon kibillenteni minket (nem az a cél, hogy leessünk, hanem hogy korrekcióval fennmaradjunk a párnán)
2. egyenetlen felületen, féllábon állva, a másik lábunkat érintsük le a talajra nyújtott térddel, mind a nyolc irányba, ismételjük 4x
3. egyenetlen felületen, féllábon állva, a másik lábunkat és ellenoldali karunkat emeljük vízszintesig, ezt tartsuk meg 1 percig / mérlegállás / térdfelhúzás 4x
4. egyenetlen felületen, féllábon állva a másik lábunkkal írjuk le a számokat 1-10-ig a levegőbe
5. egyenetlen felületen, először két lábon, majd féllábon, végezzünk guggolásokat (10x)
6. egyenetlen felületen, féllábon állva, végezzünk erősítő gyakorlatot a kezünkkel (pl. gumiszalaggal, kézisúlyzóval) vagy pattogtassunk egy teniszlabdát a falnak vagy oldjunk meg térképes feladatot
7. álljunk egyenetlen felületre háttal a falnak, illesszünk egy gimnasztikai labdát a fal és a hátunk közé és próbáljuk guggolással le-fel görgetni a labdát

+ válasszunk egyet az alábbiak közül (minden edzésen másikat):

Egyvonalas gyakorlat: egy rajzolt vonalon vagy gerendán haladunk apró lépésekkel előre, az egyensúlyunkat végig megtartva, egyenletesen, a vonalról nem lelépve. Oldalra nyújtott kézzel könnyebb, karba tett kézzel nehezebb. Ismételjük 4x.
Lábujjon állás: csukott szemmel páros lábon lábujjhegyre állunk és ezt tartjuk 2 percig.
Y-tréning: előkészület: a talajra ragasszunk fel három vonalat melyek 120 fokos körcikkeket alkotnak, középre helyezzük dynairt, ettől 40-40 cm-es távolságra egy-egy jelölőt (korong, lap stb). Az egyik lábon állva a testünk körül a vonalakon elhelyezett jelzéseket próbáljuk a másik lábunk ujjaival megérinteni. A jelzéseket kezdetben egészen közel rakjuk a támasztó lábunkhoz, majd egyre távolabb, akár olyan messze, hogy már csak a támasztó lábunk rogyasztásával érjük el.
Egyensúlyozó korong: álljunk két lábbal a korongra és próbáljunk minél tovább rajta maradni!
Páros gyakorlat: egymással szemben állva pár méterre, mindketten párnán vagy korongon egyensúlyozva, dobáljatok egymásnak labdát
Békalencse: ha elég hely és párna áll rendelkezésre, rakjunk ki belőlük egy sort, amin lépdeljünk végig, megtartva az egyensúlyunkat (egyenesen, oldalra lépkedve)
Lépcsőzés másként: álljunk az egyik lábunkkal egy lépcső szélére a talpunk első felével, óvatosan emelkedjünk fel lábujjra, közben a másik térdünket emeljük; lassan ereszkedjünk vissza, a másik lábat nyújtva engedjük a lépcső szintje alá - ismételjük meg mindkét lábunkkal 10-10x (tényleg óvatosan csináljuk!)

+ tipp: járjunk egyenetlen talajon, homokban minél gyakrabban mezítláb!

ui. Letéve a tollat kerestem azt a képet Simone Luderről, amit évekkel ezelőtt láttam, gondoltam a fiataloknak jó motiváció lenne. A képen kívül megtaláltam az általuk összerakott anyagot is. És eszembe jutott Harkányi Zoli blogjának bokatornás bejegyzése, ami már sokaknak segített szerintem.

