2016. május 30., hétfő

Feri napja - PreO 2. nap / EB Jeseník

A klasszikus verseny 2. napját Vápenná falu másik - a bemutatón megismertnél lényegesen nagyobb - bányájában tartották. 24 pont és utána még egy időmérő, mindez 95 perc tömény koncentráció. A nagyon szűkös időkeret oka a trailO alapszabályaiban van (pontonként 3 perc + 3 perc / 100 méter), hiszen itt a táv alig volt 600 méter. A pályát két részre szedték, közte 100 méter lefelé futás, aminek nagy jelentősége lesz később. Mivel az első részen látható volt néhány bója a későbbi szakaszról, a fotografikus memóriájú versenyzők előnybe kerültek...
Az előző napi eredmények alapján rajtoltunk, így én figyelemelterelés céljából meglátogattam a futó váltó célját, megnéztem a férfiak 1-2. futóit és csak ezután mentem át a versenyközpontunkba. A rajt bő másfél km sétára volt a tűző napon, ezalatt meg is ittam a versenyre szánt vizemet - nem baj, később úgysem lett volna időm inni. 
Nagyon nehéz, technikás pálya volt, az elején néhány erdei ponttal, amiből rögtön kettőt is megettem (2, 3), a fiúk viszont a 4-est. A 7-esnél zuhogni kezdett az eső, ami nem is lett volna gond, hiszen volt nálam esőkabát, de az egy kissé megzavart, hogy rám szóltak, azonnal helyezzem át a rajtszámomat is, mert annak láthatónak kell lennie... Ezt csak azért említem, mert ilyenek is számítanak a hibáknál, míg a zavartalan versenyzés csökkenti a hibázás valószínűségét. A bánya felső részén nekem óriási gondot jelentett a távoli sziklák beazonosítása, a sziklák és szintvonalak összeegyeztetése, egyáltalán nem éreztem biztosnak a döntéseimet.
A pályakitűző remek ötlete volt, hogy az is számított, mennyire nézett az ember körül az éppen indifferens részeken. Nézzétek meg pl. a 16., 17. és 20. pontokat. Fentről látszott, hogy csak a sziklákon van bója a 16-nál, a jó helye a rétcsücsöknek a 17-nél, és a 20-as helyzete is (ezekre változatosan hibáztunk Miksa, Mihók és én). És ott volt a 15. pont csele: lefelé mind úgy elszaladtunk a mélyúton a balra eső bóják mellett, hogy észre sem vettük őket. Szerencsére a feladat lentről is megoldható volt, ezen nem buktunk pontot.

Azt hiszem, sikerült a valaha legszorosabb időt futnom, mivel nulla másodpercem maradt célba érkezéskor. Viszont nem léptem túl, ami Ferinek sajnos nem jött össze egy félreolvasás miatt. Pedig ha nem kap pontlevonást emiatt, akkor megnyerte volna ezt a napot, mert az egy-hibás versenyzők közül ő válaszolt leggyorsabban és jól az időmérőn. Így közvetlenül utánuk, a 6. helyen teljesített. Összetettben mindketten 39 ponttal a 37-38. helyen végeztünk; az időkülönbség nekem kedvezett, mert eggyel kevesebb hibám volt az időmérőkön. 
Szintén open kategóriában Mihók a 61.hellyel kellett beérje 36 ponttal, pedig neki volt a legtöbb tapasztalata ilyen terepen. Ebből minimum két következtetést vonhatunk le: egyrészt a preO és a tempO szám egyre inkább differenciálódik eltérő mentális hozzáállást feltételezve, másrészt ez igencsak fárasztó sport és nem könnyű négy futamban egymást követően a maxot hozni. Mielőtt valaki kötözködni kezdene (tegye csak bátran, amúgy), felhívom a figyelmet arra, hogy mint tudjuk fantasztikus tempO versenyzőről beszélünk, mégis 5 hibája volt a preO pályákhoz kapcsolt időmérő állomásokon.
A PreO számban összességében legjobban Miksa szerepelt közülünk: a 2. napon javítani tudott és a 19. helyen végzett. Ami ugyan elmarad eddigi legjobbjától, de nagyon szép eredmény. Rajta már nem fog ki egy ennyire nehéz terep sem.

Zárszó
Színvonalas, többnyire problémák nélkül megrendezett EB-n vagyunk túl. Az utazásunk jól telt, negatív esemény nem vetett rá árnyékot. A válogatott szereplésével teljes mértékben elégedettek lehetünk: stabil, erős középmezőnyös preO szereplésünket egy szép váltó helyezés és egy fantasztikus tempO eredmény gazdagította. Ezzel az idei kiemelt nemzetközi szereplésünk valószínűleg lezárult, a világbajnokságra anyagi okokból nem megyünk.

2016. május 27., péntek

Erdei futam - PreO 1. nap / EB Jeseník

Amíg a futók a középtáv döntőjében izzadtak Cerna Voda mellett, addig mi a PreO 1. futamában tettük ugyanezt Zlaté Horynál. Jártunk már itt a TempO selejtezőn, csak most nem a pihenőparkban, hanem a finom domborzatú, nagyrészt fenyővel borított erdei részen kaptunk feladatokat. A pálya rendkívül élvezetes és nehéz volt: 1 km-en 23 pont, közben négy egyirányú szakasz, ahonnan már nem lehetett visszalépni (ha valamit elfelejtettél megnézni, az megnézetlen maradt). Sajnos a pálya elé tették a két időmérő állomást, nekem nagyon hiányzott a ráhangolódás. 71 mp és 1 hiba (a legegyszerűbb első kérdésre), Ferinek 49 / 2 hiba, Mihóknak 30 / 3 hiba, Miksának 79 / 3 hiba - ez azt jelenti, hogy pontegyezőség esetén nem túl jók az esélyeink, bár azt hozzáteszem, hogy 127 versenyzőből csak 12-nek sikerült hiba nélkül, tehát elég nehézre sikerültek a TC feladatok.
A pálya közben nem gondoltam másra, csak az adott feladatra, illetve próbáltam figyelni, hogy mi az amit a pálya későbbi részéről láthatok. Sajnos az egyik hibám talán megelőzhető lett volna, ha még a rajtba menetkor megnézek egy terepre befutó utat - ez éppen egy olyan pont volt (5), ahol nagyon korlátozottak voltak a látási viszonyok, mert a nézőpont egy szűk helyen egy egyirányú szakasz kezdőpontján volt (és kifogtam egy versenyillemet nem ismerő versenyzőt, aki hosszú percekig állt a nézőpontban). 
Elég jól takarékoskodtam a zéró válaszokkal (a pályában csak 1 db volt), de a fiúk mind négy téves Z-t mondtak. A 22. pontot mind megettük, mondjuk itt már olyan mértékű időhiányban voltam, hogy az is csoda, hogy a másik két pályavégi pont jó lett. Az időkihasználás mestere ezen a napon Feri (4 mp maradt a 100 percből), de mi sem hagytunk benne sokat.
Az 1 napi eredményeink: 
17. Biró F. 20 pont, 131 mp
61. Fehér F. 17 pont, 169 mp
64. Miháczi Z. 17 pont, 210 mp
22. Laáber M. 13 pont, 259 mp
Sokéves tapasztalat alapján mondhatom, hogy ez egy nehéz pálya volt, amit az is alátámaszt, hogy csak két hibátlan és két egy-hibás eredmény született (időmérő nélkül). A mai verseny teljesen más jellegű lesz szerintem, a Vapenna melletti bányában, szóval mind tudunk még javítani :)

A futam után kimentem a középtáv döntőre a környék egy újabb hegyi útját megismerve. Aztán csapatvezetői meeting Jeseník-fürdőn, ahol megtudhattuk, hogy egy észrevétel érkezett a 15-ös pontra, de elutasították (valóban két méterrel közelebb volt a bója, de más tényezők alapján jól megválaszolható volt.
A napot egy örömteli eseménnyel, a TempO eredményhirdetéssel zártuk.