2016. november 3., csütörtök

Kívül is fáj, belül is fáj - avagy a sportsérülés pszichológiájáról

Kezdjük egy közhellyel: a sportolók rémálma, a sérülés, mindenkit elér egyszer. Lehet kisebb-nagyobb, sarok, boka, térd, gerinc, hirtelen vagy lassan kialakuló, jól gyógyuló vagy örökre velünk maradó. Elkülöníteném a sportolókat érintő krónikus betegségeket és a sérüléseket, mert több markáns eltérés van. Előbbiről majd egy másik bejegyzésben...
Pszichológusként az érdekel leginkább, miért van, hogy egyesek könnyedebben lendülnek túl egy sérülésen, míg mások döcögve, maradandó (lelki) károkkal? Edzőként az foglakoztat, mit lehet tenni a megelőzésért, miért vannak gyakran sérülő és ellenállóbb fiatalok? Szülőként és nagyon-hobbi-sportolóként központi téma, hogy lehet-e és miként könnyíteni a sérülés (vagy más krízis) feldolgozását? Előrebocsátom, nem lesz mindenre válasz.
Leszögezhetjük, a sérülés egy paranormatív krízis. Nem átlagos, nem érint mindenkit. De akit érint, azt rosszul vagy nagyon rosszul. Ez függ attól is, hogy él- vagy hobbisportoló az illető, illetve hogy mennyire forog az élete a sport körül. Egy sportösztöndíjas egyetemistát (nálunk ilyen nincs, gondolom) picivel jobban földhözvág egy féléves kihagyással járó sérülés, mint engem. 
A megélést számos dolog befolyásolja még, pl.: sérülés típusa, súlyossága, időpontja, a sportoló életkora, neme, szocioökonómiai státusza (ez a családi háttér sokkal szebb elnevezése) és személyisége. A pszichológust főként ez utóbbi izgatja. Milyen személyiségjegyek támogatják és melyek hátráltatják a sérülésből való felépülést?
Azt, hogy a személyiségbeli és viselkedéses jellemzők szoros összefüggést mutatnak a sérülésre adott reakcióval és a felépülés sikerességével, evidenciaként kezelem (én és a tudomány :)). A sportolói sérülés speciális formában, de ugyanolyan trauma, mint az életünkben előforduló többi - munkahely elvesztése, betegség, haláleset stb. A krízislélektan felismerései érvényesek itt is: vannak, akik látszólag könnyedebben és/vagy sikeresebben birkóznak meg a negatív életeseménnyel, míg mások elakadnak, nem dolgozzák fel vagy csak elviselik a történéseket. A kulcs-tényezők az egyén alábbi képességei:
  • stressz- és monotóniatűrés
  • hangulati stabilitás
  • problámamegoldó készség
  • megküzdési stratégiák
  • külső/belső kontrollhit
  • optimista/pesszimista hozzáállás
  • gondolkodásbeli minták (pl. a társaságban keringő sztorik alapján kialakított kép a sérülésekről)
  • és amit még kifelejtettem.
Ezeket persze mind lehet mérni és fejleszteni (eltérő mértékben), de amikor egy sérülés bekövetkezik, ez nem aktuális. Ráadásul, minél fiatalabb korban történik az eset, annál kevésbé rendelkezik még a sportoló a fenti készségekkel. Különösen, ha ez az első komolyabb sérülés, ami egyúttal lehet az első komolyabb trauma is az életében. A fenti tényezők egy része genetikailag determinált, van amelyikben a családi modell szerepe a döntő, de hozzájárulhatnak korábbi tapasztalatok, élmények. A sérüléskor a stressztűrés és a pánikra való fogékonyság, a kezdeti szakaszban a hangulati adottságok és érzelemkontroll lesz a meghatározó, a gyógyulás szempontjából azonban a kontrollhit és megküzdési potenciál bír nagyobb jelentőséggel.
Érdemes a krízisre úgy tekinteni, mint nem tisztán negatív eseményre - mert magában hordozza a lehetőséget, hogy a személy fejlettebb megküzdési képességgel, pozitív énképpel és tapasztalatokkal "zárja" az esetet. Sokat tanulhatunk magunkról ilyenkor, főként ha akarunk fejlődni. És azáltal, hogy figyelünk a bennünk zajló folyamatokra és azokat értelmezzük, egyúttal a testi-lelki gyógyulásunkért is sokat teszünk.

A klasszikus gyászfolyamat fázisai általában jelentkeznek a sportsérüléseknél is, rendszerint kevert formában. A szakaszok nem különülnek el élesen, egymásba csúsznak, de az azokat jellemző érzések és viselkedés tetten érhető.
  1. Tagadás - "Jól vagyok. / Nem olyan vészes."
  2. Harag - "Miért velem történt? / Miért most? / Hogyan lehet ez?"
  3. Alkudozás - "Legalább a bajnokságon indulhassak."
  4. Depresszió - "Feladom. / Nem fogok többé játszani. / Ennyi volt."
  5. Elfogadás - "Minden rendben lesz. / Mindent megteszek, amit lehet, aztán meglátjuk." 
A sportsérüléseknél a tagadás általában nem olyan könnyű, hiszen egy sérülés az edzést, versenyzést nehezíti, de ide sorolhatjuk a ki nem pihent sérüléseket és sok sportoló hajlamos a tüneteit letagadni vagy kisebbíteni. A rehabilitáció hiányának hosszú távú következménye pedig sejthető. Az alkudozás megnyilvánulhat a sérülés beismerésének és az orvoshoz fordulás halogatásában - ez főként lassabban kialakuló betegségeknél fordulhat elő. A harag ingerlékenységben, türelmetlenségben és egyfajta egocentrikusságban is felszínre törhet; erős viselkedési kontroll esetén, amikor a környezet és az egyén nem "engedélyezi" a düh kifejezését, előbb-utóbb más úton tör felszínre (l. pszichoszomatika, öndestruktív formák, szerhasználat). A depresszió kiterjedése (életuntság, fáradékonyság, érdeklődés hiánya) a leginkább aggodalomra okot adó jelenség. Az utolsó szakaszhoz tartoznak a megküzdés hatékony elemei; a lehetőségek számba vétele, döntések meghozatala, az irányítás visszavétele, egyensúly visszaállítása.
Szerencsés esetben a sportolóval dolgozó pszichológus vagy edző már ismeri annyira a fiatal személyiségét, hogy tudja, mely pontokon akadhat meg a rehabilitációs folyamat és mely erősségeire lehet építeni ebben a helyzetben. Fontos észrevenni, ha a fiatal énképében a sportoló szerep dominál - ilyenkor a sérülés pszichés hatása is fokozott.
A sport-trauma tünetei az egyén szintjén (nagy egyéni különbségek vannak, de számíthatunk ezek megjelenésére):

  • düh, indulatok kontrollálásának csökkenése, akár agresszióig erősödve
  • ellenállás a környezetnek, bezárkózás
  • fájdalomra, veszteségre koncentrálás
  • koncentrációs és figyelmi gondok
  • szorongás
  • önértékelés megváltozása
  • evés és alvás zavara