2016. május 26., csütörtök

Áron a középtáv döntőben és a láp szaga / EB Jeseník

A mai napon csak a PreO bemutató volt a hivatalos programunkban, egy Vapenna melletti bányában. Felkészült versenyzőnk, Mihók már járt itt tavaly, beszámolójának megfelelően tényleg érdekes terep. A rendezőknek is kihívást jelenthet a pontok kihelyezése a toronyház magasságú sziklás oldalakra. 
Ez már egy rendes terepbemutató volt: 9 pont két időmérő feladattal. Két részbe szedve, egyirányú útszakasszal és az SI pörgettyűvel - ahogy az a holnapi versenyen is lesz. A terep valószínűleg erősen hasonlít a PreO 2. napjára, mert azt a szomszéd bányában rendezik meg. Lehetett tanulni a pályából, a térképre és pályakitűzésre nézve is, valamint átmozgatásnak is jó volt.


A csapat egy része a model után elment futni a szomszédos mocsaras edzőterepre. Én inkább a középtáv selejtezőre mentem. A helyszín valahogy nem volt túl nézőbarát (talán versenyző-barát se), a pályák sokpontos rövid átmenetesek, nagyrészt lefelé a tetőn lévő rajtból. Ránézésre azt is gondolhatnánk, hogy ezek a rövid átmenetek nem okoznak túl sok fejtörést versenyzőinknek, de még a középtáv tavalyi világbajnoka is kiesett. Ugyanabban a csoportban Bakó Áron 16. helyen bejutott a döntőbe, hurrá!

És képzeljétek el, hogy délelőtt elmentünk túrázni egy közeli várromhoz, majd utána a tőzegmoha lápba. Az erdő gyönyörű, a sziklák magasak és a láp is eléggé ott van. A benne lévő kis tóhoz belépődíjat szednek (nem vészes, 30 korona), és végig fapallón lehet haladni. Nem tükörsima a felület, de Miksa is gond nélkül ment rajta.
A beígért savanykás illatot nem éreztük, talán csak túl hideg van még (ma 13-14 fok). Egészen közelről is megvizsgáltuk (l. kép) és nem éppen meglepő módon rothadás szaga van.

2016. május 25., szerda

Magyar versenyző a pódiumon!!!

A legfontosabb: Miháczi Zoltán 4. lett a TempO Európa Bajnokságon!
Annyiszor elmondtam már, miért és mennyire nehéz elérni ilyen eredményt, hogy már én is unom :) Aki pedig ismeri a sportágunkat, amúgy is tudja: elképesztően értékes helyezés ez. Alább a beszámoló, örüljetek velünk együtt!

A délutáni TempO döntőt a már látott, de meg nem ismert (a letiltás csak néhány nagyobb útra nem vonatkozott) Jeseník-fürdőn rendezték. A pályaadatokból elég jól kitaláltuk, merre lesznek a pontok. Egy rövid, 300 méteres szakaszon volt a hét állomás - tehát egymást érték a sátrak. Hogy ez szándékos nehezítés volt-e vagy így adódott, nem tudom, de tény, hogy plusz stresszként érzékeltük az állomások közötti pihenés, átkapcsolás hiányát. A pálya közepén mindketten "kiköveteltünk" egy pár másodperces szünetet, hogy ihassunk.
Az első pontcsoport tűnt a legnehezebbnek, messze voltak a bóják, idomtalan a domborzat. Sokan hibáztak itt többet is, mi mindketten kettőt.

A 2. állomás nekünk jobban ment, engem az segített, hogy ezzel a hosszúkás gerinccel, amin az A-C bóják vannak tegnap is behatóan foglalkoztam. Talán a képen nem látszik, de itt egy fokkal határozottabb volt a domborzat és felülről láttuk abban a rövid időben, amíg nézhettük. (Mihóknak ez 18, nekem 31 mp. csak a sebesség különbség érzékeltetése végett.)

Az állomások között esernyős emberek takarták a pályát, jól dolgoztak, én nem láttam semmit. A személyzet jól betanított, határozott, de nem bántóan sürgető volt. A 3. pontcsoport ismét ismerős volt nekünk, hiszen előző nap épp az a szikla volt a pontunk, ami innen nézve rejtve maradt, szóval eléggé kielemeztük ezt a tereprészt. Ennyi előnye származott azoknak, akik mindkét futamon indultak. Na de ezt a kis hátrányt talán elviselik azok a nemzeti válogatottak, akik külön TempO és PreO csapattal érkeznek :)


Mihóknak a 4. állomáson becsúszott egy hiba, mert megette a D bóját, ami helyett egy pár méterrel feljebb kellett volna a gerincen legyen egy másik.

Az 5. állomás pontjai, terepe szerintem gyönyörű. Ahogy haladtunk a sátor felé, az esernyők alatt látszott, hogy bal oldalon egy medence van, benne egészségükért vizet taposó szanatóriumi vendégek. A kezünkbe kapott térképen ez segített az első feladatra bemondani a zéró választ. (Ezt a térképrészlet alsó részén találjátok, a feladat pedig a vele szemben, az út túlsó oldalán lévő bokor vagy kis orr volt. Amikor az ember gyors egymásutánban kap 28 térképrészletet, biztosan nem tud a többségére visszaemlékezni...) Itt mindketten elhibáztuk a képen látható feladatot, ami a burkolt rész déli sarka lett volna, E-t mondtunk C helyett.


Közeledtünk a pálya végéhez, a 6. pont szemét feladata a jól látható hosszú kőfal előtt egy szerintem észrevehetetlen rövidebb kőfal tetején volt, de mivel csálén állt / ültünk, egyikünk sem merte a C-t megkockáztatni, én túl közelinek éreztem a nagyobb falhoz, így lett - tévesen - zéró.


Az utolsó pontot úgy alakították ki, hogy a nézők is láthassák, mit művelünk. Talán emiatt az odavezető út dupla esernyővel és számomra némi tétova haladással telt. A döntő elején indulván reméltem, hogy Mihókon és még két versenyzőn kívül senki sem lesz ott, hogy nyugalmamat megzavarja, de csalódnom kellett. A tereprészlet alján egy közepes méretű tömeg figyelte gondterhelt arcomat... Ez frusztráló eléggé. És ráadásul a feladat igencsak nehéz, tréfásan aljasnak is nevezhetném. Azt láttam, amit ezen a képen lehet. A térképen láttam egy medencét (könnyen kizárható volt, zéró), egy völgyet (alsó része, A) és egy értelmezhetetlen képződményt, ami kanyarodó és eltűnő patakból, két ösvényből, három kőfalból, sziklákból és fákból állt. Látja mindenki? Pedig nem volt lehetetlen átlátni, mert pl. Mihóknak 21 mp. alatt hibátlanul sikerült megoldania, mondjuk ennyi idő alatt csak neki az egész mezőnyből és hiba nélkül is csak néhány versenyzőnek. Csak a verseny után, többedszerre nézve jöttünk rá, hogy a DK-i szikla vége nem azért nem lehetett a D bója, mert nem jó helyen volt (ott volt), hanem mert a szikla lábánál kellett volna legyen. Ami a TrailO alaptudáshoz tartozik, csak éppen ilyen helyzetben nem ugrik be mindenkinek.
Azt, hogy ide most képeket tudtam a pontokról felrakni, kizárólag a rendezőknek köszönhetjük és tényleg egy óriási piros pont jár nekik ezért. Nem olyan nagy dolog ezt a verseny utáni bejárási lehetőséget biztosítani, mégsem szokták lehetővé tenni a rendezők, nekem érthetetlen okokból. Ez a lehetőség és a mai nap szinte problémamentes lebonyolítása után remélem, jól pihennek a rendezők (bár sokat biztosan nem fognak).
Mihók 297 mp-cel (5 hiba 30 mp büntetés / db) Pavel Kurfürst (258), Martin Jullum (266) és Ján Furucz (288) után végzett, ezzel megjavítva minden eddigi eredményét kiemelt nemzetközi versenyen. Teljesítménye mellett eltörpül, de magam számára megelégedettséget jelent a nekem jutó 26. hely (475 mp, 6 hiba).
Élve valami csapatvezető-szerű tisztemmel a 4. hely boldog tulajdonosának előírtam egy kis vízkúrát Priessnitz módra, szerencsére akadt vele szolidaritást vállaló sporttárs is.