Meg kell jegyezni, hogy ezek a tünetek ritkán maradnak fenn annyi ideig és olyan súllyal, hogy kimeríthetnék a pszichiátriai diagnózis feltételeit. Szóval nem kell pánikba esnünk :)

A sérülés soha nem jön jókor. A szakirodalom ajánlja, hogy a sportoló gondolkodjon el azon, mi vezetett a konkrét esetben a sérüléshez, mi előzte meg, mit kellett volna másként csinálni. Szerintem ezt nagyon nehéz megtenni, mert bár az embernek igénye van a dolgok megértésére, a felelős megtalálására, de ilyenkor a sportolónak legkevésbé arra van szüksége, hogy hibásnak érezze magát a történtekért. És van egyáltalán ilyen konkrét ok? A tájfutásban, ahol a terep és a talaj változatossága hozzátartozik a feladathoz, még kevésbé. Jó, azért általában azonosítható dekoncentráltság, figyelmetlenség, időnként kiegyensúlyozatlanság. Mi jöhet még szóba? Túledzettség, elhanyagolt bemelegítés, nyújtás, keresztedzés hiánya, túl kevés pihenőidő, rossz edzésterv, érzelmi zűrök, és távoli galaxisokban másnaposság, szerfogyasztás, alváshiány. Értelmét ennek az elemzésnek akkor látom, ha változtatással a jövőben csökkenthető a sérülés kockázata.
A stresszelmélet mégis használható valamennyire, mert bizonyítottnak látszik, hogy a sérülések kockázata alacsonyabb azoknál a sportolóknál, akik a versenyhelyzeteket pozitív stresszként, izgalmas kihívásként, flow-élményként élik meg. A másik csoportot azok alkotják, akikben a versenyek negatív stresszt, szorongást, kételkedést, a kudarctól való félelmet keltenek.
A gyászfeldolgozás-hasonlat segítheti az érintettet és környezetét a negatív - és változó - érzései megértésében. Nem kell még amiatt is rosszul éreznünk magunkat, hogy ingerültek vagyunk, hiszen ez érthető. Amit a környezetnek észre kell venni:
  • ha a sportoló benne ragad a gyász valamelyik fázisában, az elhúzódik és rátelepszik az élete többi területére
  • ha a depresszió tünetei hosszasan fennállnak és súlyosbodnak (és itt nem arra gondolok, hogy a tünetlista kimeríti a klinikai depresszió ismérveit és így diagnosztizálható, hanem hogy külső segítség szükséges)
  • ha a felépülést követően az eset továbbra is negatív hatást fejt ki, a rossz érzések, félelem, szorongás megmarad, a sportolót túl óvatossá, visszafogottá, alulmotiválttá teszi. Bizonyos szintig ez természetes, de ha a félelem beleszól a döntéseibe, viselkedésébe, akkor általában azzal érdemes kezdeni valamit.
A felépülés a fentiekkel összhangban nagyrészt azon múlik, hogy a sportoló képes-e a sérülésre mint megoldandó feladatra, új kihívásra tekinteni. Könnyű belátni, hogy ha csak passzív elszenvedője a történéseknek, tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot él meg, úgy juthat végig a kényszerű pihenő szükségesnél esetleg hosszabb időszakán, hogy személyes fejlődése és jövőbeni megküzdő képessége nem sokat haladt előre.
Tapasztalataim szerint a hazai pszichológiai kultúra oly alacsony szintű, hogy még mindig csak egy hajszálnyival járunk a "nem vagyok én bolond, hogy pszichológushoz menjek" attitűd fölött. Ezért nem meglepő, hogy a pszichológia eredményeit nem mindenki fogadja el, pedig ha korlátok között is, de a tudományosság kritériumainak és módszereinek megfelel. És egyszerűen vannak emberek, akik nem fogékonyak erre, és inkább hat rájuk a placebo, mint a lélektan. Amit, mármint a placebo-hatást szintén a pszichológia bizonyította számos kísérletben. Habár a placebo-válaszkészségben nagy egyéni különbségek vannak, szerepük nem elhanyagolható a sérülések terén sem (vö. homeopátiás szerek népszerűsége). Egy érdekes magyar vizsgálat szerint a sportolók a táplálékkiegészítő szerek külső megjelenése alapján, beltartalomtól függetlenül a zöld italokat magasan hatékonyabbnak tartják. (A kísérletben kilenc különböző megjelenésű szert néztek, pl. tabletta, por, gél, krém. Bérdi, 2011) Szóval ha be akarjuk magunkat csapni, elő a zöld löttyel!


Mit tehet az edző?

Az edző szerepe óriási, mert egy ilyen helyzetben a sportolóval kiépített kapcsolat és a tekintélye okán nagyban hozzá tud járulni a keletkező negatív érzések csökkentéséhez. Gyakori automatikus gondolat sérülés után, hogy "már nem vagyok értékes", "ha nem hozom az eredményeket, akkor nem érek sokat", "leírtak". Az edző néhány jól irányzott mondata megerősítheti a versenyző önbizalmát és hitét a gyógyulásban (pl. "Meggyógyulsz és újra itt leszel velünk!"). Felhívnám a figyelmet a Nil nocere! szabályra - ha valaki nem képes megfelelő üzenet közvetítésére, inkább ne mondjon semmit!
Az edzőnek, klubnak abban is szerepe van, miként kezelik a sérült sportolót a társak (a támogatásuk jelentősége egyértelmű), és mi történik csoportszinten ilyenkor. Egy komoly sérülés esetén az arra fogékonyabb sporttársak is átélnek szorongást.
A rehabilitáció során is szerepet kap az edző figyelme és felkészültsége. A visszatérő sportolónak egyedi edzéstervre van szüksége és fontos visszatartani a túl gyors haladástól, elsietett visszatéréstől (még akkor is, ha a klub érdeke ezt kívánná), mert a sportolóknak erre amúgy is erős hajlama van.

Mit tehet a szülő?

Hasonlóan a gyerekük sportpályafutásának egyengetéséhez a szülő lehetőségei korlátozottak. Ezt általában nehezen látják be, mert a szülő mindig többet szeretne adni és kontrollálni, de a sportszülőkre vonatkozó általános tanácsok ilyenkor fokozottan érvényesek. Teremtsünk meg mindent a háttérben, ami a fiatal gyógyulásához kellhet, kapcsoljuk be a kisgyermekkorból ismert feltétel nélküli elfogadás üzemmódot és alkalmazkodjunk a gyerekünk igényeihez. Ne telepedjünk rá a saját aggodalmainkkal, de ne is hagyjuk magára!
Edző és szülő egyaránt felelős abban, hogy a sportoló fiatal több területen is fejlessze magát, tanuljon, készüljön az élsport utáni életre. A sportkarrier kényszerű befejezését hozó sérülés mindenképpen trauma, és sokan ekkor ébrednek rá, hogy kizárólag a sportra tették fel az életüket (itt persze a profi(t) élsportra gondolok).

Mit tehet a sportoló?

A legtöbbet a testi-lelki gyógyulásért a sportolónak lehet és kell megtennie. Ehhez szeretnék ötleteket adni, a teljesség igénye nélkül:
  • A helyzet és a tennivalók reális értékelése - ne bagatellizáld, de ne is túlozd el a sérülést!
  • Teremts ideiglenes támogató hálót magad köré: bízz a gyógyulást segítő szakemberekben, vagy ismerd fel, ha nincs meg a bizalom; fogadd el a környezet támogatását, de fejezd ki, mire van igényed és mire nincs. Készülj fel, hogy mindenkitől meghallgasd az ő sérülés-történetét! Viseld el vagy hasznosítsd! (Mások hibáiból a legolcsóbb tanulni.)
  • Készíts tervet az orvos véleményére alapozva, amiben a gyógyulás lépései követik egymást. Ez fokozottan igaz a sportolás újrakezdésére, amikor már csökken az orvosi kontroll, de nagyon fontos a türelmes, fokozatos edzésmunka. A kezdeti passzívabb időszakot is meg lehet tölteni tartalommal, gondolj arra, hogy máskor semmire nincs időd, amit most (korlátozottan) megtehetsz. Elsajátíthatsz új relaxációs technikát, és ha elég bátor és kritikus vagy, áttekintheted a sportpályafutásodat, végiggondolva mit fogsz majd másként csinálni.  Egy lépés távolságból könnyebben készíthetsz statisztikát, elemzést (pl. az elmúlt évi edzésnapló alapján a fontos versenyek tipikus hibáiból, vagy az edzésmunka és eredmény összefüggéseiből). A rövid- és hosszútávú tervezéshez a sportpszichológusok kedvencét, a célok kitűzésének szempontjait vedd figyelembe (a cél legyen konkrét, mérhető, elérhető-de-motiváló, felülvizsgálható és időben is meghatározott).
  • Kérdezd orvosod, gyógytornászod! Az egészségügy állapota nem kedvez az orvos-beteg kommunikációnak, ezért készülj kérdésekkel a találkozókra és tudj meg minél több konkrétumot, főleg a teendőidre nézve! Ahhoz, hogy célokat tudj kitűzni magad elé, tudnod kell, mit kell konkrétan tenned ("szorgalmasan gyógytornázok" helyett "X gyakorlatból Y sorozatot végzek napi háromszor").
  • Próbálj meg örülni minden egyes kis lépés teljesülésének, ahogy egy súlyos sérült ismételt járni tanulásakor tényleg örülhet minden lépésnek.
  • Őrizd meg a méltóságod! Ahogy egy vereség esetén, úgy most is fontos, hogy emberileg miként viselkedsz.
  • Foglalkozz az érzéseiddel! Ez az időszak lehetőséget ad önmagad jobb megismerésére, ekkor és a későbbiekben is hasznodra lesz, ha elsajátítod az érzéseid felismerését. Ha felismered, hogy elhatalmasodik rajtad egy negatív érzelem (düh, feszültség, bánat, fásultság...), keress megoldást a csökkentésére (relax, zene, figyelemelterelés olvasással, beszélgetéssel, tervezgetéssel). Felkészülhetsz a rossz érzés ismételt megjelenésére az általad kitalált megoldással - pl. "Ha elönt az elkeseredés és a gondolat, hogy soha nem fogok már versenyezni, akkor azt mondom magamnak, hogy nem kell ennyire előre rohanni, koncentráljak csak a következő lépésre! Ha észre veszem, hogy ideges vagyok, akkor mélyen belélegzek és kifújáskor azt mondom magamnak, Légy türelmes!"
  • Ha részt vettél már pszichológiai folyamatban, használd a korábban elsajátított technikákat a mostani helyzetre módosítva (pl. negatív automatikus gondolatok leállítása, belső beszéd, képzeleti képek, relaxáció).
  • A felépülés érzelmileg nem egyenletes, vannak hullámvölgyek, amikor fontos, hogy a pozitív elmozdulásra tudj gondolni. Ez lehet akár egy kép is, múltbeli sikerről vagy egy jövőbeli sikeres helyzetről. Ha ez tartósan nem sikerül, kérj segítséget! 
A sérülés rémesen frusztráló, hiszen nem tudjuk folytatni a megszokott életünket, a céljaink, vágyaink egy pillanat alatt összetörnek és az is előfordulhat, hogy nem látjuk a kiutat. Észben kell tartanunk, hogy ez egy átmeneti állapot, egy nehézség, amellyel megküzdve többé válhatunk. Sokaktól távol áll, hogy egy esemény tágabb jelentését kutassa, mégis arra biztatok mindenkit, hogy keresse meg, mit tanít neki a sérülés!