Lápi túra napolva / EB Jeseník

Este kinéztünk egy kirándulást a tőzegláp körül, gondoltuk, a mai TempO döntő helyett kellemes program lesz. A TempO selejtezőn 95 nevező pályázik a döntőbe kerülésre, csoportonként 18-18 fő jut tovább. A mezőny nagyon erős, ez a versenyszám egyre népszerűbb, jönnek a fiatalok stb. 
Ma délelőtt Zlaté Hory városka szabadidős parkjában került sor a selejtező futamra. A hat állomásból négyen finomdomborzatos feladatok voltak. A rendezés a kezdeti rajtszám-osztás nehézségeitől (nem lehetett tudni, hogy a rajtszámot ID vagy rajtidő szerint kell elvenni) eltekintve gördülékenyen ment, nem voltak nagy várakozások és az eredményeket is pörgősen rögzítették - habár szerintem nem a beharangozott elektronikus módszert használták, legalábbis én nem láttam tabletet a rendezők kezében. 
Pálya közben nem éreztem, hogy túl rosszul menne, de azt láttam, hogy elég sok időt töltök a megoldásokkal: 34-74 másodperc között (mindenhol 4 feladat volt 6 bójára). Íme a 2. állomás fa-mezője és feladatai a megoldótérképről:

Mindhárman elég korán rajtoltunk, így beérkezés után hosszasan vártuk az eredmények frissítését és mivel a 4. állomáson a térképek sorrendjével akadt valami gond, azt végül kiemelték a versenyből a mi csoportunkban (mind az A selejtező csoportban indultunk). 
Az eredmények itt megtekinthetőek; Feri 35. lett, Mihók 18., én a 17. helyen jutottunk a döntőbe. Joggal merül fel a kérdés, hogyan lehetséges ez a sorrend? Hát, Ferinek a térképek kézbe adásával, Mihóknak pedig egy terepre besétáló rendezővel volt gondja (itt felerősödik az apró bosszúságok jelentősége, mert az ember minden idegszálával koncentrál abban a néhány másodpercben); nekem nem volt semmi zavaró most. Ettől még Mihók sokkal gyorsabban válaszolt, csak míg neki hat hibája volt, nekem csak kettő (4 hiba = 120 mp). 

Feri nyilatkozata: Nehéz volt, de élveztem. Szerettem volna jobban szerepelni, de ez a versenyszám gyakorlás nélkül nem megy és otthon nagyon kevés versenyünk van. PreO-ban még el lehet boldogulni sok verseny nélkül, ha valaki szokott térképeket készíteni, de a TempO-hoz ez nem elég.

Hamarosan indulunk a TempO döntőre, ami ismét Jeseník-fürdőn lesz. Az eredmények, ahogy minden más lényeges infó, legkorábban a www.etoc2016.cz honlapon érhetőek el.

2016. május 24., kedd

A tőzegmoha láp illata / EB Jeseník

Idén a TrailO válogatott úgy döntött, hogy az egyre nagyobb kínálatból (VB, EB, Kupasorozat) a most zajló csehországi Európa Bajnokságot választjuk. Ebből is látszik, hogy nem az eredményesség a legfőbb szempont, hiszen a futó szakághoz hasonlóan itt sokkal erősebb a mezőny. De elérhető autóval és a szállás árak sem csillagászatiak.
Elvárásaim címszavakban: jó rendezés, színvonalas pályák, kellemes helyek és az EOC nyomon követése minél közelebbről. Majd meglátjuk, mi teljesül.
Az utazás nem volt vészes, szinte megállás nélkül 6.20 alatt ideértem, és hogy izgalmasabb legyen térképet nem használtam :) Közben az az érzés uralkodott el rajtam, hogy Csehországban minden második utat felújítanak, a Jeseníkbe vezető leglogikusabb választást egyszerűen kiiktatták pl.
Azért igyekeztünk, hogy hétfőn részt vehessünk a bemutatón Jeseník árokkal körülvett kis váránál. Ezt a napot akár ki is hagyhattuk volna, a rendezők az egyre gyakoribb nem-kell-hasonlítson-a-versenyre vonalba szépen belesimultak.
Egyszerűbben fogalmazva kaptunk öt kezdőknek való bemutató pontot. Két felismerést tehettünk a rendezésre vonatkozón túl:
a) a várfal egyik sarkában volt egy kb. 1 méteres zéró (egyáltalán nem tiszta, l. kép)
b) kipróbálhattuk az új fejlesztést, az SI-s válaszadás praktikusan kivitelezett megoldását (leginkább egy praxinoszkópra emlékeztet). Itt megtekinthető egy kis videó az eszközről.