További pszichológiai módszerek:


  • Autogén tréning: segít kezelni a hangulatingadozást, csökkenteni a feszültséget, tompítani a fájdalmat. Ha tanultad, itt az ideje újra gyakorolni!
  • Relaxáció: jelentősége sérülés esetén abban áll, hogy a negatív érzések csökkentésén túl konkrétan segíthet a sérült terület gyógyulásában. Az érintett testrész feszült, fájdalmas, ez a rehab gyakorlatokat korlátozza, a vérkeringés rosszabb. A relaxáció pozitívan hat a test-agy kapcsolatra, a vérkeringésre és a fájdalomra.
  • Vizualizáció: legkönnyebben a relaxációhoz kapcsolható hozzá egy olyan kép elképzelése, ami pozitív, előremutató, megnyugtató, ezáltal gyógyító hatású. Ez a kép a sportoló személyes motivációja vagy virtuális kabalája. Lehet naturális kép a testi működésről (ahogy a vér helyreállítja a szöveteket) vagy elvont (pozitív gyógyító tér, helyzet elképzelése). Nekem pl. a napsütés analóg a gyógyító energiával. A képek között helyet kaphatnak korábbi sikerek vagy jövőbeli leküzdendő akadályok vagy egy másik sportoló példája, filmélmény. A lényeg, hogy legyen pozitív, pozitív, pozitív!
  • Negatív gondolatok (pl. "amíg itt fekszem, a többiek elhúznak tőlem", "soha többé nem leszek már jó") átdolgozása, megállítása, felcserélése. A belső - magunkkal folytatott - beszéd jelentősége a rehabilitáció sikerességében szintén alátámasztja a tapasztalat (és kutatások).

2016. május 30., hétfő

Feri napja - PreO 2. nap / EB Jeseník

A klasszikus verseny 2. napját Vápenná falu másik - a bemutatón megismertnél lényegesen nagyobb - bányájában tartották. 24 pont és utána még egy időmérő, mindez 95 perc tömény koncentráció. A nagyon szűkös időkeret oka a trailO alapszabályaiban van (pontonként 3 perc + 3 perc / 100 méter), hiszen itt a táv alig volt 600 méter. A pályát két részre szedték, közte 100 méter lefelé futás, aminek nagy jelentősége lesz később. Mivel az első részen látható volt néhány bója a későbbi szakaszról, a fotografikus memóriájú versenyzők előnybe kerültek...
Az előző napi eredmények alapján rajtoltunk, így én figyelemelterelés céljából meglátogattam a futó váltó célját, megnéztem a férfiak 1-2. futóit és csak ezután mentem át a versenyközpontunkba. A rajt bő másfél km sétára volt a tűző napon, ezalatt meg is ittam a versenyre szánt vizemet - nem baj, később úgysem lett volna időm inni. 
Nagyon nehéz, technikás pálya volt, az elején néhány erdei ponttal, amiből rögtön kettőt is megettem (2, 3), a fiúk viszont a 4-est. A 7-esnél zuhogni kezdett az eső, ami nem is lett volna gond, hiszen volt nálam esőkabát, de az egy kissé megzavart, hogy rám szóltak, azonnal helyezzem át a rajtszámomat is, mert annak láthatónak kell lennie... Ezt csak azért említem, mert ilyenek is számítanak a hibáknál, míg a zavartalan versenyzés csökkenti a hibázás valószínűségét. A bánya felső részén nekem óriási gondot jelentett a távoli sziklák beazonosítása, a sziklák és szintvonalak összeegyeztetése, egyáltalán nem éreztem biztosnak a döntéseimet.
A pályakitűző remek ötlete volt, hogy az is számított, mennyire nézett az ember körül az éppen indifferens részeken. Nézzétek meg pl. a 16., 17. és 20. pontokat. Fentről látszott, hogy csak a sziklákon van bója a 16-nál, a jó helye a rétcsücsöknek a 17-nél, és a 20-as helyzete is (ezekre változatosan hibáztunk Miksa, Mihók és én). És ott volt a 15. pont csele: lefelé mind úgy elszaladtunk a mélyúton a balra eső bóják mellett, hogy észre sem vettük őket. Szerencsére a feladat lentről is megoldható volt, ezen nem buktunk pontot.