A hétfői napunkba még belefért egy különleges kilátó, illeszkedve a sportághoz - akadálymentes! Pár hónapja épült egy síközpontban ez a lenyűgöző szerkezet. Lanovka visz a tetőre mindenkit (kerekeseket is), a kilátó egy három méter széles rámpa ívekbe csavarva. Sajnos a tetejéről induló csúszda le volt zárva. A tériszonytalan csapattagoknak nagyon tetszett :)


Kedden 8 óra után nem sokkal már a versenyközpont melletti karanténban üldögéltünk. És aztán egész késő délutánig - kisebb megszakításokkal - ugyanezt tettük. A versenyközpontot egyébként a bájos Jeseník fürdő patinás hoteljében rendezték be. És ezt a fürdőt úgy kell érteni, mint a monarchia régi rekreációs és rehabilitációs fürdőit; gyönyörű parkok, régi épületek és lehetőség masszázsra, gyógyfürdőre és bizonyára vizes borogatásra is, hiszen itt született a priznic feltalálója, Priessnitz.
Magunk közt már dicsértem a  rendezőket, mert a regisztráció elég gördülékeny volt, de ma már látom, hogy van ennek hátulütője is. Minden nevezést még egyszer le kell adjunk papíron határidőre, és ez lehetetlenné tette, hogy időben elkészüljenek a rajtlistákkal, rajtszám-kiosztással. Ezen a napon a TrailO váltóra került sor, amiben voltak hasznos újítások, de fennakadások is. Minden futó azonos számú pontot kapott, ugyanazokra a bójacsoportokra néztünk, de a feladatok eltértek. Elsőnek Feri ment ki, én váltottam. Amíg a PreO részt teljesítettem, ő elsétált a két TempO állomásra. A pálya nem tűnt se nehéznek, se túl könnyűnek, az időt teljesen kihasználtam. Utólag látom, hogy a hibák kiküszöböléséhez még több szempontot kellett volna bevetnem, de volt olyan, ahol a mezőn sétálók zavartak össze (ki kellett volna zárni a figyelmemből őket), és olyan is, amit most is rosszul válaszolnék meg.
A TempO feladatok nagyon nehezek voltak nekem, és mások is többet hibáztak, még Mihók is, aki pedig a pályát max ponttal oldotta meg. (Mindünknek voltak feladatai a képen látható mega-virágágyásban is.) A három futó egész gördülékenyen végzett (160 perc + időmérő), de ezen a ponton kellett volna gyorsan összeálljon egy előzetes eredmény, ami alapján a harmadik futókat fordított sorrendben egy plusz időmérő állomásra odahívták volna. Na, ez nem akart összejönni. Valami folyton hibádzott az eredményekben és volt egy óvás is, ami miatt az egyik pontot kivették.
Végül, erősen délután megkezdődött ez az utolsó feladat is és megérkezett a zuhé is. Nézőként nehéznek tűnt, csak egy versenyző adott négy jó választ, általános volt a két hiba. Mi ezt nézőként követhettük, egy rendező piros vagy zöld táblát emelt a magasba a válaszok után.
Gyors hazaugrás, evés után újra a TOM-on voltunk, amit nyugodtan kihagyhattunk volna, mert se új infó, se rajtszám, se holnapi rajtlista nem volt és még a mai napról sem esett szó. Este felkerült az eredménylista, és örömmel állapítottuk meg, hogy korántsem tökéletes teljesítményünk az igencsak jó 7. helyre volt elég (abszolútban a 9. helyre). A dobogóra az olasz, svéd és szlovák válogatottak kerültek openben. Paralympiai kategóriában svéd győzelem, cseh ezüst és orosz bronz született.
Feri szerint: Nagyon jól kitalált és megrendezett váltó volt, izgalmas, hogy ugyanazokra a bójacsoportokra nézünk, de a feladatok eltérőek. Tetszett, hogy PreO és TempO részt is tartalmaztak a pályák, és jól volt kitalálva a váltás is, nem volt unalmas. Az eredményünk felülmúlja a várakozásunkat.

Hazaérve a lenyűgöző Rejvízben lévő szállásunkra még épp belefért egy kis futás ebben a gyönyörű erdőben (három edzőterep van a szomszédunkban). És hogy milyen a láp illata? Még nem tudom, de holnap is lesz nap... A levegő mindenesetre itt friss és fanyar.




2016. április 14., csütörtök

Terem és FlexO

A Tájoló újságban és a szakági honlapon írtam már a két új próbálkozásunkról, most kifejezetten a rendezésről szólnék, kritikusan.

I. TrailO Terembajnokság
Az ötlet, melyet a szakágakért felelős alelnök is kedvelt és támogatott, hogy a mozgássérült embereknek nem csupán a TrailO versenyszámot lehet felkínálni, hanem bizonyos korlátozásokkal a FootO egyes formáit is. Maradandó élmény volt számomra, amikor kerekesszékes barátainkkal egyszer kipróbáltunk egy labirintus pályát a Czakó utcai sportpályán és láttam, hogy a feladat teljesíthető, az öröm azonos bárki máséval. Másfelől a nemzetközi TrailO eseményeken szoktam találkozni olyan paralimpiai versenyzőkkel, akik kifejezetten kedvelik a hajtós, akár veszélyes helyzeteket; uralják a széket és nem okoz számukra gondot a fizikai kihívás teljesítése. 
Az elképzelésünk az volt, hogy a teremtájfutáshoz hasonló pályán, tehát nem TrailO típusú feladattal kínáljuk meg a paralimpiai sportolókat. Tervben volt könnyebb és egy akadályokat tartalmazó nehezebb pálya kialakítása. 
Végül utóbbit elvetettük (külön téma lehetne, hogy a magyar mozgássérült embereknek miért nem az a legégetőbb gondja, hogy izgalmas sportokat találjanak szabadidejükre), a könnyebb pályából viszont több is készült (Bakó Áronnak hála).

És itt jön a konklúzió: 
Legegyszerűbben egy ilyen eseményt egy nagyobb létszámú, forrásokkal bíró teremtájfutó versenyre rászervezve lehet megrendezni. Ha ez az együttműködés nem adott, akkor kell terembérlet akadálymentes intézményben, többszöri felmérés (eszközök, akadálymentesség), térképkészítés és pályakitűzés, a terem berendezése, SI készlet, szoftver és ember hozzá, és még több ember. 
Így a Spari támogatásával ezek egy részével nem kellett foglalkoznunk, némi ellenőrzés és utólagos akadálymentesítés elegendőnek bizonyult. 

És az ön- és társadalomkritika:
Az esemény nem volt elég jól meghirdetve, nem jutott el elég érintetthez, és/vagy nem volt elég vonzó/érthető és/vagy nem eléggé mobilis és nyitott a célközönség. A befektetett energia miatt nem maradt bennem rossz érzés, de sokkal több embernek lehetne pár kellemes órát szerezni hatékonyabb kommunikációval, jobb eléréssel. Nem alulbecsülve a kevés kerekesszékes versenyző fontosságát, mégis a legnagyobb - és korántsem elhanyagolható - nyereség abból származott, hogy a két kölcsönbe kapott kerekesszékbe ülve a vállalkozó kedvű fiatal (és kevésbé fiatal) tájfutók is megtapasztalhatták a gördülő teremtájfutás nehézségeit.