Azt hiszem, sikerült a valaha legszorosabb időt futnom, mivel nulla másodpercem maradt célba érkezéskor. Viszont nem léptem túl, ami Ferinek sajnos nem jött össze egy félreolvasás miatt. Pedig ha nem kap pontlevonást emiatt, akkor megnyerte volna ezt a napot, mert az egy-hibás versenyzők közül ő válaszolt leggyorsabban és jól az időmérőn. Így közvetlenül utánuk, a 6. helyen teljesített. Összetettben mindketten 39 ponttal a 37-38. helyen végeztünk; az időkülönbség nekem kedvezett, mert eggyel kevesebb hibám volt az időmérőkön. 
Szintén open kategóriában Mihók a 61.hellyel kellett beérje 36 ponttal, pedig neki volt a legtöbb tapasztalata ilyen terepen. Ebből minimum két következtetést vonhatunk le: egyrészt a preO és a tempO szám egyre inkább differenciálódik eltérő mentális hozzáállást feltételezve, másrészt ez igencsak fárasztó sport és nem könnyű négy futamban egymást követően a maxot hozni. Mielőtt valaki kötözködni kezdene (tegye csak bátran, amúgy), felhívom a figyelmet arra, hogy mint tudjuk fantasztikus tempO versenyzőről beszélünk, mégis 5 hibája volt a preO pályákhoz kapcsolt időmérő állomásokon.
A PreO számban összességében legjobban Miksa szerepelt közülünk: a 2. napon javítani tudott és a 19. helyen végzett. Ami ugyan elmarad eddigi legjobbjától, de nagyon szép eredmény. Rajta már nem fog ki egy ennyire nehéz terep sem.

Zárszó
Színvonalas, többnyire problémák nélkül megrendezett EB-n vagyunk túl. Az utazásunk jól telt, negatív esemény nem vetett rá árnyékot. A válogatott szereplésével teljes mértékben elégedettek lehetünk: stabil, erős középmezőnyös preO szereplésünket egy szép váltó helyezés és egy fantasztikus tempO eredmény gazdagította. Ezzel az idei kiemelt nemzetközi szereplésünk valószínűleg lezárult, a világbajnokságra anyagi okokból nem megyünk.

2016. május 27., péntek

Erdei futam - PreO 1. nap / EB Jeseník

Amíg a futók a középtáv döntőjében izzadtak Cerna Voda mellett, addig mi a PreO 1. futamában tettük ugyanezt Zlaté Horynál. Jártunk már itt a TempO selejtezőn, csak most nem a pihenőparkban, hanem a finom domborzatú, nagyrészt fenyővel borított erdei részen kaptunk feladatokat. A pálya rendkívül élvezetes és nehéz volt: 1 km-en 23 pont, közben négy egyirányú szakasz, ahonnan már nem lehetett visszalépni (ha valamit elfelejtettél megnézni, az megnézetlen maradt). Sajnos a pálya elé tették a két időmérő állomást, nekem nagyon hiányzott a ráhangolódás. 71 mp és 1 hiba (a legegyszerűbb első kérdésre), Ferinek 49 / 2 hiba, Mihóknak 30 / 3 hiba, Miksának 79 / 3 hiba - ez azt jelenti, hogy pontegyezőség esetén nem túl jók az esélyeink, bár azt hozzáteszem, hogy 127 versenyzőből csak 12-nek sikerült hiba nélkül, tehát elég nehézre sikerültek a TC feladatok.
A pálya közben nem gondoltam másra, csak az adott feladatra, illetve próbáltam figyelni, hogy mi az amit a pálya későbbi részéről láthatok. Sajnos az egyik hibám talán megelőzhető lett volna, ha még a rajtba menetkor megnézek egy terepre befutó utat - ez éppen egy olyan pont volt (5), ahol nagyon korlátozottak voltak a látási viszonyok, mert a nézőpont egy szűk helyen egy egyirányú szakasz kezdőpontján volt (és kifogtam egy versenyillemet nem ismerő versenyzőt, aki hosszú percekig állt a nézőpontban). 
Elég jól takarékoskodtam a zéró válaszokkal (a pályában csak 1 db volt), de a fiúk mind négy téves Z-t mondtak. A 22. pontot mind megettük, mondjuk itt már olyan mértékű időhiányban voltam, hogy az is csoda, hogy a másik két pályavégi pont jó lett. Az időkihasználás mestere ezen a napon Feri (4 mp maradt a 100 percből), de mi sem hagytunk benne sokat.
Az 1 napi eredményeink: 
17. Biró F. 20 pont, 131 mp
61. Fehér F. 17 pont, 169 mp
64. Miháczi Z. 17 pont, 210 mp
22. Laáber M. 13 pont, 259 mp
Sokéves tapasztalat alapján mondhatom, hogy ez egy nehéz pálya volt, amit az is alátámaszt, hogy csak két hibátlan és két egy-hibás eredmény született (időmérő nélkül). A mai verseny teljesen más jellegű lesz szerintem, a Vapenna melletti bányában, szóval mind tudunk még javítani :)

A futam után kimentem a középtáv döntőre a környék egy újabb hegyi útját megismerve. Aztán csapatvezetői meeting Jeseník-fürdőn, ahol megtudhattuk, hogy egy észrevétel érkezett a 15-ös pontra, de elutasították (valóban két méterrel közelebb volt a bója, de más tényezők alapján jól megválaszolható volt.
A napot egy örömteli eseménnyel, a TempO eredményhirdetéssel zártuk.