1. FlexO esemény

A nap másik próbájáról is szeretnék röviden beszámolni, néhány gyakorlati szempontot adva azoknak, akik a jövőben rendeznének értelmileg akadályozottak számára is eseményeket. A cél, hogy értelmi akadályokkal küzdő fiatalokat „megmozdítsunk”, értelmes és kellemes, az igényeikhez és lehetőségeikhez igazodó programot kínáljunk számukra. Nem verseny, nem tájfutás, sőt még térkép sem kell ehhez a beltéri fajtájához. 
A TrailO-val kapcsolatban is gyakran hallottam régebben a kritikát, hogy nem lehet rentábilisan megrendezni; ez fokozottan igaz a FlexO-ra. Talán mondanom sem kell, hogy az ilyen segítő tevékenységeket egyrészt egy jól működő szociális rendszer támogatná, másrészt a profit máshol jelentkezik, nem a pénztárcánkban.
Mi a tavalyi O-Ringen-en találkoztunk először FlexO versennyel. Az „O-Ringen for All” projekt keretében több versenynapon is megvalósítottak olyan tájfutó pályát, amely extra kognitív támogatást igénylő emberek számára is teljesíthető volt. Az elnevezés arra utal, hogy a résztvevők rugalmasan választhatnak a pálya hosszát, felkeresendő pontok számát és az igényelt támogatást (pl. kísérők) illetően. Voltak olyan állomások, amelyek látássérültek számára is érdekesek voltak a többféle hang inger miatt, de a lényeget abban láttam, hogy a verseny-jelleget teljesen elhagyva a résztvevő képességeinek, nehézségeinek és aktuális kedvének megfelelően választhatta meg, hogy mennyit szeretne az erdőben lenni, mit néz meg.
Miután mi most ezt egy iskolaépületen belül terveztük kipróbálni, ezért a természet nyújtotta lehetőségekről le kellett mondanunk. Szerencsésen alakult, hogy az iskola földszintjén a pályát a másik, zajosabb eseménytől elszeparáltan állíthattuk fel – a sérült emberek érzékenysége és tűréshatára máshol van és a kivitelezés is egyszerűbb volt így. Egy vázlatos térképpel készültünk az auláról és a folyosókról, amin szerepeltek az állomások sorrendben. Ezt használtuk kartonként is, a pontoknál pecsétet kaptak. A rajtnál egy kis történetet mondtunk el a gonosz királynőről, aki varázslattal eltüntette az érzékeket a világból, melyek visszaszerzése a játékos feladata. Ugyanis a feladatokat az érzékszervekre hegyeztük ki, mert ez nagyon jól használható gyerekek/sérült emberek bevonására és fejlesztésére. Tehát minden állomáson egy-egy érzékszervhez kapcsolódóan voltak feladatok. Igyekeztünk kétféle nehézségű feladattal készülni, és utólag beigazolódott, hogy ez szükséges is. A kisebb gyerekeknek és Down-szindrómával élő résztvevőknek a könnyebb feladat is bőven elegendő volt. A legnépszerűbb talán a hallás állomásán lévő különböző módon zörgő dobozkák párosítása volt, a legkönnyebb mindenkinek a látási feladat, az orrunk használata kifejezetten nehéz; a fűszeres zsákocskák beazonosítása a lehetetlent súrolta, az egyszerűbb illóolajok kitalálása volt a könnyebb. A tapintás pontnál is fejlesztő segédeszközt használtunk (különböző felületű hengereket kellett a helyükre rakni), az ízlelés részlegen is lehetett könnyebb és nehezebb feladatot adni.

Konklúzió: 
- minden állomásra kell segítő vagy a „játékost” egy embernek végig kell kísérnie
- érdemes könnyebb és nehezebb feladattal készülni, ha nem ismerjük előre a résztvevőket
- nehéz előre eltalálni, mi fogja esetleg érzékenyen érinteni a sérült fiatalt (egy hang, szó, szem-bekötés)
- ha a rendezőnek nincsenek pszichológiai, gyógypedagógiai ismeretei legyen nagyon óvatos és kérjen szakmai támogatást!
- önkéntes segítők nélkül nem megy, szerencsére itt voltunk sokan

Ön- és társadalomkritika:
Az első eseményt minden tekintetben sikeresnek könyveltem el. A résztvevők öröme a teljesítéskor kapott üveggolyó és egyedi papíros csokoládé felett megérte a befektetett időt és energiát. Az ilyen jellegű programok a résztvevő ép fiatalok gondolkodását is gazdagítják, kiválóan használható érzékenyítésre, empátia-fejlesztésre.
Ha tehetném, legközelebb elvarázsoltabb állomásokat alkotnék, de még inkább erdőbe mennék.
Egy fejlettebb világban egy ilyen eseményre lehetne támogatást és külsős önkénteseket szerezni! 

+ Az esemény szerencsére tetszett a résztvevőknek és a Denevér csoport már tartott is egy hasonlót Nyíregyházán, nagy sikerrel, 5 csapat és 37 induló számára. Elég jó volt a médiamegjelenésük :)