2016. május 26., csütörtök

Áron a középtáv döntőben és a láp szaga / EB Jeseník

A mai napon csak a PreO bemutató volt a hivatalos programunkban, egy Vapenna melletti bányában. Felkészült versenyzőnk, Mihók már járt itt tavaly, beszámolójának megfelelően tényleg érdekes terep. A rendezőknek is kihívást jelenthet a pontok kihelyezése a toronyház magasságú sziklás oldalakra. 
Ez már egy rendes terepbemutató volt: 9 pont két időmérő feladattal. Két részbe szedve, egyirányú útszakasszal és az SI pörgettyűvel - ahogy az a holnapi versenyen is lesz. A terep valószínűleg erősen hasonlít a PreO 2. napjára, mert azt a szomszéd bányában rendezik meg. Lehetett tanulni a pályából, a térképre és pályakitűzésre nézve is, valamint átmozgatásnak is jó volt.


A csapat egy része a model után elment futni a szomszédos mocsaras edzőterepre. Én inkább a középtáv selejtezőre mentem. A helyszín valahogy nem volt túl nézőbarát (talán versenyző-barát se), a pályák sokpontos rövid átmenetesek, nagyrészt lefelé a tetőn lévő rajtból. Ránézésre azt is gondolhatnánk, hogy ezek a rövid átmenetek nem okoznak túl sok fejtörést versenyzőinknek, de még a középtáv tavalyi világbajnoka is kiesett. Ugyanabban a csoportban Bakó Áron 16. helyen bejutott a döntőbe, hurrá!

És képzeljétek el, hogy délelőtt elmentünk túrázni egy közeli várromhoz, majd utána a tőzegmoha lápba. Az erdő gyönyörű, a sziklák magasak és a láp is eléggé ott van. A benne lévő kis tóhoz belépődíjat szednek (nem vészes, 30 korona), és végig fapallón lehet haladni. Nem tükörsima a felület, de Miksa is gond nélkül ment rajta.
A beígért savanykás illatot nem éreztük, talán csak túl hideg van még (ma 13-14 fok). Egészen közelről is megvizsgáltuk (l. kép) és nem éppen meglepő módon rothadás szaga van.

2016. május 25., szerda

Magyar versenyző a pódiumon!!!

A legfontosabb: Miháczi Zoltán 4. lett a TempO Európa Bajnokságon!
Annyiszor elmondtam már, miért és mennyire nehéz elérni ilyen eredményt, hogy már én is unom :) Aki pedig ismeri a sportágunkat, amúgy is tudja: elképesztően értékes helyezés ez. Alább a beszámoló, örüljetek velünk együtt!

A délutáni TempO döntőt a már látott, de meg nem ismert (a letiltás csak néhány nagyobb útra nem vonatkozott) Jeseník-fürdőn rendezték. A pályaadatokból elég jól kitaláltuk, merre lesznek a pontok. Egy rövid, 300 méteres szakaszon volt a hét állomás - tehát egymást érték a sátrak. Hogy ez szándékos nehezítés volt-e vagy így adódott, nem tudom, de tény, hogy plusz stresszként érzékeltük az állomások közötti pihenés, átkapcsolás hiányát. A pálya közepén mindketten "kiköveteltünk" egy pár másodperces szünetet, hogy ihassunk.
Az első pontcsoport tűnt a legnehezebbnek, messze voltak a bóják, idomtalan a domborzat. Sokan hibáztak itt többet is, mi mindketten kettőt.

A 2. állomás nekünk jobban ment, engem az segített, hogy ezzel a hosszúkás gerinccel, amin az A-C bóják vannak tegnap is behatóan foglalkoztam. Talán a képen nem látszik, de itt egy fokkal határozottabb volt a domborzat és felülről láttuk abban a rövid időben, amíg nézhettük. (Mihóknak ez 18, nekem 31 mp. csak a sebesség különbség érzékeltetése végett.)

Az állomások között esernyős emberek takarták a pályát, jól dolgoztak, én nem láttam semmit. A személyzet jól betanított, határozott, de nem bántóan sürgető volt. A 3. pontcsoport ismét ismerős volt nekünk, hiszen előző nap épp az a szikla volt a pontunk, ami innen nézve rejtve maradt, szóval eléggé kielemeztük ezt a tereprészt. Ennyi előnye származott azoknak, akik mindkét futamon indultak. Na de ezt a kis hátrányt talán elviselik azok a nemzeti válogatottak, akik külön TempO és PreO csapattal érkeznek :)


Mihóknak a 4. állomáson becsúszott egy hiba, mert megette a D bóját, ami helyett egy pár méterrel feljebb kellett volna a gerincen legyen egy másik.

Az 5. állomás pontjai, terepe szerintem gyönyörű. Ahogy haladtunk a sátor felé, az esernyők alatt látszott, hogy bal oldalon egy medence van, benne egészségükért vizet taposó szanatóriumi vendégek. A kezünkbe kapott térképen ez segített az első feladatra bemondani a zéró választ. (Ezt a térképrészlet alsó részén találjátok, a feladat pedig a vele szemben, az út túlsó oldalán lévő bokor vagy kis orr volt. Amikor az ember gyors egymásutánban kap 28 térképrészletet, biztosan nem tud a többségére visszaemlékezni...) Itt mindketten elhibáztuk a képen látható feladatot, ami a burkolt rész déli sarka lett volna, E-t mondtunk C helyett.


Közeledtünk a pálya végéhez, a 6. pont szemét feladata a jól látható hosszú kőfal előtt egy szerintem észrevehetetlen rövidebb kőfal tetején volt, de mivel csálén állt / ültünk, egyikünk sem merte a C-t megkockáztatni, én túl közelinek éreztem a nagyobb falhoz, így lett - tévesen - zéró.


Az utolsó pontot úgy alakították ki, hogy a nézők is láthassák, mit művelünk. Talán emiatt az odavezető út dupla esernyővel és számomra némi tétova haladással telt. A döntő elején indulván reméltem, hogy Mihókon és még két versenyzőn kívül senki sem lesz ott, hogy nyugalmamat megzavarja, de csalódnom kellett. A tereprészlet alján egy közepes méretű tömeg figyelte gondterhelt arcomat... Ez frusztráló eléggé. És ráadásul a feladat igencsak nehéz, tréfásan aljasnak is nevezhetném. Azt láttam, amit ezen a képen lehet. A térképen láttam egy medencét (könnyen kizárható volt, zéró), egy völgyet (alsó része, A) és egy értelmezhetetlen képződményt, ami kanyarodó és eltűnő patakból, két ösvényből, három kőfalból, sziklákból és fákból állt. Látja mindenki? Pedig nem volt lehetetlen átlátni, mert pl. Mihóknak 21 mp. alatt hibátlanul sikerült megoldania, mondjuk ennyi idő alatt csak neki az egész mezőnyből és hiba nélkül is csak néhány versenyzőnek. Csak a verseny után, többedszerre nézve jöttünk rá, hogy a DK-i szikla vége nem azért nem lehetett a D bója, mert nem jó helyen volt (ott volt), hanem mert a szikla lábánál kellett volna legyen. Ami a TrailO alaptudáshoz tartozik, csak éppen ilyen helyzetben nem ugrik be mindenkinek.
Azt, hogy ide most képeket tudtam a pontokról felrakni, kizárólag a rendezőknek köszönhetjük és tényleg egy óriási piros pont jár nekik ezért. Nem olyan nagy dolog ezt a verseny utáni bejárási lehetőséget biztosítani, mégsem szokták lehetővé tenni a rendezők, nekem érthetetlen okokból. Ez a lehetőség és a mai nap szinte problémamentes lebonyolítása után remélem, jól pihennek a rendezők (bár sokat biztosan nem fognak).
Mihók 297 mp-cel (5 hiba 30 mp büntetés / db) Pavel Kurfürst (258), Martin Jullum (266) és Ján Furucz (288) után végzett, ezzel megjavítva minden eddigi eredményét kiemelt nemzetközi versenyen. Teljesítménye mellett eltörpül, de magam számára megelégedettséget jelent a nekem jutó 26. hely (475 mp, 6 hiba).
Élve valami csapatvezető-szerű tisztemmel a 4. hely boldog tulajdonosának előírtam egy kis vízkúrát Priessnitz módra, szerencsére akadt vele szolidaritást vállaló sporttárs is.



Lápi túra napolva / EB Jeseník

Este kinéztünk egy kirándulást a tőzegláp körül, gondoltuk, a mai TempO döntő helyett kellemes program lesz. A TempO selejtezőn 95 nevező pályázik a döntőbe kerülésre, csoportonként 18-18 fő jut tovább. A mezőny nagyon erős, ez a versenyszám egyre népszerűbb, jönnek a fiatalok stb. 
Ma délelőtt Zlaté Hory városka szabadidős parkjában került sor a selejtező futamra. A hat állomásból négyen finomdomborzatos feladatok voltak. A rendezés a kezdeti rajtszám-osztás nehézségeitől (nem lehetett tudni, hogy a rajtszámot ID vagy rajtidő szerint kell elvenni) eltekintve gördülékenyen ment, nem voltak nagy várakozások és az eredményeket is pörgősen rögzítették - habár szerintem nem a beharangozott elektronikus módszert használták, legalábbis én nem láttam tabletet a rendezők kezében. 
Pálya közben nem éreztem, hogy túl rosszul menne, de azt láttam, hogy elég sok időt töltök a megoldásokkal: 34-74 másodperc között (mindenhol 4 feladat volt 6 bójára). Íme a 2. állomás fa-mezője és feladatai a megoldótérképről:

Mindhárman elég korán rajtoltunk, így beérkezés után hosszasan vártuk az eredmények frissítését és mivel a 4. állomáson a térképek sorrendjével akadt valami gond, azt végül kiemelték a versenyből a mi csoportunkban (mind az A selejtező csoportban indultunk). 
Az eredmények itt megtekinthetőek; Feri 35. lett, Mihók 18., én a 17. helyen jutottunk a döntőbe. Joggal merül fel a kérdés, hogyan lehetséges ez a sorrend? Hát, Ferinek a térképek kézbe adásával, Mihóknak pedig egy terepre besétáló rendezővel volt gondja (itt felerősödik az apró bosszúságok jelentősége, mert az ember minden idegszálával koncentrál abban a néhány másodpercben); nekem nem volt semmi zavaró most. Ettől még Mihók sokkal gyorsabban válaszolt, csak míg neki hat hibája volt, nekem csak kettő (4 hiba = 120 mp). 

Feri nyilatkozata: Nehéz volt, de élveztem. Szerettem volna jobban szerepelni, de ez a versenyszám gyakorlás nélkül nem megy és otthon nagyon kevés versenyünk van. PreO-ban még el lehet boldogulni sok verseny nélkül, ha valaki szokott térképeket készíteni, de a TempO-hoz ez nem elég.

Hamarosan indulunk a TempO döntőre, ami ismét Jeseník-fürdőn lesz. Az eredmények, ahogy minden más lényeges infó, legkorábban a www.etoc2016.cz honlapon érhetőek el.